József Attila: A fán a levelek...

A fán a levelek

lassan lengenek.

Már mind görbe, sárga

s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár

köztük föl-le jár,

mintha kalitkája

volna a fa.

Igy csinál lelkem is.

Jár-kel bennem is,

ágról-ágra lépked 

egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.

Meghajlik, remeg

a gally, vár és lépked

a némaság.

 Wass Albert: Hulló levelek

Jártál-e már bükkerdőben akkor,

amikor több madár már nem dalolt,

mikor a hervadás már ráhajolt?

Mikor a messze-szálló nyár nyomán

rejtőzködő szelek osontak át,

s halált susogtak: dér-fehér Halált?

A lelkemen is olyan minden álom,

mint bükkerdőn a névtelen varázs,

mikor deresre sápadt már az ősz,

és hervadás jött, őszi hervadás.

És néha szél jön: könnyes, hallgatag,

nyomán a Csend ijedve megremeg...

Szergej Jeszenyin:  Aranyos

                   levelek kavarognak

Aranyos levelek kavarognak

rózsásvizü őszi tavon.

Mint űrbeli lepkerajoknak

libegése a csillagokon.

Rokonom s szeretőm ez az este,

meg a völgy, melyen ősz rohan át.

A kamasz szél titkokat esdve

emelinti a nyír-rokolyát.

Oly hűvös a völgy, meg a lelkem!

Puhafürtü juhnyáj a homály.

Túl, túl a halószavú kerten

csengő nevető dala száll.

Ilyen őszi borús üzenettel

nem volt tele még a szivem.

Mentovics Éva: Tánc az őszi avarban 

Nézd, a hárs mily tarka már,

és nézd, a tó amott

az őszi napfény búcsújánál

lám csak, hogy ragyog!

Aranyló pendely ring emitt,

a lengő ághegyen,

úgy zsong a park, a víz mögött,

akár egy bálterem, 

hisz fürge táncba fognak ott,

s a ritmus jön velem,

s egy dalt dúdolva lépdelek

az őszi szőnyegen.

Kerengve száll a rőt levél,

majd mélán andalog,

s a nyárfák lenge ága közt

aranyló Nap ragyog.

Ady Endre : Az Ősz dicsérete 

Egyszer csak, észrevétlenül 

A fa alá avarszőnyeg kerül. 

Megállsz a mélázó napsütésben, 

Gyönyörködhetsz az őszi ködben. 

Ezer színnel festett képek, 

Mind a szívedbe égnek. 

Nincs még egy évszak, 

Mely ennyi pompát rejt 

Fejedre kedvesen gesztenyét ejt. 

Nézheted a vadludak vonulását 

Ahogy őz keresi tisztáson a párját, 

Szürettől hangos a hegyoldal 

Itt, ott felcsendül egy dal. 

A kertekben érik a dió 

Hangosan kárál a szajkó. 

Este, ha begyújtasz, fával a kályhába, 

Tehetsz almát, krumplit a parázsba. 

Mesebeli illat lengi át a szobát, 

Megidézheted régi korok hangulatát. 

Forralt borral kezedben, a karosszékben, 

Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben. 

Este a csillagos eget nézve, 

Felidézhetsz meséket, 

Amiket egykor hallottál, 

Amikor tiszta és jó voltál. 

Ne bántsd az Őszt, 

Fedezd fel inkább, 

Amit nyújt, 

Az összes titkát. 

József Attila: A fán a levelek...

A fán a levelek

lassan lengenek.

Már mind görbe, sárga

s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár

köztük föl-le jár,

mintha kalitkája

volna a fa.

Igy csinál lelkem is.

Jár-kel bennem is,

ágról-ágra lépked 

egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.

Meghajlik, remeg

a gally, vár és lépked

a némaság.

Csillagászati ősz

Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.

                                       (Albert Camus)

Napéjegyenlőségnek nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart. A szeptemberi napéjegyenlőség napja szeptember 22.

Itt van az ősz...

Valaki kopogtat, rázza már a fákat, 

Készíti nekik a színes, új ruhákat. 

