"Kezedbe teszem a Könyvet, 

hogy vezessen a sűrű ködben. 

Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, 

hogy lásd a szépet, keresd a tisztát. 

Kezedbe teszem a gyertyalángot, 

világíts annak, aki bántott! 

Kezedbe teszem a szőtt takarót, 

takard be az árván fázót! 

Kezedbe teszem a fénylő kulcsot, 

hogy meleg legyen, és várjon az otthon. 

Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, 

hogy kezükbe tehesd a szeretetet.

Tudod arra gondoltam, mennyire fontos az embernek a visszajelzés. Nem, nem az elismerésre gondolok. 

Az más.... 

A visszasimogatásra. 

Arra, ha valaki meggyógyít egy beteg madarat, nem vár érte "köszönöm"-öt se fizetséget. 

Aki szeret, azt szeretné adni, amit maga is legtöbbre tart. 

A madár a repülést. 

Mit adhatna mást? 

Aki szeret, azt, amit legszebbnek, legjobbnak tart a világon. Simogat, akit boldoggá tesz, ha szeretetből megsimogatják. 

Betakar, aki arra vágyik, egy szerető kéz betakarja. 

Nem, nem azért, hogy visszakapja, az igazi szeretet nem ismeri az üzletet. 

Csak, mert aki szeret, azt adja, ami számára a legkedvesebb. 

Ha tehetné, a szívét adná.

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.

Aranyosi Ervin: Elgondolkodtató

Te teremted a jövődet, s szívvel irányítod,
szellemed fényszórójával utad világítod.
Energiát adsz a létnek, fejleszted tudásod,
s ha elszakadsz világodtól, földi sírod ásod.
Ha beszűkül látásmódod, ha médiát nézel,
más mondja meg, hogy mit gondolsz, mi az, amit érzel?
Elveszíted önvalódat, más szerepet játszol,
robottá válsz, bár külsőleg még embernek látszol.

Gyermeked – mondd – mit lát tőled? Mit adsz örökségül?

Szűz Mária szobra

Odamegyek alkonyatkor

Lehajlok a porba.Bűneimnek terhe alatt

Összecsuklik térdem:

Imádkozzál bűnösökét

Imádkozzál értem.

Megvallom a bűneimet,

lerogyok a földre

Ó ne engedj Szűz Mária

elvesznem örökre.

Szánj meg engem édesanyám

szent kezed nyújtsd felém

Szobrod előtt megfogadom,

hű leszek örökké

VÉGE A NYÁRNAK

Tóth Árpád

Ez már nem nyári alkonyat
Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.

Még titkolják sóhajuk a szelek,
S mint a hancúzó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.

De estefelé hirtelen
Elkomolyodik a világ -
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.

Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsóvárgó csúcsukat
Ragyogja be nagymessziről
Valószínűtlen fényével a nap.

"Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most."
Oravecz Nóra

Varázsecset

Horváth Piroska

Most festek kék, tiszta eget,
vár a papír és az ecset,
fodros felhőn ül egy angyal -
ő az, aki megvigasztal,

vállamra száll, álomport hint,
horizontról visszatekint,
aztán nyílik angyalszárnya,
elrepül a nagyvilágba.

Most festek szép, tarka mezőt,
zöld illatú gyémántesőt,
bíborpipacstenger mélyén,
ott találtam lelki békém,

virágmezőn áll a váram,
vörös szirom benne ágyam,
tücsök elhúzza a nótám,
fenn hegedül egy vadrózsán.

Kavicsokra smaragdmohát...

Berecz Magdolna

Sötét fellegekbe zuhan az ég kékje,
hogy az égi áldást dézsaszámra mérje.
Vörös pecsét virít egy tarka abroszon,
arany fényben izzik rézmozsár a napon.
Lila ködben úsznak a rózsaszín álmok,
sárga irigységből zöld méreg szivárog.
Égszínkék kismadár boldogságot kerget,
barna medve ballag szűk barlangja mellett.
Szivárvány tündököl - ingatag peremén
angyalok hintáznak, a szárnyuk hófehér.

Amikor az ember még csak fiatal,
nem érdekli hóvihar sem, s zivatar,
vígan tekint rá az egész világra,
hideg szél fúj, hó is esik, nem bánja.

Sziporkázik, nevetgél és azt hiszi,
rettenetes sok ideje van neki,
betegség és fájdalom még nem gyötri,
vagy ha igen, gyorsan el is felejti.

