,,...az isteni akarat csodálatos jeleket mutatott. Az első éjszakán, abban a hideg télben miden csillag fényesen ragyogott az égen, A Duna vize pedig olyan erősen befagyott, hogy a jég hátán úgy járhattak, mint a sík mezőn. ... a köznemesség sokasága, negyvenezer ember állott a Duna jegén, és mind Hunyadi Mátyást éltette.

...a választás híre még ki sem szivárgott, de a pesti nagytemplomban már felhangzott a hálaadó ének. Amikor aztán az egész nép megtudta, hogy Mátyás lett a király, mindenki nagy örömmel ujjongott."

Lengyel Dénes : Régi magyar mondák 195.o.

Albert Schweitzer (1875-1965) Nobel-békedíjas német lelkész és tanár, 30 éves koráig a tudománynak és a művészetnek élt, utána elment Afrikába - feleségével együtt -, hogy ötven éven keresztül a gaboni Lambranában az elesett, szegénységben élő négereket gyógyítsa.

Albert csenevész, sovány gyerek volt, és betegségeivel sok gondot okozott szüleinek. Nemigen örült az iskolának. Nem volt jó tanuló. Mint sokan mások, a „számtant” ő sem szerette.

Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja

Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa. Ő volt az erdő legtiszteletreméltóbb lakója, ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. Mert többet tudott ő a madarak életéről, mint maguk a rigók és mátyásmadarak.

Hiszen száz év alatt ezer és ezer fészket ringatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röppent először világgá a lombjai közül.

Egyik nap a bagoly elővette falevelekből készült kalendáriumát, és kiszámította, hogy másnap lesz a tölgyfa születésnapja.

Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habostorta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szüleik a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték.

A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét.

– A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat!

Kohut Katalin: Művir(l)ág

(Vilma-Béla párbeszéd)

  - Béééla! Ki hozta a temetőbe a nagynéném sírjára a művirágot vajon?

- Mi bajod van a művirággal, Vilma?

- Kikötötte apám nővére, hogy ha meghal, az ő sírjára senki se vigyen műanyagot! Régen giccsnek számított mindenben a műanyag...

- Most is az, drága Vilma! Te gondolj bele, évente egyszer eljönnek a rokonok a temetőre, vannak köztük szegények, gazdagok, nem egyformán telik mindenkinek...

Manoppelló városkája a dél-itáliai Pescara tartományban található.Nevét a világon az a csodálatos fátyol tette ismertté,amely Jézus Szent arcát őrzi,s 1506-ban különös módon került ide.

Az említett évben egy ismeretlen zarándok érkezett Manoppellóba.Személyéről semmi közelebbit nem tud a hagyomány.Giacomantonio Leonelli orvos,természettudományokban jártas,jámbor ember barátaival társalgott a plébániatemplom előtt,amikor az ismeretlen zarándok feléjük közeledett.Egyedül Leonellit hívta a templomba,és amikor ketten maradtak,egy begöngyölt csomagot nyújtott át neki,majd azt mondta:

-,,Szeretettel és tisztelettel őrizzétek,és Isten-anyagilag és lelkileg-nagyon sok kegyelmet és áldást ad majd nektek."

Leonelli e szavakra meglepődött,de a kíváncsiságtól hajtva szétnyitotta a titokzatos csomagot és megpillantotta Jézus arcát.A fátyolról lassan felemelte tekintetét,hogy a zarándoktól magyarázatot kérjen,de az addigra nyomtalanul eltünt.A templomból senki sem látta kimenni,hiába keresték,sehol se találták.Maradt az értékes kincs,melyet az ismeretlen látogató hozott Leonellinek.

Volt egy fiú aki nagyon kíváncsi volt arra, hogy van e élet a halál után. Ő már tudja ,mi még nem. De valamit én tudok jobban nála: túlélni a lehetetlent! A történetet minden szülőnek, ajánlom akinek kamaszkorú gyermeke van.

Az elsőszülött fiam mindig más volt, mint a többi hasonló korú kölyök.3 évese már azt kérdezte, hogy a repülőgép miért kerozinnal megy? Néha még magam sem tudtam sok kérdésére a választ, de igyekeztem nagyon okosnak tűnni, még olyankor is, amikor csődöt mondott a tudásom.

Az ember és az angyal

Írta: Ismeretlen

Él egy régi történet egy emberről, akinél egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá.

Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg.

A csillag

                Korán jött az őszi alkonyat. Mire nagyapa kifogta kocsija elől a lovakat és lecsutakolva az istállóba vezette őket, szinte teljesen sötét lett. Unokája, Ferkó, már ott türelmetlenkedett az istálló ajtajában. Szép csillagos este volt. Ilyenkor mindig csillaglesre indult nagyapa és unokája. Különös örömet jelentett számukra a csillagok nézése.

- Mondd csak, nagyapa, tényleg igaz, amit a múltkor mondtál: minden embernek van külön, saját csillaga?

 

A kisfiú fel sem tűnt először. Pedig minden nap elhaladtam mellette...
A közeli bolt pénztársorában várakozva ütötte meg a fülemet az előttem álló két asszonyság halknak nem nevezhető információcseréje a kisfiú családjáról.
-...igen,úgy jöttek el a templomba! Évzáróra gyűrött fehér pólóba és papucsba,nna,ehhez szólj hozzá,Marcsikám! Ennek az asszonynak meg pont a prédikáció alatt kellett megszoptatni azt a kisgyereket...
-Istenem,hát hogy engedheti meg ezt a tiszteletes úr?!-sápítozott amaz.-Iszákos família ez!