Fekete István  születésnapjára...

1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként.

Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Az elemi iskola első négy évét (1906–1910) szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron (a polgári fiúiskolában) kezdte el, ahová egy év múlva a család is elköltözött.

Első „vadászélményeit” már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi. 1917 végén önként bevonult katonának, 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett, majd 1919-ig káplárként szolgált.

1923-ban felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, de csak az első félévet végezte el. Dunántúliként nem érezte jól magát az Alföldön, visszavágyott a dimbes-dombos dunántúli tájra.

1924 januárjában a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett. A város és az Akadémia emléke nem múlt el nyomtalanul életében. A Szigetköz és a Hanság, valamint Magyaróvár belvárosa a tanintézetnek helyet adó Vár épületével, a Lajta több ágával, a hatalmas kiterjedésű gyönyörű park, amelynek közepén a kollégium található, Fekete Istvánt is megihlették. Korabeli leírások szerint tanulmányai végeztével egy kis csomag kézirattal hagyta el Magyaróvárt. A Szigetköz pedig később is kedvenc területei közé tartozott, illetve az 1968-ban megjelent Barangolások c. könyvét az akkor fennállásának 150. évfordulóját ünneplő egykori iskolájának ajánlotta. A mű elején olvashatjuk: „A 150 éves Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolának szeretettel ajánlja ezt a könyvet öreg diákja.”

Tanulmányai befejeztével Bakócára került, gróf Mailáth György birtokán kapott segédtiszti állást. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel 1929. december 12-én házasságot kötött, a bakócai római katolikus templomban. A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, első közös otthonukba. Itt kapott állást vezető gazdatisztként a holland származású, disznókereskedőből lett földbirtokos, Nirnsee Ferenc birtokán.

Munkája alatt fellendült a birtok, hírnevet szerezve neki és gazdájának egyaránt. Tej- és sajtüzemet szervezett az uradalomban, valamint szeszfőzdét is irányított. Mint az ajkai nagybirtok főintézője búzavetőmagot nemesített, eredményei országos visszhangot keltettek, a Gazdatisztek Lapja is nagy elismeréssel írt róla. Az Országos Állattenyésztési Kiállításokon rendszeresen díjat nyertek az irányítása alatt tenyésztett merinói kosok.

Gyermekei gazdatiszti időszakában, Ajkán születtek, lánya, Edit (1930–2013) 1930-ban, fia, István 1932-ben. Fekete Edit középiskolai tanulmányait a budai Sacré Cœur-rend leányiskolájában végezte. 1949-ben, alig 18 évesen elhagyta a családi otthont és a Sacré Cœur-rend tagja, apáca lett, még ebben az évben azonban Ausztriába emigrált, mivel feloszlatták a rendet. 1989-ben a Vorarlberg tartományban található Bregenz leánygimnáziumának iskolaigazgatójává választották. 2013 februárjában hunyt el.

István fia a gödöllői Premontrei Gimnáziumban tanult, az 1956-os forradalomban való szerepe miatt 1956 decemberében hagyta el az országot. 1957-től 1963-ig Kanadában, 1963 óta pedig az USA-ban, Chicagóban él. Dolgozott mint masszőr, fizikoterapeuta, sportklub-igazgató, üzleti közíró a milliós példányszámú Chicago Tribune c. napilapnál, s közben három diplomát is szerzett. Később laptulajdonos-főszerkesztője volt az 1905-ben alapított magyar hetilapnak (Chicago és Környéke).

Írói pályája

Bár gazdatisztként sikeres pálya állt mögötte és előtte, többre, kreatívabb tevékenységgel töltöttebb életre vágyott. Kezdetben a Nimród c. vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait, azonban a szerkesztő és vadászíró Kittenberger Kálmán néhány líraibb elbeszélését is elfogadta, és bátorította a kezdő írót. Fekete István nagyjából 1934 körül ébredt rá, hogy irodalmi pálya áll előtte és hogy vágyik is rá, hogy komolyan foglalkozhasson írói terveivel. Kittenberger 1935-ben bemutatta a kezdő írót a már befutott, népszerű Csathó Kálmánnak, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy legyen, aki a szépirodalmi pályáját egyengetni tudja. A találkozásból életre szóló barátság lett, Csathó pedig valóban mindent megtett, amit egy mentor tehet: tanácsokkal látta el Feketét, bátorító kritikákat írt róla, és még műveivel is kilincselt különböző kiadóknál. A feltörekvő író több, később életmeghatározónak bizonyuló irodalmi pályázaton is sikerrel indult ekkoriban. Így születtek jelentős korai regényei, a Koppányi aga és a Zsellérek.

