Kányádi Sándor: Tél


Beállt a Küküllő,

jégpáncél van rajta.

Nagy csönd van, elveszett

egészen a hangja.



A lovát úsztató

nyári kis legényke

korcsolyázni jön most

az arasznyi jégre.



Havasak a fűzfák,

mindenütt csak hó van.

Megcsillan a vén nap

mosoly a hóban.



Jégcsapok díszítik

a megdermedt gátat.

Vacog minden, ám a

halacskák nem fáznak.



A jég alatt versenyt

verseny után tartva,

készülnek a fűzfát

zöldítő tavaszra.

Válasz

Nagyon szépen köszönöm a verset és a képet.

Előzmény

Válasz

Kapui Ágota : Fagykeringő

Ajkainkat tél rajzolja kékre,
körmünk fénye régen megkopott,
ruhánkra a zúzmara fehérje,
jégcsap tűvel fagyot foltozott.
Tovasiklunk január jegében
- sors-keringő töretlen varázs -
körbe-körbe forgatnak az évek...
E szédült táncot majd folytatja más.

milovelen-christmas-card-with-skater_u-l-psybvt0.jpg

Válasz

Mészely József - Januári biztató

Mint a liszt, a hó úgy szitál,
Milliónyi ezüst kristály,
Milliónyi porka csillag
A fehér domb, hová hívlak.

Villantsuk fel pántlikáját,
Örömeink sícsúszdáját,
S rójuk tele kanyargással,
Piros pozsgás ujjongással!

Válasz

Benedek Elek: Január

Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt -
Életünk egy pillanat.

Válasz

Gazdag Erzsi: Január

Január, január
mindig hócsizmában jár;
jégbajusza, jégkabátja,
zúzmara a jó barátja.

Január, január
palotája nyitva áll.
Jégtükörű padlóján
korcsolyázik fiú, lány.

Áll a tánc, áll a bál.
Kicsi szánkó csengve száll.
Meg nem áll tán tavaszig,
mindaddig, míg havazik.

Válasz

Petőfi Sándor: Pálnapkor

Itt van a tél, a hideg tél
Közepe,
Zúgolódik az idő kinn
Ízibe.

Zúgolódjék! egyéb dolga
Nincs neki;
Úgy akarja, hagyjuk kedvét
Tölteni.

Hisz nekünk ez úgysem árthat,
Igaz-e?
Meg nem fázunk - jó meleg van
Idebe.

A kandallón pattog a fa,
Ég a tűz,
S a kulacsnak kotyogása
Fagyot űz.

Hát a csók piros menyecskék
Ajakán?
Az hevíti ám az embert
Igazán.

Háborogj hát, istenadta
Ideje!
Föl sem vesszük... víg barátim,
Igaz-e?

Válasz

Szabó Magda: Január

A tó beállt, a tó türelmes,

bólint, ha a tél szól neki,

ám a patak nem engedelmes,

az fut, ha a fagy kergeti,

s mikor fehér inát harapják

a jég fogai, felkiált;

visszarengik ringó haragját

az aranyszemű vadlibák.

A hegy alját levágta a

köd fodros szélű kése: csak

a csúcs beszédes vonala,

a vár falai látszanak,

a pára tartja tenyerén,

a semmin ül a csúcs, a rom,

egy felleg kusza szövetén,

laza pára-boltozaton.



Minden fehér, csakhogy törékeny,

kemény fehér ez, nem puha.

Karját lóbálja a fenyéren

egy állig üveg körtefa.

A fia is, egy csepp bokor,

színjátszó, szűk üvegzekében,

ott cseng, nevetgél, ott guggol,

és térdét öleli a szélben.

Válasz

Tamkó Sirató Károly: A nagy természet

De szép is a nagy természet,
hol haldoklik, hol meg éled!
Hóból víz lesz, vízből hó lesz...
Más szavunk sem lehet erre:
Így is jó lesz, úgy is jó lesz!

Válasz

Mentovics Éva: Újévi jókívánság

Ballag már az öregedő,
megfáradt Esztendő,
vele tart a sok-sok gyermek;
mind a tizenkettő.

Van, ki tarka virághaját
lenge copfba fogva,
lombot rázva, avart hintve,
mások fogvacogva.

Hálát adva a sok jóért,
siratva a rosszat,
fogadkozva, hogy jövőre
még szebb évet hoznak.

Sorba állnak mindahányan…
Január az élen,
s imádkoznak, hogy ölükbe
sok boldogság férjen.

S ne csak derű, egészség is,
bőség elegendő.
Így köszöntsön minden házhoz
be az Új Esztendő!

Válasz