Busójárás Mohács...

Borzas busóbundákat öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel, öles kereplőkkel, kolompokkal felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt - meg turistákat, akikből a busójárás ideje alatt több mint 30 ezret is vendégül lát a 20 ezer lelkes Duna-parti város. A telet várhatóan 800 busó és további 200 maskarás búcsúztatja. A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A Farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába. A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.

Válasz

Kányádi Sándor: Mátyás napi vásár

Nagy vásár volt még
keresztúri vásár,
csizmát venni mikor
odajárt a császár.

Híres volt kivált a
Mátyás-napi vásár,
arra járt el mindig
csizmáért a császár..."

Válasz

Petőfi Sándor: Pacsirtaszót hallok megint

Pacsírtaszót hallok megint!
Egészen elfeledtem már.
Dalolj, tavasznak hírmondója te,
Dalolj, te kedves kis madár.
Oh istenem, mi jólesik
A harci zaj után e dal,
Mikéntha bérci hűs patak füröszt
Égő sebet hullámival.

Dalolj, dalolj, kedves madár,
Eszembe hozzák e dalok,
Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona,
Egyszersmind költő is vagyok.

Eszembe jut dalodrul a
Költészet és a szerelem,
Az a sok jó, mit e két istennő
Tett és még tenni fog velem.

Emlékezet s remény, ez a
Két rózsafa ismét virít
Dalodra, és lehajtja mámoros
Lelkem fölé szép lombjait,

És álmodom, és álmaim
Oly kedvesek, oly édesek...
Terólad álmodom, hív angyalom,
Kit olyan híven szeretek,

Ki lelkem üdvessége vagy,
Kit istentől azért nyerék,
Hogy megmutassa, hogy nem odafönn,
De lenn a földön van az ég.

Dalolj, pacsirta, hangjaid
Kikeltik a virágokat;
Szivem mily puszta volt és benne már
Milyen sok szép virág fakad.

Válasz

Mentovics Éva: Vígság legyen!

Farsang van most,
ne feledd el.
Maskarádat
fürgén vedd fel!
Szól a duda,
szedd a lábad,
perdülj, fordulj,
fürgén járjad!
Libbenjen a
pörgős szoknya,
a nadrág is
vígan ropja!
Dobbanjon a
bundás bakancs,
vígság legyen,
ez a parancs!

Válasz

Gyárfás Endre: Förgeteges ez a bál

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.

Kéménykürtőn hosszan kürtöl,
nagybőgőzik pincemélyből,
cimbalmozik betongerendáin,
gitározik tévéantennáin.

Az eresze csikorgató,
az ajtaja tárogató,



Ég a kisze, lánggal ég,
bodor füstje felszáll,
tavaszodik kék az ég,
meleg a napsugár.

Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétfoszlik,
egész kitavaszodik.

Válasz

Szuhanics Albert - Február

Február az új élet reménye,
tavasz tavaszának hajnala.
Vágyainknak zsenge magvetése,
ébredezés, ábrándok hava.

A nappali fény, hosszabbodni látszik,
míg délidőnek árnya rövidebb.
Már a barka rügyet bont, virágzik,
érezni, a tavasz közeleg.

Tisztább a lég, múlnak bús ködök,
a szürke napok egyre távolabb.
Már az ég is kékbe öltözött,
dédelgetvén féltett álmokat.

Új tavasz jön, új álmok, új vágyak,
a múlt, mint a tél lassan elmerül.
Másképp ragyognak utak és házak,
lelkünk könnyebb, lényünk felderül.

Olvad a hó, az eresz megcsurran,
ha ráragyog az áldott napsugár.
Járom utam az élet utcáin,
újabb évvel bölcsebb vagyok már.

Válasz

Kányádi Sándor: Február hónapja



Február hónapja

azért olyan kurta,

fogyatékján már a

kolbász meg a hurka.



Márpedig a télnek,

azt mindenki tudja,

nemcsak kívül, bévül

is kell a jó bunda.



