Története

Szent Miklós történetét világszerte ismerik. Eredetileg a katolikus vidékeken terjedt el a híre. Szent Miklós egy római provinciában élő püspök volt, aki egy Myra nevezetű városkában élt. Az évszázadok folyamán rengeteg szóbeszéd terjedt el, és sok különböző történetet kreáltak arról, hogy vajon honnan eredhet ez az ünnep. Nagyon sokféle képen mesélik a kialakulását, a különböző vidékeken, más-más változatok röppentek fel. A legvalószínűsíthetőbb eredetét viszont a következő történet meséli el:

"Élt egy szegény ember, akinek volt három lánya. Mivel a lányok már bőven benne jártak a korban, de egyiket sem tudta még férjhez adni, ezért a lányok elszegődtek örömlánynak, hogy így biztosítani tudják apjuk és a saját megélhetésüket. Miklós püspök ezt megtudta, és mivel ismerte a családot mindenáron eltökélte, hogy segíteni fog nekik. Egyik éjjel, beosont a kertbe, egészen a lányok ablakáig, és mindhárom lánynak egy-egy arannyal teli erszényt hagyott az ablakában. Három egymást követő napon át. Viszont utolsó nap, az apa gyanút fogott, fennmaradt, majd kileste és tetten érte a titokzatos éjjeli betolakodót. 

Amikor szembesült a ténnyel, hogy a püspök az, és így segíti családját, nem győzött hálálkodni. Miklós püspök viszont nem engedte, hogy az öreg neki hálálja meg a jócselekedetet, és közölte, hogy kizárólag Istennek tartoznak köszönettel, mert ő csak isten akaratát teljesítette ezzel. Legendák kísérték végig életútját, óriási tisztelet övezte mindenfelé. Később, a rengeteg jószolgálati tevékenységéért pedig, szentté avatták."

Nevének eredete

A Mikulás elnevezés a szlovák eredetű, nálunk is népszerű Miklós névből alakult ki. Eredendően is ezt a nevet használták világszerte, a Télapó kifejezés, csak jóval később a 19. század végén érkezett el hazánkban.

Modern kori ünneplése

Napjainkban a Mikulás ünnepek is nagyfokú változásokon estek át. A régi szokások közül egyedül az maradt meg, miszerint a gyerekek zenés, verses műsorszámot adnak a tiszteletére. De ez is inkább már csak az óvodások és a kisiskolások körében jellemző. A világpiaci tőkehatalom, erre a napra is rátette a kezét, és mint sok minden másból, ebből is kereskedelmi reklámot kreáltak. 

Ügyes marketingkampányok sorozata egészen odáig jutatta ezt a jeles napot, hogy most már hetekkel előtte mindenki tömegével veszi a különböző csoki mikulásokat, krampuszokat, kiscsizmákat. Érdekessége, hogy magát a piros színt, amióta így ábrázolják a mikulást, talán kevesen tudják, de még egy Coca-cola kampány hozta be 1931-ben. Ők voltak ugyanis a legelsők, akik a világon először ezzel a kinézettel ábrázolták a Télapót. Pirospozsgás, víg kedélyű, kerek arcú, pufók öregemberként, amihez kötelezően a piros színű, fehér prémes ruha társult, a hatalmas barna zsákjával együtt, ami rengeteg ajándékot rejtett.

Magyarországi szokások

Hazánkban a Mikulás, mint ünnep csak a 18. század végén jelent meg először. Ez is, mint sok minden más, Amerikából érkezett el hozzánk. Kezdetben ezt az ünnepet különböző álarcos és jelmezes bálokkal, felvonulásokkal tarkították. Az első írásos emlékek is ez időből származnak. Valójában a kezdeti feljegyzések arról számolnak be, hogy a krampusz, mint fogalom is itt jelenhetett meg először. Ugyanis jól bevált szokásnak számított, miszerint amíg a Mikulás háztól-házra járt az ajándékokkal, addig volt mellette egy sötét, fekete arcú rémisztő alak, aki különböző láncokkal, botokkal és vesszőseprűkkel ijesztgette és fenyítette a rémült arcú kisgyerekeket. 

A krampusz fő funkciója tehát kezdetektől az volt, hogy egyszerre jutalmazzon és büntessen. Nem is működött sokáig ez a kettős játék, ugyanis egyre kevesebb ember nézte ezt jó szemmel, majd a 18. század végén be is tiltották az ilyen körutakat. Sokat változtak a kezdeti szokások, ugyanis még a II. világháború alatt még úgy tartották, hogy a Mikulás a mennyben él, és onnan szórja le a földre ajándékait, kizárólag azoknak a gyerekeknek, akik egész évben jól viselkedtek. 

Az eredeti ma is használatos forma, amiben a Mikulás piros ruhába öltözött szakállas, subás emberként jelenik meg, aki zsákjában hozza az ajándékokat, csak jóval később a 19. század legvégén öltött alakot. Ő már a kitisztított cipőket és csizmákat használta rejtekhelynek az ajándékai számára. Ez időben kezdték amúgy egyre inkább összekötni Szent Miklós püspök nevével az álruhás alak személyét, aminek a történetét már fentebb olvashattuk!

Mindenféle Mikulás

Ahány nép, annyi szokás. A Mikulás ünnep világszerte óriási népszerűségnek örvend, mégis eltérőek a szokások. Amíg Európa legtöbb vallásos országában az a jól bevált szokás, hogy a kipucolt csizmákba hoz ajándékot, addig az angoloknál és az amerikai kontinensen élőknél a kéményen lecsúszva érkezik és a kandalló felett lógó zoknikba pakolja ajándékait. Ott hagyománya van annak is, hogy a Télapónak tejet és kekszet kell kinn hagyni az asztalon, a fáradozásai miatt. 

Más nemzetek gyermekei pedig úgy hiszik, hogy még a karácsonyfát is a Mikulás hozza, mert náluk ez a mese terjedt el.

Északon és a Skandináv vidékeken pedig rénszarvasszánnal közlekedik a Mikulás. Itt él amúgy, a világ leghíresebb és legöregebb Mikulása a finn, „Jouluppuk”is, aki csodálatos és varázslatos mesebirodalma közepette, minden évben rengeteg látogatót fogad, a világ minden országából. 

Az biztos, hogy december 6-a, a Mikulás ünnepe, az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb ünnep a világon. 

 Várjuk szeretettel idén is !