Tóth Árpád: A tavaszi sugár

A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén,
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltünt.

Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem õket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.

HUSVÉTRA

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.

Sok szeretettel kívánok minden kedves Barátomnak Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Péter

https://www.youtube.com/watch?v=Gj2An6pWlig

Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák

"Jó reggelt, Nap, ég,
hegyek,aludtunk egy éven át..
"Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.

"Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!"
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.

"Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?"

"Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát..."
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.

Álmodtam egy szép világot,
Virágoskert volt és pompázott.
Nap sütötte és friss harmat öntözte,
Szép legyen, mire ébredsz reggelre.
Illatával varázsoljon,
Pompájával kápráztasson.
Szeretetet vigyen a lelkedbe,
Ragyogást a két szemedbe.
Ne érezd a bánatot,
Csak örömöt, mit hozott.
Fordulj hát a fény felé,
Küldj mosolyt a barátok felé.

Tudod-e, hogy miért halnak meg ősszel mind a rózsák?
Csak azért, hogy tavasszal a boldogságot hozzák.
Tudtam, egyszer számomra is nyílik ilyen rózsa,
Nem siratom én az őszi hervadást azóta.
Tudod-e, hogy miért halnak meg reggelre az álmok?
Mert a hajnal józan fénye kelti a világot.
Ráébred, hogy nappal nélkül nem is lehet élni,
Adni is kell boldogságot nem csak mindig kérni!

ŐRIZZ

Sötét utak és sötét éjjelek.

Remegő csend és szálló képzelet.

Könnyeket gyűjt az üres szemgödör,

És kiszáradt ajkad rám köszön.

Fogaidon vízcsepp, úszik rajta pici virág,

Reszketve őrzi tested finom illatát.

Túl vagy száz és ezer éjjelen,

Túl vagy fájdalmon, örömön és mindenen.

Újra ég a remény, leroskadt a védtelen,

Sok lángoló szív kiabál: Segíts nekem!

És mint Jézus, kezed széttárva,

Hangot emelsz a küzdő világra.

Nőnap alkalmából nagyon sok szeretettel köszöntöm a lányokat és asszonyokat!

A földi paradicsom titka

A régi bölcsek szerint létezik egy hely, ahol az ég és a föld találkozik. Tibeti és mongol lámák ősidők óta emlegetik az úgynevezett Sambhalát. A modern kutatók véleménye megoszlik arról, hogy a valósságban létezik-e ez a hely, ami maga a földi paradicsom. Egy tibeti legenda foglalja össze mindazt, amit a helyről tudunk. Eszerint Sambhala, Tibettől északra található. A legenda szerint Buddhát itt avatták be a kálacsakra, jelentése szerint, az Idő Kereke tanaiba, melyek asztronómiát, asztrológiát és egyéb kozmikus elméleteket tartalmaznak.

ÉS ELKÍSÉR A SÍRIG !

    Ebben a mai modern világban, ahol az információ minden csapon folyik, csak mosolyogni tudok gyermekkoromon, amikor a pletykaforrást „csepűtelegráfnak” becézték, mert minden hír, legyen jó, vagy rágalom azon terjedt. Akkor nem létezett okosító internet, csak bekapcsolsz a facebookra és már ömlik minden féle ismeret, felvilágosító írás, meg mindenkinek a tudálékossága, hogyan kezeld magad csodaszerekkel olcsón különböző betegségek ellen.

Lehetnél

Pozsgai Viola

Lehetnél árnyék is, mi soha el nem hagy,
De aranyló napnak sugárzó fénye vagy.
Lehetnél ellenem forduló bőszült vad,
De te a hatalmas, lüktető szíve vagy.
Lehetnél folyó, mi lelkemen áthalad,
De te a medrében az erős szikla vagy.
Lehetnél vihar is, pusztító áradat,
De te az eget átszelő szivárvány vagy.
Lehetnél rózsa, mely tövise sebet hagy,
De te az egymásba simuló szirma vagy.
Lehetnél jégcsap is, dermesztő kemény fagy,
De most már látom, hogy mindennek része vagy.

Áprily Lajos: Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.