Május-versekben ....

 

 

Heinrich Heine: Megjött a május

 

Megjött a május íme,

virágba borult a világ,

felhőcske rózsaszíne

a kéket üdén szeli át.

Versengenek énekökkel

a csalogány s a rigó,

füvön bárányka szökdel,

szökdelni, dalolni jó.

Én nem teszem azt se, ezt se,

a friss gyep: vánkosom.

Halk csendülés nagymessze,

álmatlan álmodom.

/Ford.: Nadányi Zoltán/

 

 

 

Csanádi Imre: Májusdícsérő

 

Május,

mosolygó,

békák torkát

megoldó,

gyöngyvirág-nyitogató,

cserebogár-zúgató.

Röptetsz

madarat,

meghozod

a nyarat,

pölyhös 

fecskét,

fára cseresnyét!

 

 

 

 

Hajnal Anna: Májusnak első napjain

 

Kútkávára süt a nap,

a cseppek gyöngyként hullanak,

himbál a vödör láncain- -

májusnak első napjain.

Az eltört köcsögön madár

kék füvön körbe- körbe jár,

új hajtást hajt a rozmaring

májusnak első napjain.

A kút vízében ül a nap,

hűsöl a rozmaring alatt,

fényt ír a kút vén falain- -

májusnak első napjain.

S te költő mit írsz? mi a rím?

a hajnal égő karmazsin-

zászló az egek ormain,

májusnak első napjain.

Azt írom: éljen!, él a nép!

piros zászlókkal táncra lép,

a szabadság új sáncain

májusnak első napjain. 

 

 

 

 

Váci Mihály: Május

 

Széles szeleket

az ég tereget:

kibomlik a fény lobogója.

Tapsos levelek

csapnak tenyeret:

fellép a Nap a magas dobogóra.

Láng jegenyék

friss lelke ég,

kifeszítik az égre az út-szált,

és sorakozva

mennek a dombra,

s kivágják az égre a harsona hurrát!

Himnuszokat énekelők,

mennek a felkelt tájak előtt:

madarat csalogat zokogásuk.

Viharban vezérek.

A szelekbe tévedt

bokrok bodorodnak utánuk.

Szítja az álnok

szél bennük az álmot:

üvölteni, fájni,

a fényre kiválni!

- Gyökerüknél fájnak az árkok.

Gyönyörű göngyölű

fátylakban az akácok, az áldott arák,

mennek a mennynek

elérni a fényre kitárt kapuját.

Fésülve a fűzek,

az aranyhajú szűzek:

rajtuk a rügyek aranykönnye patak:

hegedűlik

a fejfákra kottázott dallamokat.

Parti angyalraj:

égtüzű hajjal

tettenérve remegnek a nyírfák:

térdeik közt

feszített ki a szél sikolyos hintát.

A büszke ekék

tekintete ég,

s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak.

Utánuk örök

sorban a zömök

barázdák egymás vállára borulnak.

Esküre ujjak:

a fényre kinyúlnak,

fogadalmat súgnak, a hű búzaszálak:

s a tavasz írt

jelszavait

egekre terítve a vadludak szállnak.

 

 

 

Kassák Lajos: Májusi vers

Ahol én születtem

virágok

nem voltak.

Ahol én felnőttem,

madarak

nem voltak.

Ahol mostan élek,

tűzrózsák 

ragyognak.

Ahol most dolgozom,

ércrigók

dalolnak.

Fejem fölött

nagy vörös

csillagok.

Álmomban is

védenek

vaskarok.

Szeretlek én,

Angyalföld,

új hazám,

dicsértessél,

szép május

hajnalán. 

 

Goethe: Májusi dal

 

A természet mind

fénylik feléd!

Villog a napfény!

Nevet a rét!

Már minden ágból

kitört a rügy,

minden bokorból

ezernyi fütty:

s árad a szívből

öröm, gyönyör.

Ó, kedv, vidámság,

Ó nap! Ó föld!

Ó szerelem! te

csupa arany 

hajnali felhőm

ott magasan!

Fényed megáldja

a friss mezőt

s a földet elönti

szirom-ködöd.

Ó lány, leányka,

szeretlek én!

S te hogy szeretsz! Hogy

villansz felém!

Mint dalt pacsirta

s hajnalt szeret,

mint nyíló rózsa

üde szelet,

vérem tüzével

úgy vágylak én,

ki ifjúságot

öntesz belém,

s új dalra, táncra

kedvet adsz.

Szeress örökre

s boldog maradsz.

/Ford.: Hajnal Gábor/ 

 

 

 

 

Radnóti Miklós: Május 

 

Szirom borzong a fán, lehull:

fehérlő illatokkal alkonyul.

A hegyről hűvös éj csorog,

lépkednek benne lombos fasorok.

Megbú a fázós kis meleg,

vadgesztenyék gyertyái fénylenek.