Miért állítunk fenyőfát, karácsonyfát?

Az örökzöld növények tisztelete már az ókori népek hitvilágában is központi helyet foglalt el. Fenyőfát először Németország területén díszítettek valamikor a 16. században.

Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben.

Bár a keresztény országok karácsonyi szokásai között rengeteg különbséget fedezhetünk fel, a karácsonyfa-állítás mégis közös pont. Eredetéről megoszlanak a vélemények, egyes kutatások szerint Németországból eredeztethető a XVI. századból.

A szokás gyökerei azonban ennél régebbre nyúlnak vissza, hiszen „életfákra” vonatkozó utalásokat már az ókori egyiptomi és zsidó kultúrkörben is találhatunk, ahogy az örökzöldek is megjelentek ebben az időszakban az örök élet szimbólumaiként.

Miért állítunk fenyőfát karácsonykor?

Amit biztosan tudunk, hogy protestáns közvetítéssel jutott el hazánkba, és kezdetben csak az arisztokrácia vette fel szokásként. Érdekesség, hogy a karácsonyfa kifejezés a XVI. században például még nem az ünnepi fát jelentette, hanem a földesúrnak karácsonyi adóként beszállítandó tüzelőt.

Az első fenyőt Brunszvik Teréz grófnő, a magyarországi óvodák megalapítója állította fel saját birtokán, Martonvásáron 1824-ben. Tömegesen csak a XIX. században terjedt el, és a század második felére már a csillogó díszítés volt jellemző.

Korábban almával, dióval és ostyával díszítették, majd megjelentek a fából és textilből készült díszek, illetve az édességek és a gömbök is, amelyek a paradicsomi fa almáját jelképezik – míg a girlandok és szalagok a fára tekeredő kígyót szimbolizálják.

Az édesség sok országban díszítőelem, azonban a szaloncukor magyar jellegzetesség.

A fa csúcsára csillagot vagy fényes csúcsdíszt illik helyezni, amely a betlehemi csillagot jelképezi, ezzel segítve a napkeleti bölcsek útját.

Ehhez kapcsolódik az is, miért vízkeresztkor bontjuk le a karácsonyfát: a bölcsek január 6-án érkeztek meg Betlehembe, így ezt követően már nincs szükség a csillagra.

Ennél korábban megválni tőle viszont balszerencsét hoz – legalábbis a pogány értelmezés szerint, amely úgy véli, az örökzöldekben fény lakozik, ezt pedig a téli napforduló és az új év beköszöntével vissza kell adni a természetnek, ezzel megalapozva az év hátralevő részére a bőséget és jólétet.

Weöres Sándor: Nől a dér

Nől a dér, álom jár,

hó kering az ág közt.

Karácsonynak ünnepe

lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,

hóban lépegetnék,

ha a jeges táj fölött

karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt

nagy könyvből dalolnék

fehér ingben, mezítláb,

ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga

mennybolt alatt járnék,

körülvenne kék-eres

halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék

fönn a messzi Holdban.

Fagyott cinkék helyébe

lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,

ha karácsony volnék,

vagy legalább utolsó

fia-lánya volnék.

Boldog   Karácsonyt   Mindenkinek!