Hatalmas ecsettel pingálja az erdőt, 

Festi a fáknak az őszi, meleg kendőt. 

De lám csak, szakadozik már az a kendő, 

Hull a földre, színes szőnyeget teremtő. 

Köd ül a hegyre, völgyre, ismerős tájra, 

Takarva szépségét, hogy senki se lássa. 

Pedig mily gyönyörű, ahogy a köd fölszáll, 

Látom, hogy a festő, színekkel előáll. 

Szélvihar közeleg, esővel jő az ősz, 

Rázza a fákat, gúnyosan, tudva, hogy győz.

József Attila: A fán a levelek...

A fán a levelek

lassan lengenek.

Már mind görbe, sárga

s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár

köztük föl-le jár,

mintha kalitkája

volna a fa.

Igy csinál lelkem is.

Jár-kel bennem is,

ágról-ágra lépked 

egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.

Meghajlik, remeg

a gally, vár és lépked

a némaság.

 Wass Albert: Hulló levelek

Jártál-e már bükkerdőben akkor,
amikor több madár már nem dalolt,
mikor a hervadás már ráhajolt?
Mikor a messze-szálló nyár nyomán
rejtőzködő szelek osontak át,
s halált susogtak: dér-fehér Halált?
A lelkemen is olyan minden álom,
mint bükkerdőn a névtelen varázs,
mikor deresre sápadt már az ősz,
és hervadás jött, őszi hervadás.
És néha szél jön: könnyes, hallgatag,
nyomán a Csend ijedve megremeg...
aztán valami belefáj nagyon...

Mentovics Éva: Tánc az őszi

                            avarban

Nézd, a hárs mily tarka már,

és nézd, a tó amott

az őszi napfény búcsújánál

lám csak, hogy ragyog!

Aranyló pendely ring emitt,

a lengő ághegyen,

úgy zsong a park, a víz mögött,

akár egy bálterem, 

hisz fürge táncba fognak ott,

s a ritmus jön velem,

s egy dalt dúdolva lépdelek

az őszi szőnyegen.

Kerengve száll a rőt levél,

majd mélán andalog,

s a nyárfák lenge ága közt

aranyló Nap ragyog.

Ady Endre : Az Ősz dicsérete 

Egyszer csak, észrevétlenül 

A fa alá avarszőnyeg kerül. 

Megállsz a mélázó napsütésben, 

Gyönyörködhetsz az őszi ködben. 

Ezer színnel festett képek, 

Mind a szívedbe égnek. 

Nincs még egy évszak, 

Mely ennyi pompát rejt 

Fejedre kedvesen gesztenyét ejt. 

Nézheted a vadludak vonulását 

Ahogy őz keresi tisztáson a párját, 

Szürettől hangos a hegyoldal 

Itt, ott felcsendül egy dal. 

A kertekben érik a dió 

Hangosan kárál a szajkó. 

Este, ha begyújtasz, fával a kályhába, 

Tehetsz almát, krumplit a parázsba. 

Mesebeli illat lengi át a szobát, 

Megidézheted régi korok hangulatát. 

Forralt borral kezedben, a karosszékben, 

Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben. 

Este a csillagos eget nézve, 

Felidézhetsz meséket, 

Amiket egykor hallottál, 

Amikor tiszta és jó voltál. 

Ne bántsd az Őszt, 

Fedezd fel inkább, 

Amit nyújt, 

Az összes titkát.

Szergej Jeszenyin:  Aranyos

                   levelek kavarognak

Aranyos levelek kavarognak

rózsásvizü őszi tavon.

Mint űrbeli lepkerajoknak

libegése a csillagokon.

Rokonom s szeretőm ez az este,

meg a völgy, melyen ősz rohan át.

A kamasz szél titkokat esdve

emelinti a nyír-rokolyát.

Oly hűvös a völgy, meg a lelkem!

Puhafürtü juhnyáj a homály.

Túl, túl a halószavú kerten

csengő nevető dala száll.

Ilyen őszi borús üzenettel

nem volt tele még a szivem.