Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlen apró, látszólag semmiségnek tűnő döntésnek van a legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánk előre, mikor döntünk helyesen? Hogy jó szakmát, társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan. Az életben sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy pillanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogy kiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha minden másként alakul. (...) Ha a bárban másik fiú lép oda hozzánk, ha másik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha. De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lett volna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat a döntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt az állást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nem másként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. És abban is, hogy a történetünk előre meg van írva.

Szalai Vivien

Válasz

Vannak varázslatos mesék melyeket a gyerekeknek mesélünk ,melyet szeretettel hallgatnak végig ..köszi

Válasz

A csodálatos üveggolyók
A fiú egyik délután találkozott a varázsló hírében álló öregemberrel. Az öreg persze nem volt igazán varázsló, de kétségtelenül nagyon ügyes volt kora ellenére, s különösen érdekes játékokat tudott kitalálni a gyerekek és fiatalok számára.
- Hoztam neked egy kitűnő játékot - mondta az öreg a fiúnak -, nagyon szép és könnyen meg lehet tanulni. Csak színes üveggolyók kellenek hozzá és ügyesség.
A fiú kíváncsian nézte az öreg tenyerében fekvő golyókat és ugyancsak csodálkozott az előbbi szavakon, mert az üveggolyók üveg színűek voltak és nem színesek.
- De hiszen ezek átlátszó üveggolyók és nem színesek - jegyezte meg mindjárt a fiú.
- Kezdjük el a játékot, s meglátod, milyen csodálatos golyók ezek. A játék lényege az, hogy én sorjában dobom, a golyókat, s te nem tartod egy percig sem a tenyeredben, hanem azonnal visszadobod nekem. Meglátod, mikor a levegőben repülnek a golyók, hogy fognak csillogni a napfényben, s mindegyik más-más színben.
Az öreg minden üveggolyónak nevet adott, az egyik volt az Öröm, a másik a Munka, a harmadik a Szenvedés és így tovább. Az elsőt odadobta a fiúnak, s az mindjárt vissza is hajította. Sorjában fölragyogtak mind a levegőben, mintha színes fény világította volna meg mindegyiket. Nagyon szép játék volt.
Igen ám, de egyszercsak eszébe jutott a fiúnak, mi lenne, ha a legszebbet megtartaná magának. S mikor az Öröm golyója hozzá érkezett, szorosan a tenyerébe szorította s nem dobta vissza az öregnek. Izgalmában elfelejtette a következő golyót elkapni, és az csörömpölve egy kőre hullott. Mondanom sem kell, hogy darabokra tört. A fiú akkor vette észre, hogy a tenyerében tartott golyót agyonszorította, a golyó elhasadt és felsebezte a kezét. Közben azonban érkeztek az üveggolyók az öregtől, és egyik a másik után a földre hullott.
Az öregember nagyon elszomorodott.
- Elrontottad a játékot, mert mindig csak magadra gondolsz. Figyelj a játszótársadra is.
Az öreg ekkor odament a fiúhoz, összeszedte a törött üvegdarabokat, melyek kivérezték a tenyerét.
- Látod, mit csináltál? De kezdjük újra új golyókkal - mondta a fiúnak.
Előszedte a tartalék üveggolyókat a zsebéből és újra kezdődött a csodálatos játék. A fiú szorgalmasan mindegyiket visszadobta öreg játszótársának, s néhány perc múlva mintha varázslatos, színes pillangók röpködtek volna a mezőn, tele volt az ég és a föld az Öröm, a Munka, a Szenvedés, a Szorgalom, a Vigasztalás és a remény színeivel.

Válasz

Az Anya meghalt a szülés közepén ....
Vannak csodák ,hinnünk kell bennük az utolsó reményt sem kell feladni ......

Válasz

Az El Cóndor Pasa című dal eredetije egy népdal az Andokból, az inkák korából. Ennek a dallamnak az alapján írta a most hallható zenét Daniel Alomía Robles 1913-ban.
Sebestyén Márta és Kováts Kriszta a magyar változatot 1993-ban énekelte lemezre.

Ó, nézz le ránk, te fényességes ég!
Nevess ránk, hajolj ránk, borulj még ránk, ú-úúú!
Te fénylő arcú, áraszd ránk a fényt!
Sötét éj, ne jöjj még, ne támadj még, ú-úúú!
Egy szárny, egy nagy sötétlő szárny
Támad ránk, egy égi árny.
Hát óvj, te fényességes ég,
Tűnő fény, borulj ránk, borulj még ránk, ú-úúú!
Az istenség csak bólint és csak néz,
Szót sem szól, így van jól, ez így van jól, ú-úúú!
Az égen-földön bánattal néz át,
Minket néz, mindent ért és mindent lát, ú-úúú!

Válasz

Az anya meghalt a szülés közepén. Eltelt 24 óra, és valami csodálatos dolog történt!

Doug és Melanie Pritchard az Egyesült Államokban éltek, ők voltak a tökéletes pár. Fiatal, szép, egészséges, őrülten szerelmes emberek. Hatalmas az örömük, amikor megtudják, hogy Melanie terhes.
De soha nem gondolták volna, hogy a legboldogabb nap az életükben rémálommá változik.
Melanie terhessége tökéletesen alakul, és kilenc hónap után megindul a szülés. Melanie azonban egy ritka betegséget, magzatvíz embóliát kellett elszenvedjen, megállt a szíve és a tüdeje is felmondta a szolgálatot. Melanie meghalt szülés közben.

