Dr. v. Nagy Jenő versei

Azt látom, hogy az emberek nem arra nevelik a gyermekeiket, hogy különlegesek legyenek. Inkább kiválóságot, eredményeket, tehetséget várnak tőlük. Sikerességet, elismertséget…
A különlegesség úgy tűnik, nem fontos szempont.
Amikor különlegességről beszélek, nem arra gondolok, hogy bárkinek is különbnek, többnek kellene lennie másoknál.

Az évek során megtanultam, hogy az életet és a halált, a kivételes szépséget és az elképzelhetetlen rútságot, a legártatlanabb helyszínt és a rémisztő vérfürdőt csak egy hajszálvékony fal választja el egymástól. És ez a fal egy szempillantás alatt átszakadhat.

Harlan Coben

Domokos Jolán

Szemeink tüzében világunk összeér,
csendesen ülünk, csak a vágy zenél.
Hallgatjuk mit súg az est dala.
Megértjük, nem megyünk haza.

Felettünk bíborban úszik az ég,
a nyár este ma mesésen szép.
Érintésed forró, lágy bilincs,
vonzerőd elől menekvés nincs.

Mikor ajkad az ajkamhoz ér,
az csillagok robaja, mámorító kéj.
Lüktet a pulzus, táncot jár a vér,
dübörög a szív, megborzong az ég.

A házasság

A házasságban a két nem jogai és kötelességeik különbözőek voltak. A hagyományos magyar család apajogú volt. A férjet, illetve apát illette meg a családfő tiszte, ami szinte korlátlan hatalmat adott a család többi tagjával, így feleségével szemben is. Az egyenlőtlenség már a megszólításban is tükröződhetett: a legtöbb vidéken az asszony magázta urát, az viszont tegezte őt. A házastársi hűség és a tisztességes bánásmód a férjnek erkölcsi kötelessége volt ugyan, de megsértését bizonyos határokon belül elnézte a közvélemény.

"A barátság,nem élet-halál kérdése,annál sokkal fontosabb."

Az én barátnőm, mikor sírok, átölel szorosan, mikor egyedül szeretnék lenni, velem van és támogat. Mikor látja, hogy kudarc előtt állok, segít túl lépni azon, ami bánt. Mikor összeroppanok, és megpróbálom nem kimutatni, ő akkor is látja… mikor hülyeséget csinálok, megmondja az igazat, akkor is, hogyha az fáj. Mikor boldog vagyok, akkor örül velem. Mikor nevetek, nevet velem, és rajtam, hogy milyen hülye is vagyok néha… de az a legfontosabb, hogy akár szárnyalok az örömtől, vagy hogyha legszívesebben elbújnék az élet elől, mert annyira fáj, ő megért, támogat, és segít nekem.

Nem kívánt barátok

Észreveszed, hogy nagyon akarja, mindent bedob a cél érdekében, de benned ellenkező érzéseket kelt a barátkozni akarása. A félresikerült barátságokról.

Amikor valakinek úgy istenigazából a közelébe, sőt a bizalmába próbálunk férkőzni, és távolságtartóan lepattint, oda a becsület. Haverkodnánk, bratyiznánk boldogan, de a pórusain is kipárolog az illetőnek, hogy köszöni, nem kér a közeledésünkből, hiába szakadunk meg jobbnál jobb poénokkal, úri gesztusokkal, nyájas szóval vagy csüngő érdeklődéssel, a napnál is világosabb, hogy ebből bizony nem lesz baráti aranyfonál – de még tán a felebaráti szeretetre se futja a munícióból.

Mikor a Nap és a Hold együtt kúszik fenn az égen. 
S az eget hajnalpírban festi meg kéken. 
Szemben állva melegen egymásra mosolyognak.
 Tudva azt, hogy csak fényük az, mi összeköti őket.

A nap is felkelt már,nélküled ért a reggel! 
Hiányzol nagyon,szívem teli szerelemmel!
Hiszek neked, hogy is tudnék nem hinni,
mikor szívem csak téged tud szívből és igazán szeretni!

Nézz fel a reggeli égre, s látod kis felhők sorát,
Nézz fel a reggeli égre, s hallgasd a madár dalát!

Czóbel Minka: Az erdő hangja XV.

 

Kik az erdőn vélem jártak,

Már csak ködbe olvadt árnyak,

Ki elfáradt, ki elkésett,

De hogy elmúlt a sok álom,

Az erdőt csak jobban látom,

Nem ütközve emberhangba,

A patak zúg, - fák zúgása,

Madárszárnyak suhogása,

Bogár rajnak libbenése

Megroppan dűlt fák gallyába

Eliramló vadnak lába,

Szél megrezzen a fűszálban,

Versek sokasága

SoókyLászló

1.

Az asszony míg gyermekét fürdeti
Visszagondol az utolsó rándulásra,
Mely megelőzte a foganás pillanatát.
Látja a férfi arcát, látja a bizonytalan
Mozdulatot, mely lehetne simogatás
És lehet a jövendő korai megöletése,
De nem.
Az éjszakai vándorlásból megtérő férfi
Míg magjának tétova zokogását hallgatja,
Ujjbegyével bejárja az asszonyöl árkait,
Mintha az anyjához térne meg egy korai
Alkonyat miatt.
Aztán hogy orgonasípként felsír a gyermek
ösztönös mozdulattal kisimítják a lepedőt
Ám kiáltásukat már elnyeli a távoli harangzúgás,
Mely az altatódalból pilinkél alá.