Várnai Zseni



Virágos ág az az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, amikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér.

S mikor csillogó fátylat sző a hó,
s belepi őt e puha takaró,
már újra szép, és arról álmodik,
hogy tavaszra tündérré változik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Mindenség ölelő karja vagy...
Oly tiszta lélekkel érsz hozzám,
hogy az elmúlt tegnapokból megmaradt
remény fölé, Te fested meg a szivárványt.
A mélykék égboltot is lehoztad...
Lábaim előtt hevernek a csillagok,
s egy-egy könnyem cseppjében
ragyognak vissza szomorú szemedbe,
ígérve halkan, egy boldogabb holnapot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Táviratok...levelek...levelek...
Mily jók is vagytok hozzám emberek:
köszöntő sorok, baráti szavak
repülnek felém,mint a madarak.

E sok levél mind a válaszomra vár,
írok...írok...de egyre több madár dalol nekem,
ó mily nagy jutalom
e megbecsült virágos alkonyom.

Köszönöm,hát ezerszer köszönöm,
hogy megosztjátok vélem örömöm:
a sugarat, mely homlokomra hullt,
s feledteti,mily szörnyű volt a múlt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretnélek megajándékozni.
Örömöm és békém Neked adni.
Köszönöm, a szereteted,
Köszönöm az áldást.
Felajánlom helyette,
Szívem tisztaságát.
S ha a boldogság madara
Egyszer válladra száll,
Ezt az érzést kérlek
Te is így add tovább.
Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tanulj meg szárnyalni, hogy egy nap boldog lehess Hogy repülhess könnyedén, a fellegekig mehess Mert az Isten kegyes, megfogja a kezed Ő még hisz Tebenned, hogy szárnyaljon a lelked Szárnyalni egy álom, tudom, erről álmodsz Amíg álmodozol, közben nagyon várod Hogy egyszer a magasban, vidáman szárnyalhass Hogy a boldog angyalokkal, nevetve táncolhass… Szárnyalni egy csoda, jól tudod legbelül Ez érzés varázslata, szívedben elterül Mert a szíved szárnyát, régen elfeledted Azt hiszed nincs többé, de ott rejtőzik benned… Szárnyalni Isteni, s Te Isten gyermeke vagy Ne bánkódj oly sokat, mert hited is elhagy Inkább szárnyalj szépen, boldog álmodásban Lelked szivárványán, szíved mámorában… Isteni gyermek vagy, szárnyalj hát, ha kérlek Ne feledd, honnan jössz, úgy én sem felednélek Engedd ki szárnyait, szivárvány szívednek Hogy boldogsága légyen, az Isten gyermekének… Árvai Attila© 2012-12-21

 

Kellemes napot drága Annám.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden ember különleges,
s mind a maga módján,
és mind képes változtatni,
hétköznapi sorsán.
Mert mint a Nap, újra felkel,
s teremt új világot.
Hite szerint, életre kelt
egy lélek-virágot. Minden ember különleges,
csak még nem tud róla.
Mindnek akad tehetsége,
és sütni valója.
Amelyik hisz önmagában,
az sikerre képes,
az tud szívből hozzátenni
mások életéhez. Minden ember különleges,
csak még sok nem látja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kívánni neked szép estét, jó éjszakát!
Álmod az álmok édes nyugodt álmát.
S ha fel jön a Hold, az éjszaka vándora,
Vigyázzon rád ! az ég legszebb csillaga !
Ágyikód már készen várja, bele fekszik a kis gazdája.
S fejed alatt puha párna, várja, mi lesz az ő édes álma ?
S, ha alszol, véd az őrangyal,
egészen addig, míg el nem jön a hajnal.
Álmodj néha Rólam, és Én ott leszek Veled,
Ha meg érint a hajnal korábban ébredek,
Szólj néha hozzám, ha hiányzom Neked,
Keress álmaidban, és Én ott leszek Veled !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                               Nem zuhanhat mélyre az,
kit óvón ölelnek,
kinek hervadó szívkertjébe
nyarat ültetnek,
kire milliónyi áldás száll,
és ezerszínű virág,
kiért könnyeket hullat
ez az érző embervilág.
Nem csüggedhet az,
akit szeretnek,
akinek szép ívű szavaiból
erőt gyűjtenek,
akire hálával gondolnak
és szívvel éreznek,
akit a föld porából
égig emelnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csapjuk be egymást,hogy
szeretjük a másikat.
Utánozzuk a kézen fogva
sétáló néniket és bácsikat.
Képzeljük el milyen lenne
ha mind ez mégis megtörténne.
Például külön kéne válnunk,
s hogy szívünk csak ettől félne.
Mondjuk,hogy én kívánlak,
és Te is csak Rám vársz.