1936-ban megírta az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság történelmi regénypályázatára A koppányi aga testamentumát, amellyel első lett. 1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán, melyre összesen 193 író küldte be pályaművét, a Zsellérek című regénye kapta a 3000 pengős első díjat. A Zsellérek népszerűségét mutatja, hogy 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, majd csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regényben bemutatja a vörösterrort. Ez a máig az évtizedes agyonhallgatás által sújtott regény az író korai, de nem az utolsó mesterműve.

1936-tól 1945-ig főképp a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők c. folyóirat szerzőgárdájába tartozott (ahogy Csathó is), amire nagyon büszke volt (lévén így Gárdonyival, Tömörkénnyel és Krúdyval került közös platformra), habár írásai egyre több más lapban (pl. a Budapesti Hírlap, Ünnep, Esti Újság, Pesti Hírlap, Híd) is megjelentek és egyre nagyobb népszerűséget hoztak. Főképp novellákat írt, ezek kezdetben magukon viselték a Horthy-korszak "barokkos" és érzelmes légkörét, mivel főleg a középosztály és az úri osztály nőtagjai voltak az olvasótábor; társadalmi vagy érzelmi konfliktusokat tárgyalnak, és szinte kivétel nélkül heppienddel végződnek.

1940-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba, melybe a kor jelentősebb és legnagyobbnak tartott írói, költői, irodalomtörténészei, esztétái, kritikusai és műfordítói tartoztak, és csak szigorú és objektív szakmai értékmérés és elbírálás alapján lehetett tag valaki. A taglétszám maximált volt, 50 rendes és 20 levelező tag lehetett, új tag csak akkor kerülhetett a Társaságba, amennyiben haláleset következtében üresedés történt. Fekete István Harsányi Zsolt helyét foglalta el. A Társaság bírálóbizottsága hat könyv, és a nagy sikerű Dr. Kovács István című film forgatókönyve, valamint a Hajnalodik színdarabja után az ország 15 legjelentősebb és legtehetségesebb írója közé rangsorolta Fekete Istvánt.

Elbeszéléseit 1970-től európai, kanadai és amerikai magyar hetilapok közölték. 1985 óta állandó heti rovata van az emigráció legismertebb és a világ összes kontinensén olvasott lapjában, a Kanadai Magyarságban.

Évente kétszer-háromszor baráti társaságával napokra – vagy néha egy-két hétre – eljárt Erdélybe, a Börzsönybe, a Bükkbe, vagy egyéb vadregényes helyekre vadászni. A barátok és vadásztársak többek közt a következők voltak: Kittenberger Kálmán, a világhírű Afrika-vadász, író és a Nimród című vadászújság tulajdonos-főszerkesztője; Csathó Kálmán, neves író, a Nemzeti Színház főrendezője; gróf Széchenyi Zsigmond, világhírű Afrika-vadász és író; dr. Vertse Albert, a Madártani Intézet igazgatója; Tőrey Zoltán, a Magyar Filmiroda igazgatója; gróf Wass Albert földbirtokos, író. Gazdatiszti munkája mellett vadászati témában írogatott is, cikkei a Nimród vadászújságban jelentek meg.

1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írott művei miatt. A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg.

Az 1949. tavaszi „tisztogatásig” Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett. Ezután politikai okokból könyveit nem adták ki, állandó állást sehol sem kapott, alkalmi munkából (például uszályrakodás) tartotta el családját 1951 őszéig, amikor tanári álláshoz jutott a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában. Osztályidegenként az új könyvkiadók és folyóiratok nem kér(het)tek belőle, igaz, a Sztálin halálát követő itthoni változásokig ő sem keres(het)te velük a kapcsolatot. Miután kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, már csupán az Új Ember és a Vigilia fogadta szívesen írásait, ekkoriban ez nagy egzisztenciális segítséget is jelentett, hogy rendszeresen közölték apróbb, tárcaszerű novelláit.

A két egyházi folyóirat szerkesztősége tulajdonképpen az író kirekesztését követően kezdett érdeklődni iránta. Szerkesztőik, Saád Béla és Sík Sándor régebbről ismerték Fekete Istvánt, és olyan katolikus íróként tartották számon, aki irányzatok és mozgalmak mellett nem szívesen kötelezi el magát, ám a hite megingathatatlan, a barátai mellett pedig mindhalálig kitart. A változások idején e függetlenség a megbízhatóság ajánlólevelét jelentette, a vallásos kiadványok marginalizálódása pedig a jelenlévő kívülállóság lehetőségét kínálta fel Fekete Istvánnak. Bennük folyamatosan publikálhatott, anélkül, hogy elvtelen kompromisszumokra kényszerült volna.