Az orvosok mindent megtettek, hogy a babát megmentsék legalább. Császármetszést hajtottak végre, és a baba csodával határos módon tökéletesen egészséges lett. Doug, az apa számára ez megnyugtató volt. De nem tudta feldolgozni hirtelen a felesége halálát.
" A feleségem a klinikai halál állapotába került, amikor szülte a lányomat. Az első gondolatom az volt: Özvegy vagyok." - emlékszik vissza apa.

Melanie testvére szívsebész. Ő kezeli a húgát és Melanie szíve elkezdett újra verni! De az állapota messze nem volt megnyugtató, egyre rosszabbodott.
Végül Doug lelkészt hívott, hogy feladja feleségének az utolsó kenetet. Az egész család összegyűlt, hogy imádkozzanak, és búcsút mondjanak Melanie-nak. De Doug nem nyugodott bele, hogy el kell engednie a feleségét. A végső reménysugárként, azt suttogta a fülébe: " Ha még mindig van benned egy kis remény, kérlek, harcolj! "

Melanie meghallotta. Néhány óra elteltével, az állapota javulni kezdett Egy héttel a szülés után komplikációktól mentesen elhagyhatta a kórházat, pedig az orvosok azt jósolták, súlyos idegrendszeri következményei lesznek a szívleállásnak. Gabriella Cecilia és anyukája ma egészségesek és boldogok, Erre volt képes az ima ereje.

Válasz

Pio atyáról

Pio atya gyakran hazalátogat családja vidéki házába, amelyet saját kis földjük vesz körül...Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves volt.
Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei munkákat végezték.
Eképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra:"Nyáridőben, mindig a családom kicsiny birtokán, az én kis szalmakunyhómban időztem, amelyet a nagybátyáim és az unokafivéreim építettek nekem a hatalmas szilfa tövében.
Ott voltam éjjel, nappal, élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a kunyhó lett az én kis templomom, hacsak tehettem, ott végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat, lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt."

Válasz

Az emberi életet egy maghoz hasonlítva ,a tehertől megszabadulva indul az útnak ,az emberi lény ő maga is változtathat a sorsán ,hogy jó vagy rossz irányban halad ...--.-

Válasz

A mag

A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van.

De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.

A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.

(Osho)

Válasz

Nagy Lajos KÉPTELEN TERMÉSZETRAJZ
Részlet

Nagy Lajos A SÜN

A sün, miképpen népies neve: a sündisznó is mutatja, a disznófélék családjához tartozik, ahová vele együtt még a házidisznó, a béka, a bolha, a légy, a kukac és az ember is tartoznak.
Nagyságára nézve a sün akkora, mint egy kókuszdió, persze nem egy kis lehámozott kókuszdió, hanem egy nagy háncsos-bozontos kókuszdió; hasonlít is ehhez a kókuszhoz nagy, sűrű töviseivel, viszont, ha lenyúzzák a sünről a tövises bőrét, akkor tényleg csak akkora, mint egy lehámozott kókuszdió.
A sün, illetve sündisznó, miként ez utóbbi neve mutatja, rovarokkal, férgekkel táplálkozik. Különösen szereti a rusznyit és a konyhasvábot. Ezért városban is tartják néhol a sünt, háziállat gyanánt beteszik a konyhába, s ott pusztítja a nevezett rovarokat. Nekem is volt egyszer egy ilyen házi sünöm, igen megszerettem, ő volt a kedvenc állatom. De képzelhetni zavaromat, sőt rettentően félszeg helyzetemet, amikor ellenállhatatlan inger lepett meg, hogy megsimogassam. Ő maga is szerette volna, ezért hízelgően duruzsolt körülöttem, tipegett-topogott, nyújtogatta kecses nyakát, de hát hiába, rettentő végzet: a sünt, bármilyen kedves állat is, és bármennyire szereti is az ember, nem lehet megsimogatni. Már-már arra gondoltam, hogy leborotválom a töviseit; Istenem, milyen szép lehet egy sün tövisek nélkül. De sem finom angol zsilettem, sem kézi beretvám, akármeddig szappanoztam is a sün hátát, nem fogta a töviseket. Véleményem szerint a sün csak akkor lesz beretválható, ha majd a technika, mely ezt a problémát, a sün beretválását, eddig elhanyagolta, megoldja a fejszeberotva kérdését.
Különben is meggondolandó, hogy aki a sünt szereti, leberetválhatja-e annak töviseit, mert a gyámoltalan sünnek kemény szögszerű tövisei az egyetlen fegyvere, védelmi eszköze. Ha például a róka, aki szereti a sündisznóoldalast, megtámadja, akkor gömbölyűformára összehúzódik, s a tövisei miatt hozzáférhetetlen, legalábbis élvezhetetlen.
Attól eltekintve, hogy a sün megeszi a rovarokat, semmi más hasznát nem lehet venni, szóval, ha nem is kártékony, de teljesen haszontalan állat; a füstölt sündisznóhúst sehol nem eszik, töviseiből gombostűt nem készítenek, szobadísznek sem tartják kalitkában, mint a tarka papagájt, énekelni sem tud úgy, mint a kanári, s éppen a tövisei miatt nem alkalmas ölebnek sem, s habár egészen szabályos gömbölyűre tud is összezsugorodni úgy, hogy olyan, mint egy futball-labda, azért futball-labdának sem használható, mert az a rossz szokása van, hogyha erősen belerúg a csatár, összezsugorodott állapotából kínjában kiegyenesedik.

1920

Válasz