Ady Endre : Az Ősz dicsérete 

Egyszer csak, észrevétlenül 

A fa alá avarszőnyeg kerül. 

Megállsz a mélázó napsütésben, 

Gyönyörködhetsz az őszi ködben. 

Ezer színnel festett képek, 

Mind a szívedbe égnek. 

Nincs még egy évszak, 

Mely ennyi pompát rejt 

Fejedre kedvesen gesztenyét ejt. 

Nézheted a vadludak vonulását 

Ahogy őz keresi tisztáson a párját, 

Szürettől hangos a hegyoldal 

Itt, ott felcsendül egy dal. 

A kertekben érik a dió 

Hangosan kárál a szajkó. 

Este, ha begyújtasz, fával a kályhába, 

Tehetsz almát, krumplit a parázsba. 

Mesebeli illat lengi át a szobát, 

Megidézheted régi korok hangulatát. 

Forralt borral kezedben, a karosszékben, 

Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben. 

Este a csillagos eget nézve, 

Felidézhetsz meséket, 

Amiket egykor hallottál, 

Amikor tiszta és jó voltál. 

Ne bántsd az Őszt, 

Fedezd fel inkább, 

Amit nyújt, 

Az összes titkát. 

József Attila: A fán a levelek...

A fán a levelek

lassan lengenek.

Már mind görbe, sárga

s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár

köztük föl-le jár,

mintha kalitkája

volna a fa.

Igy csinál lelkem is.

Jár-kel bennem is,

ágról-ágra lépked 

egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.

Meghajlik, remeg

a gally, vár és lépked

a némaság.

Vass Albert szép őszi gondolatai ...

Valahol már az ősz dalolgat,

és hullanak a gesztenyék,

vad szél-fiuk lombot karolnak,

s kacagva hintik szerte-szét,

valaki jár a szürkületben,

s szívében őszi dal fakad,

valaki búcsúval köszönti

a messze-szálló darvakat,

valaki áll a fenyves alján,

s a szeme könnyel lesz tele...

szél sír a park arany-avarján,

s koppanva hull a gesztenye.

Szép őszi napokat kívánok szeretettel                    Mindenkinek...

Szuhanics Albert: Felsajdul az ősz

Én nem mondom el senkinek,

hogy erre van a kis liget,

hol gyakran ültem egy padon,

sok hűvös, őszi alkonyon...

Én nem mondom el senkinek,

már rajtad kívül..., csak neked,

hogy felsajdul az ősz bennem,

ha nálad nélkül kell lennem...

Én nem mondom el senkinek,

a tavasz frissen elsiet,

míg forró széllel jő a nyár,

rád árva szívem nem talál...

Én nem mondom el senkinek,

az ősz sóhaja mily hideg,

de mégis forrón ég a vágy,

ha átkarollak, s csókod lágy...

Juhász Gyula: OKTÓBER

A fény arannyal öntözi még

A szőke akác levelét,

De ez a fény, megérzem én,

Már októberi fény.

Az alkony lila fátyla alatt

Tarka tehenek hada halad,

Vígan elbődül, hisz haza tart,

De ez már őszi csapat.

A kertben tarkán égő színek,

Virágok, dúsan vérző szívek,

Rajtuk az este harmata ring,

De ez már őszi pompa mind.

Fényt, krizantémet, dalt, harmatot

Lelkemben vígan elringatok,

Megszépül lassan, ami rég volt,

De ez már októberi égbolt!

"Érik  a  szőlő..." 

             SZÜRETELÜNK... 

A szüret a különböző történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő. "A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátorosünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Városaink statumai szerint szüret idején még a törvénykezés is szünetelt!"

Az 1700-as évektől az 1900-as évek közepéig mindig október végén zajlott a szőlőtermés betakarítása Tokaj-hegyalján.