Az Új Ember és a Vigília közönsége szívesen fogadta a polgári középosztály egykori lapjainak népszerű szerzőjét, és ennek jeleként folyamatosan gyarapodó olvasótábora lett a következő húsz esztendőben. Személyes hangú tárcái mellett különösen az ünnepi alkalmak idején közölt, morális dilemmákat megelevenítő hagyományos elbeszéléseit kedvelték.

Egész életében nyíltan vallotta istenhitét, világnézeti és erkölcsi hovatartozását. 1950-ben, a Rákosi-korszak legvéresebb időszakában, a II. ker. Tárogató út 77. alatti, volt Rajnai-Tömöry villában található lakásába befogadta a Szent Ferenc Leányai apácarend kápolnáját. Az egykori Szajkó, ma Szerb Antal utca és a Tárogató út sarkán lévő Szent Ferenc Lányai rendházból kilakoltatták az apácákat, hogy az épületből kommunista pártszékházat csináljanak. A Jézus Szíve-kápolna mai napig a villában található.

1955-ben a Halászat című könyvét tankönyvként adták ki. Ezután számos kiváló ifjúsági regényt írt, melyekben az ember és a természet igazi viszonyát hűen ábrázolta.

1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért. Több regényéből készült sikeres film, így a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk.

Hetvenedik születésnapjának méltó megünnepléseként megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát.

Halála...

Nagyon erős dohányos volt, ami miatt 1968-ban már kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el, de gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…

Díjai, elismerései

József Attila-díj (1960)

Munka Érdemrend arany fokozata (1970)

Somogyért-díj (posztumusz) (1997)

Magyar Örökség díj (posztumusz) (2000)

Somogyország Kincse (posztumusz) (2005)

Művei...

1937 A koppányi aga testamentuma ifjúsági regény, történelmi regény

1939 Zsellérek regény

1940 Csí – Történetek állatokról és emberekről állattörténetek, kisregények: Csí, Hú, Kele, Vuk és novellák

1940 Dr. Kovács István forgatókönyv

1940 Hajnalodik színdarab

1941 Öreg utakon elbeszélések

1942 Féltékenység forgatókönyv

1942 Túlsó part forgatókönyv

1942 Hajnal Badányban regény

1943 Aranypáva forgatókönyv

1944 Egy szem kukorica novellák

1944 Emberek között regény

1944 Emberpor újságokban, folyóiratokban megjelent munkák válogatása

1947 Gyeplő nélkül regény

1947 Tíz szál gyertya elbeszélések

195? Pistabá mesél... Olvasókönyv a tíz cserkésztörvényhöz Fekete István novelláiból. Garfield, USA

1955 Kele állattörténet egy gólyáról

1955 Lutra állattörténet egy vidráról

1955 Halászat tudományos munka: a tankönyv, melyből még ma is[mikor?] tanítanak a szakemberek

1957 Tüskevár ifjúsági regény

1957 Bogáncs regény

1959 Téli berek regény, a Tüskevár folytatása

1960 Pepi-kert Tudományos munka: A szarvasi arborétum története és leírása.

1960 Köd vadásztörténetek

1962 Őszi vásár elbeszélések

1962 Kittenberger Kálmán élete életrajzi regény

1965 Vuk Állattörténet egy rókáról. Az 1940-ben kiadott Csi - Történetek állatokról és emberekről című kötetben jelent meg legelőször.

1965 Huszonegy nap kisregény

1965 Csend regény

1966 Hú állattörténet egy bagolyról

1968 Barangolások elbeszélések

1970 Ballagó idő életrajzi regény

1972 Tíz szál gyertya elbeszélések

1973 Tarka rét Elbeszélések és versek. Az író posztumusz elbeszélés kötetét folyóiratokból és Fekete István hagyatékából válogatta özvegye.

