Madarak és fák napja... 

"...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében."

Ez az idézet Herman Ottótól, a sokoldalú magyar tudóstól származik, aki természettudományos munkássága mellett a magyarság hagyományos, ősi műveltségét, népi mesterségeit is kutatta és leírta. Ő alapozta meg a tudományos madárkutatást Magyarországon a Magyar Ornitológiai Központ megalapításával. Herman Ottó javaslatára 1906 óta a természet ünnepeként tartjuk számon május 10.-ét.  

A Madarak és Fák Napjának célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint százéves. Megszervezésének közvetlen előzménye a hasznos madarak védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját. Az esemény iskolai keretek közé az Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter által 26.120/1906 számon kiadott rendelet által került, melynek értelmében az elemi népiskolákban minden év májusában vagy júniusában kellett “természetvédő” és “erkölcsnemesítő” szellemben méltatni a Madarak és Fák Napját.

1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a madarak és fák napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk szabályozott. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse. Megünneplésének időpontja változó.

 Az emberek már ősidők óta különös vonzalmat éreznek a madarak és fák iránt. A "Madarak és Fák Napja" mégis az egész természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.

A MADÁR

A szárnyas lények a világon mindenütt elsősorban az éghez – az isteni szférához – tartoznak, ezért az égi lélek szimbólumai. Így van ez a magyar nép műveltségében is: a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok totemállata (az Árpád nemzetség állatőse) a turulmadár (valószínűleg valamely sólyomfaj) volt. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját, Emesét turul termékenyítette meg. A madárlélek szimbólum jelentése jellemző a kereszténységben is, például a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedett. 

 A FA

A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum. A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. A magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele: égig érő fa, aranyalmafa. Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilágba nyúlnak; utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.

Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák

(részlet)

Az ég legyen tivéletek,

Üllői-úti fák.

Borítsa lombos fejetek

szagos, virágos fergeteg,

ezer fehér virág.

Ti adtatok kedvet, tusát,

ti voltatok az ifjúság,

Üllői-úti fák.

Gazdag Erzsi:Fecskenóta

Zeng a fészek

reggel óta,

felcsendült a

fecskenóta:

-Csit- csivit,

csit-csivit!

Itt a tavasz

Itt van, itt!

Meg van még a

régi ház,

bár megkopott

rajt a máz.

Nosza, rajta!

Fecske módra

kimeszelik,

nótaszóra:

-Csit-csivit,

csit-csivit!

Itt a tavasz

Itt van, itt!

Johann Wolfgang Goethe: Májusi dal

A nagy természet

Miként ragyog.

A nap mi fényt vet!

Mily illatok!

Föld, ág rakodtan

Szines virággal,

Minden bokorban

Ezer madárdal.

Ezer kiáltás

Visszhangra vár:

„Ó, föld, ó áldás,

Ó, napsugár!”

(Dsida Jenő fordítása)

De nemcsak ezen a napon kell gondolnunk a madarakra és a fákra! A hétköznapokon is figyelnünk kell "hallgatag" és "énekes" társainkra. Nemcsak azért, mert a fák oxigént termelnek, port szűrnek meg, vagy a városokban a zajvédelemben is fontos szerepük van. Nemcsak azért, mert a színes, gyönyörű madarak éneke, a fák zöldje nyugtatja az embert. Azért is, mert ezeknek az élőlényeknek a sorsát egyre inkább befolyásolja a mindenen uralkodni vágyó ember, az év többi, háromszáz-egynéhány napján is... 

Rajtunk is múlik! ...