Mikulás, Télapó versek....

Szívünk rég ide vár,

Télapó, gyere már!

Jöjj el, éljen a tél!

Tőled senki se fél.

Halkan reccsen az ág,

Öltöztesd fel a fát!

Hulljon rá pihehó,

Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,

Télepó, gyere már!

Nyíljon már ki a zsák:

Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,

Télepó, gyere már!

Jöjj el, éljen a tél!

Tőled senki se fél.

Osvát Erzsébet:  Készülődik Télapó!

Van nekem egy csodás,

Csodás messzelátóm.

Azzal még az öreg

Télapót is látom.

Előveszem, nézem,

Vajon hol is lehet?

Hát éppen most indítja

Útjára a telet.

A kis hópelyheket

Szárnyukra bocsátja.

Csillogva hullanak

A didergő fákra.

Majd zsákot hoz elő

A kincses kamrából.

Van abban a zsákban

Minden a javából:

Finom csokoládé,

Meg játék, százfajta

Kisvonat, hintaló,

Kengyel is rajta!

Aztán útnak indul,

Ha csendben várjátok,

A sok ajándékkal

Bekopog hozzátok.

********

Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi

Télapóka öreg bácsi,

hóhegyeken éldegél.

Hóból van a palotája,

kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben

tele tömi puttonyát,

mézes-mázos ajándékkal

szánkázik az úton át.

 Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken 

fenyok búcsúztatták. 

Zsákját tükrös hegyi tón 

vízilányok varrták.

Medvék mézet gyujtöttek 

nyár derekán néki. 

S egy kosárban áfonyát 

küldött az osz néni.

Pirosszemu mókusok 

mogyorója csörren. 

S megcsendül a kicsi szán 

csengoje a csöndben.

Itt van már az udvaron. 

Toporog a hóban. 

Teli zsákja a tiéd, 

dúskálhatsz a jóban. 

**********

Télapó itt van, 

Hó a subája,

Jég a cipõje, 

Leng a szakálla,

Zsák, zsák, teli zsák, 

Piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta

Szán repítette,

Gömbölyû zsákját 

Száz fele vitte.

Zsák, zsák, teli zsák, 

Piros alma, aranyág.

Benedek Elek:  Mikulás apó

Amikor télen hullani kezd a hó,

Indul útjára Mikulás apó.

A szél szakállát tépi, lengeti,

De ő kigyelme ezt csak neveti.

Szélnek, viharnak vígan neki vág.

Csak egy arasz neki a nagy világ.

Egy pillanat: mindenütt ott terem.

Hátán egy zsák. Vaj' mivel van teli?

Miben a gyermek örömét leli.

Mogyoró, dió, az ég tudja, még

Hogy mennyi mindenféle nyaladék.

A zsák kicsiny, egy vékás sincs talán.

És mégis, mégis - mely csodás talány

Ki e kicsiny zsák addig nem ürül,

Míg a jó apó nem járja körül

Szép rendiben egész föld kerekét,

S nem látta annak minden gyerekét.

Alszik a gyerek nép, sejtelme sincs,

Hogy az ablakon zörren a kilincs,

És nyíl az ablak lassan s megjelen

Mikulás apó késő éjjelen.

Jóságos szeme - mely kedves dolog!

Az alvó gyermekekre mosolyog.

Aztán ablak közt egy s mást ott ,,felejt"

Egy - két mogyorót a földön elejt.

S a koppanásra itt - ott egy gyerek

Megmozdul, aztán tovább szendereg.

Óh kedves éj! Szép álmok éjjele!

Emlékeddel lelkem most is tele.

Hajam, szakállam - fehér, mint a hó,

Öreg vagyok, mint Mikulás apó,

De ezen kedves, szép éjjelen,

Amikor a jó öreg megjelen:

Úgy érzem, újra gyermek lettem én,

Mikulásváró kicsi kis legény!

**************

Osváth Erzsébet: Búcsúzik Télapó

Csomagol

Télapó,

Lejárt az ideje.

Tenger sok

a dolga,

kapkod, fő a feje.

Maradt egy kis

hó még,

jól becsomagolja:

-No, most már

indulok-

Csendesen mormolja.

Messzire

kísérik

a szarkák, verebek.

Cserregik,

csipogják

-Télapó, ég veled!

Várjuk  jövőre  is  szeretettel...