De  jó  a  dió!...

" ...talán a természet akarja úgy, hogy egy kis fáradságba kerüljön a gyümölcs megszerzése. Ott van például a dió, maga is szereti, ha felnyitják, és mégis két héjat, két páncélt vesz föl magára, egy zöldet és egy keményet, csontosat, pedig ez az utóbbi már úgy is nő meg, kétfelé osztott kagylónak, tehát akarja, hogy felnyissák, és mégse enged, szét kell feszegetni, sőt a feszegetésnek se mindig enged, össze kell néha törni.

Nagy László: Dióverés 

Elsuhogott az a füttyös

sárgarigó délre.

Sárgul az árva diófa

zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a

színarany rigó-szárnyak,

elszállnak ők is a szélben

puszta határnak.

Áll a diófa, és érett

kincsei válnak tőle:

szellő ha bántja az ágat,

buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés

támad, ha jön az ember,

s bottal az ágak bogára

boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba

kopog a dió-zápor,

burkos dióra a gyermek

kővel kopácsol.

Szent Mihály napja...

Szeptember 29. Szent Mihály napja

E nappal kezdődött az úgyneveztt kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, ami Katalin napjáig (november 25.) tartott.

Ez a nap a gazdasági év fordulója. A pásztorok ilyenkor adtak számot a rájuk bízott jószágokról. A hagyomány szerint Szent György napkor legelőre hajtott állatokat Mihály napján hajtották vissza a falvakba. Ezért ekkor számoltatták el, szegődtették újra a pásztorokat, ekkor fizették ki őket.

#Párizsban járt az ősz

https://www.youtube.com/watch?v=i-hgcq-MQi8

„Les feuilles mortes”, by Yves Montand 

Indián nyár...

A köztudatban inkább a vénasszonyok nyara az elterjedtebb, azonban egyre inkább használják már az indián nyár kifejezést is. Azt azonban sokan nem tudják, hogy miért is kapta akár az egyik, akár a másik nevet ez az időszak…

Az iskola kezdésével a nyarat elbúcsúztatjuk, és szépen lassan beköszönt az ősz. A nap egyre kevesebbet süt, a levelek lassan sárgulni kezdenek. Néhány napra, sőt akár egy két hétre is azonban visszakacsint még hozzánk a meleg, a nyár hangulata, amikor még utoljára feltöltődhetünk a szabadban.

Tudtam---   Tudtam, hogy nem szabad Mégis kellesz nekem Mindenem vagy, és mindent veszítenék Érzem a távoli illatod Látom feletted a csillagot, ragyog Most behunyom szemem Szavaidat elhittem Boldog lettem, repültem Te adtad az életet És te fogod még mindig a kezemet Újra és újra kisüt a nap Örülök. hogy megtaláltalak Nem sok az, amit most kívánok És nem sok, amit tőled várhatok Elszállt évek után a fájdalom De az emlékedet,,,senkinek nem adom. ---hj--

Az éj---

Lehajolt a nap a földhöz,

Hogy megcsókolja.

Az égbolton felhők lovagolnak,

Esőköpenyüket

Széjjelvonva.

Itt az éj, és itt a csalfa lány,

Gyönyörű dalba kezd-

A szellő hűvös ajkán

Elpihen a napi élet

Kigyúlnak a csillagok

Ezer madár szárnya rebben

Bólint a virág, a fű és a fa

Mert a nap az éjtől,

Külön van választva

De ott a kettő között

A szívem úgy dobog

Ha nem akarom is –felzokogok

---hj---

Csillagászati ősz

Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.

                                       (Albert Camus)

Napéjegyenlőségnek nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart. A szeptemberi napéjegyenlőség napja szeptember 22.

Itt van az ősz...

Valaki kopogtat, rázza már a fákat, 

Készíti nekik a színes, új ruhákat. 

Hatalmas ecsettel pingálja az erdőt, 

Festi a fáknak az őszi, meleg kendőt. 

De lám csak, szakadozik már az a kendő, 

Hull a földre, színes szőnyeget teremtő. 

Köd ül a hegyre, völgyre, ismerős tájra, 

Takarva szépségét, hogy senki se lássa. 

Pedig mily gyönyörű, ahogy a köd fölszáll, 

Látom, hogy a festő, színekkel előáll. 

Szélvihar közeleg, esővel jő az ősz, 

Rázza a fákat, gúnyosan, tudva, hogy győz.

Őszi hangulat... 

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Gárdonyi Géza: Szeptember vers

Elnémult a rigó. Az estéli csöndben

az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már.

A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:

elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár.

Így változik búsra az én hegedűm is:

fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.

Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,

de pri-pri: odavan a nyár, – a nyár…