Magyarországon e napot nem az ünnepségek jellemezték, hanem a pogány szokásokból táplálkozó babonás hiedelmek, tilalmak, jóslások és praktikák. Mivel a néphit szerint a december 13-i hosszú éjszaka kedvez a gonosz erők varázslatainak, praktikák egész sorát végezték el az emberek a távol tartásukra: fokhagymát tettek az ablakokba, a homlokukra fokhagymával keresztet rajzoltak, patkót helyeztek a küszöbökre, seprűt raktak keresztbe az ajtók elé. Tették mindezt azért, hogy a söprűnyélen lovagló boszorkák, az ártó szellemek ne hatolhassanak be a házaikba.
A boszorkánnyá vált Luca felismerésére, ezen a napon fogtak hozzá a Luca-székének elkészítéséhez, melyet a boszorkányszögnek megfelelően hagyományosan kilenc-, vagy tizenháromféle fából állítottak össze, és a boszorkány megfigyelése előtt varázskörrel kerítettek körül. A Luca nap estéjén elkezdett Luca-széknek - melyen minden nap folyamatosan dolgoztak - karácsonyra kellett elkészülnie. Ezért mondják ma is azt, ha valami sokáig tart, hogy "Olyan lassan készül, mint a Luca széke". Karácsony estéjén a széket elvitték a templomba az esti misére, s ha a készítője ráállt, meglátta a falu valamennyi boszorkányát.

A régi Luca-ünnep a női dologtiltó napok közé tartozott, tilos volt sütni, varrni, mosni.

Ezen a napon cserépbe búzát vetettek, amely ha karácsonyra szépen kicsírázott, azt jelentette, hogy a következő évben bőséges termés várható.

Időjóslásra a Luca-kalendáriumot használták, melybe a Luca napját követő 12 nap időjárását lejegyezve, az eljövendő év 12 hónapjának időjárására következtettek.

Tóthárpád Freenc: Szórom a mákot 

Luca, Luca széke
elkészül-e végre?
Édesapám faragja,
kész már minden darabja.

Össze kéne rakni!
Minek még faragni?
Türelmetlen gyermekek
várják már az ünnepet.

Karácsonykor éjjel
félve nézek széjjel.
Szórom, szórom a mákot,
nagyon-nagyon vigyázok.

Éjfélkor felcsendül,
hálaének zendül.
Minden hívõ énekel,
szentmisével ünnepel.

Felállok a székre,
Luca-, Luca-székre.
Templomajtók, nyíljatok!
Boszorkányok, fussatok!