Hol éltek?

Hol éltek? Nem tudom, mely barlangok ölén?
S hozzátok szólok én, kiket nem ismerek,
hegyek s kamrám zugán bolyongó szellemek.
Álmot, derűt hozók! Virágot öntözők!
Parázs mellett tűnődve, csendes éjbe
sejtem csupán, amint a messzeségbe
nagy kancsóval mentek és szárnyatok után
kéken sűrül a tej, a vén cser nyögdicsél,
s a változó, a kész álmában fölbeszél!
Hol éltek? – Nem tudom, mely barlangok ölén? –
Négy évszak vagytok?… Vagy csak váltó napszakok?

aMiért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.

Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének." Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj,ma is vasárnap van szenteld magad Istennel .Tárd ki szívedet ő meghalgat.

Adjon Isten!

Rezes Anna Mária: Őszi szendergés

Újra kisdeddé vált a nyár,
az Ősz hatalmas bölcsőjében
most csak gyenge sugár.
Megfáradt ágak ringatják
málló-tarka lombokon,
s már hidegebb szél
csókolja homlokon.
A madarak rövidebb
trilláit élesen
hasítják a hajnalok,
s néhány késői virág
még a nyirkos köddel dacol.
Lassuló léptek zaja
visszhangzik felszínes álmokon,
s a csendes szendergésben
dúdolunk, egy nyárról
maradt dallamot.

Egy vidám verset írok Neked,
hogy az életedben a szépségeket észrevedd!
Meglásd azt, ami szép
Hogy boldog legyél, mert élsz.
Mikor felébredsz reggel,
Napod ne bosszankodva kezdd el
Húzd el a függönyt, tárd ki az ablakod
Hallgasd a madarakat.
Engedd szívedbe a napot!
Vedd észre, hogy az élet csupa csoda
Gondolkodj el rajta, hogy mi micsoda
Az élet szép, s már az is érdekes
Miként jut fel a csapba egy vízcsepp
Nem kell mosolyognod, ha nem szeretnél,
ne elcsépelt közhelyek szerint élj.

Aranyosi Ervin: A szeretetről


A szeretet annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.

A fenyőfa, mint az örök élet szimbóluma

Végre eleget tudok tenni egy régi elhatározásomnak, írhatok a csodálatos fenyőfáról, amelyet már gyerekkoromban is nagyon szerettem.

Minden fát szeretek, de a nagy kedvencem mégis a fenyő, egyrészt azért, mert nagyon különleges szép formája van, másrészt azért mert, nem veszíti el télen sem a leveleit, ezért az ezoterikus berkekben a fenyőfa az örök életet jelképezi. Örökzöld leveleik az állandóságot, az életigenlést, a kifogyhatatlan energiát szimbolizálják.

Virágok, lepkék, élő, szép természet,
melyik művész tudna versenyezni véled?
Utánozni? Talán. S színeid lelopni.
Csak az egy pillanat, s azt meglehet szokni.
Ám te újra, s újra élőbbet varázsolsz,
közelebb viszel az élet igazához.
Mutatsz szép csodákat, tökéletességet,
s hogy múló az élet, ám sosem ér véget.
Mert a változás is ténykedésed része,
s megújulni képes a világ egésze.
Megkopott formákból más, csodásabb lép ki,
mely a szemlélődőt újból megigézi.

Nemrég bejött egy férfi az irodámba, és ezt mondta: "Keresztény vagyok, de egyáltalán nem érzem azt, hogy növekednék lelkileg. Olyan, mintha meg lennék rekedve."

Megkérdeztem: "Mit gondolsz, mi lehet a gond?"

Azt válaszolta: "Szerintem az, hogy nem szeretem Istent eléggé."

Azt mondtam neki, hogy "Nem ez a te problémád. Nem az a probléma, hogy nem szereted eléggé Istent. A te gondod az, hogy nem érted, hogy ő mennyire szeret téged."

Mindig a szeretet a válasz a szeretetre.

Nemrég bejött egy férfi az irodámba, és ezt mondta: "Keresztény vagyok, de egyáltalán nem érzem azt, hogy növekednék lelkileg. Olyan, mintha meg lennék rekedve."

Megkérdeztem: "Mit gondolsz, mi lehet a gond?"

Azt válaszolta: "Szerintem az, hogy nem szeretem Istent eléggé."

Azt mondtam neki, hogy "Nem ez a te problémád. Nem az a probléma, hogy nem szereted eléggé Istent. A te gondod az, hogy nem érted, hogy ő mennyire szeret téged."

Mindig a szeretet a válasz a szeretetre.

