Pósa Lajos: Orgonavirág

Legszebb virág az én

Orgonavirágom,

Anyám jut eszembe,

Valahányszor látom.

Édes jó anyámnak

A kedves virága,

Ezzel jár tavaszkor

Az Isten házába

Szép orgonavirág,

Nyílj csak egyre szebben,

Ott a balogvölgyi,

Balogparti kertben!

Töltsd be illatoddal

Az udvart, a házat!

Köszöntsd bólintgatva

Édes jó anyámat!

Csukás István: Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,

az ablaküvegen át rám nevet,

amit nem tudok megunni soha,

a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,

örökzöld időmből kipislogok,

a létezés halhatatlan ívén

a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,

s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,

ledobjuk, unt kabátot, a telet,

s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel

így fordulok én is a fény felé,

s tudom, hogy majd a többi szelíddel

lelkem földi jutalmát meglelé!

Orgonák...

A közönséges orgona vagy májusi orgona (Syringa vulgaris) az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó faj. A Balkán-félszigeten őshonos fajt először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből (leylak) származik a magyarban (és sok más európai nyelvben) a lila szín neve is.

Az orgonák fő elterjedési területe Ázsia és Kelet-Európa. Díszcserjeként sok fajukat ültetik világszerte.

  Csukás István: Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,

az ablaküvegen át rám nevet,

amit nem tudok megunni soha,

a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,

örökzöld időmből kipislogok,

a létezés halhatatlan ívén

a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,

s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,

ledobjuk, unt kabátot, a telet,

s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel

így fordulok én is a fény felé,

s tudom, hogy majd a többi szelíddel

lelkem földi jutalmát meglelé!

Várnai Zseni: Orgona

Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,

talán ezért hívnak engem orgonának,

április vad kedve suhogtatja ágam,

azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,

illatos muzsika,

zengő és libegő lila virág...

fürtjeim lengetem,

illatom pergetem,

szakíts le hát engem,

s légy boldog te világ,

légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,

már csak éppen május elsejére várok,

s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,

s orgonaillatom a világra ontom...

Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag 

 Az orgona kezdte! Szinte csobbant,

mikor a kertben megcsapott:

fűszere gázként gyűlt a roppant

éj tavába, a völgybe, ahogy

nyomta a párás ég: nehéz

volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz,

de mint tündér meglepetés

lengett körül, mint álmodott hang

vagy holdfényfátylas csillagok.

Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt,

mint alvó agyban a túlvilág,

vagy halk izzása a testi kéjnek,

amit hajnalban szít a vágy.