Addig tart tehát, míg

akad a padláson,

minek jó étvággyal

a nyakára hágjon.



De ha már se gömböc,

se kolbász, se hurka,

február hónapja

magát összehúzza.



Mintsem hogy tengődjék

spenóton, salátán,

inkább egy-két nappal

hamarabb odébbáll.



Fölül az utolsó

ródlira, szánkóra,

nehogy még a hó is

kifogyjon alóla.

Válasz

Szép Ernő: Mátyás napja

Ez a kis tréfás eset is a nagy király körül termett, hát megérdemli, hogy ideplántáljuk. (…)
Bizony az ideig nem volt még olyan fejedelme a magyaroknak, akit a nép úgy szeretett volna, mint Mátyás királyt. Mert Mátyást a nép úgy szerette, mint galamb a tiszta búzát. Ez az édes szeretet irányozta annak a derék budai vargának a lépéseit is, aki egy reggel elindult a királyi palotába, és egyenesen fel akart menni a királyhoz.
- Mit akarnál, jóember, a királytól? – kérdi a katona, aki őrt állott a kapuban.
- Mátyás napja vagyon, vitéz uram – mondja a varga -, csak azért jöttem, hogy megköszöntsem őfelségét, mint atyámfiát, mivel hogy magamat is Király Mátyásnak hívnak.
Elnevette magát a katona:
- Vagyon ám valamennyi különbség Király Mátyás meg Mátyás király közt, éppen annyi, amennyi egy varga meg egy király közt vagyon.
Vissza kellett ballagni a palota kapujából a vargának, de mikor Mátyás királynak fülébe jutott a dolog, mindjárt rendeltetett Király Mátyásnál egy pár sárga csizmát.

Válasz

Bálint( Valentin )napra..


Petőfi Sándor: Szeretlek kedvesem!


Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyű termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas röpülését,
Szeretem szívednek
Tengerszem-mélységét,
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását,
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
Kivűled rám nézve
Nincs élet, nincs világ,
Te szövődöl minden
Gondolatomon át,
Te vagy érzeményem
Mind alva, mind ébren,
Te hangzol szívemnek
Minden verésében,
Lemondanék minden
Dicsőségrül érted,
S megszereznék érted
Minden dicsőséget,
Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz,
Én is azt akarom,
Nincs az az áldozat,
Mely kicsiny ne lenne
Éretted, hogyha te
Örömet lelsz benne,
S nincs csekélység, ami
Gyötrelmesen nem sért,
Hogyha te fájlalod
Annak veszteségét.
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
Hogy majd belehalok,
Egy személyben minden
De mindened vagyok
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd,testvéred,
És egy személyben te
Vagy mindenem nekem:
Lányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Őrült szerelemmel! . . .
És ha mindezért jár
Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged,
A dicséretet és
Díjat te érdemled
Mert tőled tanultam
Én e nagy szerelmet!

Válasz

A Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon - furcsa vitézi versezet négy könyvben című komikus eposzt Csokonai Vitéz Mihály írta 1798–1799 telén. Először 1804-ben jelent meg kb. félezer példányban, Nagyváradon. Később 1808-ban és 1817-ben adták ki Bécsben, gyűjteményes kiadványok keretében. Az azóta eltelt évszázadokban több tucat megjelenése ismert.

A szerző felhasználja a klasszikus eposz kellékeit vidám, ugyanakkor tanulságos történetének előadásához. A négy könyv egy farsangi bál napját mutatja be szakaszokra bontva. Az első könyv az ebédig történteket mondja el: a vendégsereg gyülekezik, készülődik a mulatságra. A második könyvben az estéig történtek olvashatók: Dorottya, az idős, csúnyácska és fogatlan hajadon a gúny tárgyává válik. A harmadik könyvben, éjfél előtt Dorottya bosszút áll a gúnyolódókon, és kitör a csetepaté. A negyedik könyv az éjfél utáni eseményeket meséli el: a hadakozás után kibékülnek a vendégek, Dorottya megszépül és férjhez megy.

Válasz