Reggeli dicséret

A napfény újból felragyog, csendüljön hálaénekünk, dicsérjük Isten nagy nevét, Krisztus kegyelmét, érdemét. Mert Krisztus által alkotott nekünk az Isten éjt, napot, s örök törvénye szabja meg, hogy váltsák egymást szüntelen. Te hívők biztos fénye vagy, rajtad nem úr az ősi rend: Te nem tűnsz el, ha jön az éj, örök napfényként tündökölsz. Atyánk, kinek nincs kezdete, add, hogy napunk ma teljesen Krisztushoz méltó nap legyen, s minket Szentlelke töltsön el.

  Neked hoztam.Szereted a virágot drága Gizike.

Verset is hoztam amit nem én írtam!

Fogad tőlem sok sok szeretettel.

Én csüggedt lelkem, én csüggedt szívem,
daloljatok és mondjátok: igen.
Hurrázzatok e nyári hajnalon,
ne hagyjatok ködökbe hajlanom.
Korán keltem. Fölhúzom a rolót.
A nyári nappal együtt lángolok.
Most kikiáltom, élni, élni szép.
Boldog, ki él és boldog, aki lép.
Boldog a táncos és a sánta is,
az élet jó még őiránta is.

Varjú Zoltán:
Lásd, milyen szép a világ!
***

A nyári nap ébredezve, mosolyog a rétre,
játszik a fűszálak, harmat-könnyeivel.
Az éjsötét komorsága, hajnalra szülte,
most felszárítja a nap, bánatukat elűzve!
***
Lágy szellő alatt lengedeznek a lombok,
s tova száll a széllel a kis csalogány.
Pirosban fürdik, vérmezőn a réti virág,
s vígan lépdel köztük a fiatal leány.
***
Pipacsok sereglenek, kicsiny lábai alatt,
mégis boldogan, előtte földre hajlanak.

Az érdek nélküli szeretet lehet feltétel nélküli. A szerepek, a maszkok nem tudják szeretni egymást. Csak azt szeretheted, akit ismersz, és csak azt ismerheted igazán, akit szeretsz. Akitől félsz, az nem szeret igazán, ha szeretne, akkor nem félnél tőle. A szeretet és a bizalom egy tőről fakad. ”

Elmúlt már az ifjúságod
Itt van életed alkonya.
Ne gondolj az elmúlásra.
Ne add fel soha!

Tartogat még az élet szépet
Még, ha lassabb is már a lépted
Gyönyörködj kerted virágában
Fürdőzz meg a Napsugárban.

Nézd, hogy növekszik egy kisgyermek.
Tanítsd meg , mire csak lehet
Ha tovább adod a jót és szépet
Már nem volt hiába élted!

Mikor könnyem hullatom.

Mikor könnyem hullatom, elgondolkodom,
miért győz le mindig saját bánatom,
hisz az én fájdalmam, csak töredéke annak,
amit mások, térdre rogyva hordnak.
Mikor elgondolkodom saját gondomon,
rájövök az élet nem csak fájdalom,
hiszen annyi szép van benne, annyi szeretet,
ami keservnapjaimban erőssé tehet.
Így most elfojtom könnyeim, meg ne lássák azt,
mily gyáva mód élem a mindennapokat,
s majd úgy teszek, mintha soha nem lett volna
olyan ami szívem sokszor fájdította.

Légy nagylelkű, és megértő! Senki se jöjjön úgy hozzád, hogy ne érezné magát jobban és boldogabban, amikor távozik. Légy Isten jóságának élő kifejeződése. Legyen kedvesség arcodon, szemedben, mosolyodban, és meleg kézfogásodban!” (Teréz anya)

Kívánok neked szeretetet, erőt, hitet és bölcsességet,

Kívánok javakat és aranyat, elegendőt ahhoz, hogy segíthess másokon.

Kívánok dalokat, de áldott csöndet is,

És Isten édes békéjét, amikor egy nap véget ér.” (Dorothy Nell Mc Donald)

„Az élet olyan mint egy doboz bon-bon, nem tudni mit veszel ki belőle...”

Történjen bármi,mondjanak bármit,gáncsoskodjon bárki,nekem továbbra is az a mottóm,amit egy calcuttai gyermekotthon falán található felírat tanít:

„Az emberek gyakran figyelmetlenek,következetlenek és önközpontúak,

MÉGIS SZERESD ŐKET!

Ha jót teszel,az emberek vádolni fognak,hogy önzés és hátsó gondolat motíválja cselekedeteidet,

MÉGIS TÉGY JÓT!

2010. május 15. - 09:13