Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön

Mély a hó,

Lassan lépked

Télapó.

Õsz szakállán

Dér rezeg,

Messzi földrõl

Érkezett.

Kampós botja

Imbolyog –

Puttonyában

Mit hozott?

Mindenféle

Földi jót;

Dundi diót,

Mogyorót.

Lassan lépked,

Mély a hó –

Siess jobban

Télapó!

***********

Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!

Hol van a te házad?

Ki adta? Ki varrta

báránybõr subádat?

Meleg, jó szívednek

honnan van a kincse?

Zimankós hidegben

van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes

három pejkó húzza,

kucsmás fenyõk között

kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek

jóság a kilincse,

s édesanyák mosolygása

a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom

egyetlenegyszer sem:

az õ bársony pillantásuk

átmelenget engem.

*************

Gyerekdal: Télapó itt van

Télapó itt van, hó a subája,

Jég a cipõje, leng a szakálla.

Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta, szán repítette,

Gömbölyû zsákját százfele vitte.

Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

****************

Donászy Magda: Télapó

Télapóka öreg bácsi,

hóhegyeken éldegél.

Hóból van a palotája,

kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben

tele tömi puttonyát,

mézes-mázos ajándékkal

szánkázik az úton át.

*****************************

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,

hova bújsz, hova állsz,

mennyi aranyat találsz

a csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,

ide add, oda add

a cukrot, a kosarat,

gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak

a jegenyefák alatt?

Lopództál egy nagy halom

dióval a válladon!

Bármily csendben lépeget

bakancsod a rét felett,

minden gyerek észrevett

az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,

csak az ég ruhádra hinti

a havat, és ezüst,

csillogó hajad a füst.

Felhőből van a szakállad,

szél tömi meg a pipádat,

rókaprémből van a bundád,

szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba

a csizmát, a cipőt,

mi meg addig elbújunk a

sutban, hogy legyen időd

hozni mindenféle jót,

mazsolát, mogyorót,

s mikulások, gyerekek,

cinkostársak legyenek!

Megcsörren a mogyoró

puttonyodban, csuda jó!

Mi már tudjuk, hogy te jössz,

kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megilletődve,

míg a lábad törlöd le,

jól tudod te, illik ez

a mikulás-emberhez!

A kezedben alma, keksz,

bezörögsz, bejöhetsz,

tapsolunk, ámulunk,

soha el nem árulunk!

Minden este feldíszíti

csillagfény a homlokod,

olyan ember vagy te, mint mi,

csak pirosabb és nagyobb.

*******************

Osvát Erzsébet: Búcsúzik Télapó

Csomagol

Télapó,

Lejárt az ideje.

Tenger sok

a dolga,

kapkod, fõ a feje.

Maradt egy kis

hó még,

jól becsomagolja:

– No, most már

indulok –

Csendesen mormolja.

Messzire

kísérik

a szarkák, verebek.

Cserregik,

csipogják

– Télapó, ég veled!