Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja
Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa. Ő
volt az erdő legtiszteletreméltóbb lakója, ha a madaraknak kalapjuk lett volna,
bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. Mert többet tudott ő a madarak
életéről, mint maguk a rigók és mátyásmadarak.
Hiszen száz év alatt ezer és ezer fészket
ringatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röppent először világgá a lombjai
közül.
Egyik nap a bagoly elővette falevelekből
készült kalendáriumát, és kiszámította, hogy másnap lesz a tölgyfa
születésnapja. Össze is hívta a madarakat, és azt indítványozta, hogy lepjék
meg valami ajándékkal a jóságos öreg tölgyfát. Persze mindnyájan örültek a
bagoly indítványának, s annak, hogy a tudós madárnak kalendáriuma van, s így
megünnepelhetik a tölgyfa születésnapját.
Törték is a fejüket, hogy mi lenne a
legalkalmasabb ajándék, de a bagoly ezt is tudta:
- Mi lenne más, mint valami szép dal?
Madarak vagytok, hát énekelni fogtok a tölgyfának. De nem akárhogyan!
Megalakítjuk az első erdei dalárdát, tanulunk valami szép dalt, és egyszerre
elénekeljük holnap hajnalban.
Megkezdődött a nagy tanulás, de bizony nem
sokra mentek vele. A rigó csak fújta, hogy "tillió", a szarka csak
azt, hogy "csörgő-csörgő", a varjú csak azt, hogy "kár Pál, kár
Pál". Végül össze is vesztek, s elszálltak, ki merre látott. De azért
másnap hajnalban mind odalopóztak a tölgyfa ágaira, és mind elfújta külön-külön
a maga nótáját.
Úgy is volt jó ez, mert így tetszett a
százéves tölgyfának, s meghatottságában azt ígérte, hogy még száz évig fogja
ringatni a rigó-, szarka- meg harkályfészkeket.
Kapcsolódó hírek:
Január 24. - Hunyadi Mátyás királlyá koronázása
A négerek gyógyítója
Történet az ikrekről
Kohut Katalin: Művir(l)ág