Repül gyorsan tíz,húsz,harminc, negyven év,
fordítaná vissza élet kerekét,
mivel a kerék csak előre halad,
néha megtorpan, csak az emlék marad.

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

A nappalt még csak jól bírom,
emléked este fáj nagyon.
Arcod ott dereng a falakon,
a hangod szól egy szalagon.
Nem lehet nem gondolni rád.
Mindegy, vállalom vagy tagadom,
de szent igaz, hogy akarom:
nem tudok nem gondolni rád,
nélküled üres lett a ház, néptelen.

Auth Csilla

Szeretnék egy meseerdőt,
olyan álommal szőtt, elérhetőt.
Kis házikót patakokkal,
lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet,
tücsökhangút, mely dalra késztet.

Elsuhanó pillangókat,
szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket,
rajta délceg törzsű fenyveseket,
szélben hajló búzatáblát,
mely égig nyújtja dús kalászát.

 "A lélek levegője a szeretet. Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is. Annak köszönhetjük, aki szeret."
Csitáry-Hock Tamás

Virágpiac: Detlev Nitschke német festő (1935-)

További szép napot és olvasást kívánok.

Istenem!

Csapóné Eszter

Azt hiszem meg lettem áldva!

Azért, mert adtál nekem igaz barátokat.

Akik szeretnek,

és akiket viszont szeretek,

akik csak adnak,

és vissza sosem kérnek.

Egy igaz barát nem önző,

csak önmagadért szeret.

Azért van, hogy ott legyen melletted.

A családon kívül Ő az igaz családtag,

Mert mindent megtesz érted - miattad.

Egy igaz barát mindig meghallgat,

Ha tud, ha nem tanácsot ad,

Megvigasztal, jó kedvre derít,

akkor is, ha a bánat szétfeszít.

Élet könyve 

Számomra ismeretlen szerző

Mátyás Rita

Kékesen sötétlő, magas hegyszirteken,
öreg fenyvesben, zúgó, susogó zene.
Fehér szirtek szédítő, csipkés magasán,
fészke felett köröz, kering egy sasmadár.
Éles vijjogása megtöri a csendet,
szárnyai súrolják magason a mennyet.
Fenségesen csodás egeknek királya,
kéklő, magas égnek meghódítója.
Én is, én is szállni, szárnyalni szeretnék,
szívem-lelkem tárnám az emberek felé!
Repülve szállanék, táncolnék a széllel,
Nem törődnék többé semmilyen veszéllyel!

Marton Paul

"Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul."

Szám szól, sokat, mégis kevés.
Emlékeim tarka élményként,
mint elítélt bűnbeesés,
érkeznek kopottan esténként.

Többször botlott az érzelem,
öröm, bánat csontig lúgozta.
Daloló vigéc életem
a kegyetlen idő felfalta...

Így az utam vége felé
már fejem lágya végleg benőtt.
Tárt karokkal futok elé,
ölelni a halhatatlant, Őt

Tavasztündér

Végh Attila dr.

Legyél Tavasztündér mellettem,
virágozzon Rád a napsugár.
Gyümölcs légy, mit mindig szerettem,
ülj mellém egy nehéz nap után.

Kezeidet rejtsd az enyémbe,
hogyha fáznál, melegítsd magad.
Maradt még forróság temérdek,
s gyógyíthatnak suttogó szavak.

Legyél egy végtelen történet,
olyan, mely sohasem szomorú.
Éjed se látszódjon sötétnek,
hisz fényed a csillagkoszorú.

Legyél nekem az üdvösségem,
varázslatos védőangyalom.
Vagy féltett titkom, én megértem,
ha Veled élhetem hajnalom.

Még mielőtt a magyarázatba fognánk, utána néztem, hogy biokémiai – hormon – szempontból van-e különbség az öröm és a boldogság között. A tipikus, szerelemérzéshez például négy hormonnak kell termelődnie az agyunkban: dopamin, szerotonin, endorfin, feniletilamin.

Akárhogy kutattam, a két dolgot – öröm vs. vagy boldogság – felváltva említik a szakkönyvek: van az agynak örömközpontja (dopaminnal kapcsolatos), és termel úgynevezett boldogsághormont, amit például mi, földi halandók, a csokoládéval kötünk össze, és endorfinként azonosítunk.

 Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?