Benedek Elek : Az erdő télen

Oh, erdő, erdő, sürü rengeteg,

Nem tud betelni a lelkem veled!

Szép vagy, a fáid daltól hangosak,

Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

Hogy nyergel át a szél hókebleden,

Te meg sem mozdulsz, alszol csendesen:

Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.

Mit bánod azt te? Tovább aluszol.

Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,

S a lelked messze, messze jár, ahol

Örök tavasz van, rózsák nyílanak,

S dalos erdőre mosolyog a nap.

Benedek Elek: Dal a hóvirágról

Kedves virágom vagy te, hóvirág,

Gyermekkorom legszebb virága vagy.

Édes öröm szívemnek nézni rád:

Virulsz, bár dajkád a hó és a fagy.

Mikor a földe hó borítja még,

Nevetve bújsz ki: Ihol, itt vagyok!

A nap alant jár, szomorú az ég,

De a te arcod örömtől ragyog.

Nem pompázol tarka színekbe te,

Egy a te színed: Egyszerű fehér.

Ám a tavasz első lehelete,

Legelső csókja téged ér.

Te vagy a kikeletnek hírnöke,

A természetnek első mosolya:

Veled mozdul a föld kemény röge

S szólal meg a víg pásztorfurulya.

Sebestyén napja..  

A történelmi Magyarország egyes déli vidékein január 20-át, Fábián és Sebestyén vértanúk ünnepét, az első tavaszkezdő napnak tartották, merthogy eddig lehetett fát kivágni, utolsó fertályán a holdnak, mivel ekkortól ismét megindul a fákban az életnedv. Az egyház ugyanazon a napon ünnepli, és a litániában is együtt emlegeti a két ókeresztény vértanút, Fábiánt és Sebestyént,Szent Sebestyén jóllehet valódi közük nincs egymáshoz, legfeljebb annyi, hogy vértanúságuk elszenvedése után mindkettőjüket Rómában, Callistus katakombájában temették el.

 Piroska napján...     

Szent Piroska ókeresztény vértanú volt. Claudius császár pogány áldozatra akarta kényszeríteni, de ő keresztény létére erre nem volt hajlandó. Megkínozták, megverték, majd az Aventinus hegyén kivégezték. 
Szent László király leányát is Piroskának hívták, aki bizánci császár felesége lett.

A Piroska név a latin Prisca névből származik, amiből a magyarban Piriska, majd ebből Piroska lett. A Prisca eredeti jelentése: régi, ősi, tiszteletreméltó.

168 éve született Mikszáth Kálmán 

(Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, 1910. május 28)

Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar

Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi

Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.   

(Életéről  bővebben olvashatunk: Wikipédia: Mikszáth Kálmán ...)

A hagyományos anekdotisztikus ábrázolás, az élőbeszédhez közelítő

eleven stílus legnagyobb mestere.

Adjunk bele...

Lesett a szép puha védő takaró,
a tél teljes fényében ragyogó.
Legyen egy emlékezetes jó
telünk építsünk fehér kacagó,

derék kerek szeretet hóembert,
kedv csalogatót a gyermekeknek.
Legyen sok piros pozsgás mosoly,
kicsiny arcukon, énekszó szóljon.

Adjunk bele szívünk melegét,
adaléknak lelkünk reményét.
Nosza rajta gyertek hamar ide,
reggelre készen kell ennek lennie.

Nem is fázunk, hiszen dolgozunk,
mi együtt öröm emléket alkotunk.
Fején ott a sapka, piros az orra,
sál is nyakába, meg nem fázhat.

95 éve születetett  Csanádi Imre...

(Zámoly, 1920. január 10. – Budapest, 1991. február 23)

Költő, író, műfordító, balladagyűjtő; publicista, szerkesztő.

Csanádi Imre és Bagotai Mária gyermeke. 1931-ben Székesfehérváron az Ybl Miklós Főreáliskola diákja, majd 1940-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, valamint Győrffy-kollégium növendéke volt, de fél év elteltével abbahagyta tanulmányait. 1941-ben bevonult. 1944-ben hadifogságba esett.

Kun Magdolna: Kifordított szívvel...

Ha némely ember kifordítaná önnön szívét
és meglátná, hogy legbelül
mennyi helyet foglal el a kapzsiság
és milyen kis részt kap benne a szeretet,
elgondolkodna azon,
hogy a képen lévő padon ő is bármikor ott ülhet.
Mert nem az ember az úr, hanem az idő.
Az nem válogat szegény s gazdag között.

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót:

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre.

Fehér már a város tőle:

fehér már az utca,

fehér már a puszta,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye

és reggel az utca, a puszta, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Csanádi Imre: Doromboló

Fagy kinn, fagy,

hó van nagy,

most ideje, most fagyjon,

akár beleszakadjon,

csak a kályha mormoljon,

vén cirmos doromboljon:

elnyugszunk esténként

édesanyánk meséjén.

Varázserdő

Siklom a már kirajzolt hócsapáson,
a fehér erdőt hangtalan szelem.
Az ismeretlenek nyomát bejárom,
mit már csak alig-alig lát a szem.
A sí-vágányon szállok egymagamban,
minthogyha új országba siklanék.
Fehér erdő simul rám puha-halkan,
s kezemhez ér a fehér sűrüség.
A fák kinyúlnak, és a vad harasztra
a hóköpeny szelíden ráborul.
Kiáltok egyet, és a hang befagyva,
mint holt csilingelés, a csendbe hull.
Még nem lebbenti szét a napsugár a
varázsfüggönyt az alvó fák fölött,
de sejteti a kristálycsillogásba,
hogy vissza tudja varázsolni őt.

Szabó Lőrinc: A tél szépsége

Ugye,szép a tavasz, mikor

rügy születik s madár dalol?

S ha daluk némul, szép, ugye,

nyáron a méh- s a virág- zene?

És nem szép, ha elmúlt a nyár,

hogy a levél, lehullva már,

cipőnk orránál kavarog,

vagy sarkunkban, ireg- forog?

Most tél van, beállt a patak;

sétálgatok a fák alatt:

öles hóban áll mindegyik,

odvukban mókus aluszik,

s bármily kicsiny az ág, a gally,

mindent fehér szirom takar.

Köszöntelek, tél!

Január – Télhó- Boldogasszony hava

Január az év első hónapja a Gergely naptárban, 31 napos. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók római istene volt az ókori római mitológiában. 
A 18.századi nyelvújítók szerint a január: zúzoros.

Jeles napok

Január 1. Újév 
A január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált naptár általánosította. Kevés kivétellel szinte minden népnél az év kezdetét jelzi.

 ÚJ     ESZTENDŐ ...

Január 1. az év 1. napja a Gergely-naptár szerint.

Az ókori Rómában március elsejével kezdték az évet. Január elseje a Julius Caesar-féle naptárreform után vált évkezdő nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. A keresztény egyház éppen ezért e napot Krisztus körülmetélésének ünnepévé tette. Magyarországon az egész középkoron át az év kezdetét karácsonytól, december 25-től számították.