Május -májusfa...

Ősi magyar nevén, Ígéret hava, az év ötödik hónapja. Nevét Maia görög istennő római alakjáról kapta, aki ősi termékenység istennő volt a római mitológiában. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi, a horoszkóp szerint az Ikrek havának is nevezik.

Május mindenütt a nyár aggodalmas adventjének tűnik, aminek a jövendő termés féltése volt az alapja. Május az ókorban Európa-szerte engesztelő és tisztító szertartások böjtös időszaka volt. Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni, és házaséletet élni, ekkor takarították ki a templomokat, mosták le az istenszobrokat, mintha csak a hónap előkészület lenne a nyárközépi nagy ünnepekhez.

Csanádi Imre: Májusdícsérő

Május,

mosolygó,

békák torkát

megoldó,

gyöngyvirág-nyitogató,

cserebogár-zúgató.

Röptetsz

madarat,

meghozod

a nyarat,

pölyhös 

fecskét,

fára cseresnyét!

Május 1. A tavasz, a termékenység, a zöld ág, a fák, a madarak ünnepe e nap.   Már a XV. századból van adatunk arra a sok helyen még ma is élő szokásra, hogy e nap reggelén zöld lombokkal, bodzaággal díszítik a kerítéseket, a házak kapuját, bejáratát. A  májusfa állítása a szeretett lány háza előtt egyfajta szerelmi vallomás volt. Sok helyen, ha még állítanak is májusfát, „májfát", akkor az egész település népe számára állítják a ligetekben, köztereken.

Május 1-e a munkások nemzetközi ünnepe. Magyarországon, Budapesten először 1890-ben ünnepelték felvonulással, majálissal.

Május 1.- jeles nap a néphagyományban:  

A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke. A májusfa állítás a falvakban a mai napig jelen van.

A májusfa- (májfa, hajnalfa, jakabfa, jakabág) állítás ünnepe, bár néhol pünkösd napján állítottak májusfát.

A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.

Amelyik lánynak már volt udvarlója, az május 1-jén kapott májusfát. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Leggyakrabban nyárfa volt, de állítottak vadkörtét, orgonát, vadpiszkét is. A fákra színes papírszalagokat és ételt, italt akasztottak, ezután szerenádot adtak, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket.  

E napra virradójára az ifjak a hajadonok ablaka előtt, lehetőleg észrevétlenül zöld fát állítottak fel. A májusfák kivágása, szállítása hajnali feldíszítése a legénybanda közös, bizalmas feladata volt – igazi csapatmunka. Éjszaka vágták ki az erdőn a fát, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően vagy minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé.

A díszekkel, szalagokkal, esetenként borral is ékesített fa egy hónapig állt, utána jött az úgynevezett kitáncolás.  

A májusfák kidöntése általában nagyobb ünnepélyességgel, táncmulatsággal járt együtt. A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, a májusfára mászás. Különösen nehéz volt a lehúzott kérgű, magas fát megmászni, azé lett a tetejére erősített ital, akinek ez sikerült. A legények gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek.

Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.

Jó  mulatást!