Wass Albert: A nyár ment át az erdőn


Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.

Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
"A Nyár! A Nyár! A Nyár!"

A nyár megállt,
és felemelte halkan a fejét.
Szomorúan a fákra nézett,
és megtörölte két könnyes szemét
és ment tovább.

A bükkök ajkán elhalt a beszéd.
Szél megtorpant. Madár elhallgatott.
Csak a patak szíve zakatolt,
nyugtalanul, rémülve, akadozva.

A nyár ment át az erdőn,
s amerre elhaladt:
a néma erdő döbbent katonái
tisztelegve álltak sorfalat.

Válasz

Kiss Béla: Nyárutó

Elszálltak a fecskék,
fürge szelek járnak,
üszkös a bajusza
a kukoricának.

Lehullajtja a fa
elhervadt levelét,
szűken méri a Nap
tízfokos melegét.

Tele van a város
sárga falevéllel.
Varjúsereg károg
talpig feketében.

Sír a hegedűje
a tücsök prímásnak,
búcsúzóját húzza
a távozó nyárnak.

Válasz

Nyárutó ..vers a nyár végét tárja elénk a nap enyhe melegét , tele a város a lehulló sárguló falevelekkel ,a tücsök is notájával búcsúzik a nyártól ...köszönöm ..

Válasz

Antalfi István: Patakocska

"Fűzfa alatt kicsi patak
benne fürge, ezüst - halak.
Arany levél hull a fáról,
kis halnak mesél a nyárról."

.....................................................

Kányádi Sándor: Nyárutó

Langyos a Küküllő;
vize mint a vászon,
egy nagy szövőszéken
fordul át a gáton.

Lenn a gát alatt az
ezüst zubogóban
fürdik az arany nap,
most van lenyugvóban.

S még lennebb növekvő
árnyukkal a fűzfák
a lassuló folyót
át meg átalússzák.

Ott egy kislegény is
prüszkölő lovával -
úsztat a Küküllőn
ő is át meg átal.

Maradna még a nap,
de nőnek az árnyak;
kár, hogy nemsokára
vége lesz a nyárnak.
................................................................................

Wass Albert: A nyár ment át az erdőn


Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.

Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
"A Nyár! A Nyár! A Nyár!"

A nyár megállt,
és felemelte halkan a fejét.
Szomorúan a fákra nézett,
és megtörölte két könnyes szemét
és ment tovább.

A bükkök ajkán elhalt a beszéd.
Szél megtorpant. Madár elhallgatott.
Csak a patak szíve zakatolt,
nyugtalanul, rémülve, akadozva.

A nyár ment át az erdőn,
s amerre elhaladt:
a néma erdő döbbent katonái
tisztelegve álltak sorfalat.

Válasz

Fésűs Éva: Vidám nyárutó


Augusztusban már a nyár

kissé őszben sántikál,

ábrándozik, nem nevet,

falevelet, festeget.



Körte pottyan, totyakos,

már a sün is pocakos,

folton- folt a káposzta,

kofa viszi városba.



Dinnye feje szép kerek,

olyan okos, szétreped!

Nyuszi füle nagyra nőtt,

ha leül is, látni őt.



Szóló szőlő, kilenc tő,

őrzi madárijesztő,

széna, szalma, félkalap,

aki látja, elszalad!

Válasz