1973 Rózsakunyhó elbeszélések, karcolatok

1975 Harangszó Elbeszélések és versek. Torontóban adták ki.

1979 Ködös utak válogatott elbeszélések és kisregények

1979 Búcsú elbeszélések

1987 Erdei utakon elbeszélések

1987 Vadászatok erdőn-mezőn elbeszélések

1989 Karácsonyi látogatók elbeszélések

1989 Derengő hajnal Regény. Eredetileg "Emberek között" címmel (1944).

1990 Végtelen út történelmi regény

1991 Vasárnap délután novellák

1993 Ci-Nyi állattörténetek

1993 Magasles töredékben maradt ifjúsági regény, kiegészítve, sajtó alá rend. Nagy Domokos Imre

1994 Cönde kisregény

1994 Kelével, Bogánccsal Tüskevárig Fekete István 100 ismeretlen levele, 1935-1970, Dalányi József

1994 Régi karácsony elbeszélések

1997 Három színdarab három felvonásban

1997 Számadás novellák

1997 A három uhu és más történetek

1997 Három karácsony színmű három felvonásban

1998 Aranymálinkó Fekete István hátrahagyott versei

2000 A magam erdeiben elbeszélések

2001 Zsong az erdő válogatott elbeszélések

2001 Napló/Hajnalodik/Keserves évek A "Keserves évek" Fekete Istvánné visszaemlékezései

2001 Öreg naptár Eddig kiadatlan, valamint 1935 és 1953 között hetilapokban kiadott novellák. Szent Gellért kiadó

2002 Kedves Rudi Bátyám! levelek Láng Rudolf Rezső tanárhoz, 1938-1969

2002 Képzelet és valóság elbeszélések

2004 Éjfél után... regény

2005 Karácsony éjjel regény

2005 Almárium Fekete István füveskönyve

2005 Balangó és egyebek... válogatás Fekete István kiadatlan kézirataiból

2005 Matula és egyebek elbeszélések

2006 Kísértés elbeszélés, novella, kisregény

2006 Tűz mellett elbeszélések

2006 Erdély kisprózák

2007 Fészekrablás elbeszélés, novella, kisregény

2007 Tojáshéjdarabkák regény

2007 Sárgaréz patkók elbeszélés, memoár

2007 Fekete István és Ilona... levelezés

2008 Útra kelünk elbeszélés, memoár

2008 Az erdő ébredése elbeszélés

2008 Összegyűjtött versek

2009 Őszi számadás Fekete István füveskönyve

2009 Szerelmem novellaválogatás

2009 Vadászok elbeszélés

2009 Örökség elbeszélés, memoár

2009 A természet művészete magyar természetfotók Fekete István idézeteivel

2009 Első uhuzásom memoár

2010 Tűnődések válogatott művek

2010 Dr. Kovács István filmforgatókönyv

2011 Búcsúzás elbeszélés

2011 Féltékenység filmforgatókönyv Zsigray Julianna regényéből

2012 Aranypáva filmforgatókönyv

2014 A túlsó part filmforgatókönyv

2015 Névtelen katona filmforgatókönyv

2016 Öreg magyarok

Emlékezete 

Napjainkig több mint harminc oktatási és egyéb intézmény vette fel az író nevét, többek között Ajkán, Mosonmagyaróváron és Zichyújfaluban.

Ajkáról indult a Kele Napja országos rendezvénysorozat, ahol azon oktatási intézmények növendékei, melyek Fekete István nevét viselik, képzőművészet, vers- és prózamondás, tanulmányok, Fekete irodalmi műveinek ismerete tárgykörökből versenyezhetnek. A Kele Napja ünnepséget Gáspár János kezdeményezésére indította el az ajkai Fekete István Általános Iskola.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található a Fekete István Emlékhely, mely minden évben május és október között várja a látogatókat.

1975-ben a Fővárosi Tanács emléktáblát helyezett el az író lakóházán Budapest II. kerületében.

1984-ben[13] annak a háznak a falán, melyben Kaposváron 1910 és 1918 között élt (a mai Gróf Apponyi Albert utcában) emléktáblát helyeztek el.

1985-ben Ajka város és a Magyar Írószövetség adta ki a Fekete István irodalmi plakettet. Kitüntetettek: Csorba Piroska, Ihász-Kovács Éva, Heitler László és Konkoly Thege Aladár.

1987-ben Gáspár János szervezésében megalakult a Fekete István Irodalmi Társaság, melynek 2007 májusában már 887 tagja volt. Ugyanebben az évben adták a szülőházában berendezett emlékszobát.

1995-ben nyílt meg a magántulajdonban lévő Fekete István Múzeum a Tolna megyei Dombóváron, mely akkoriban a város első múzeuma volt.

2013-ban Balatonfenyves Majorka nevű településrészén felavatták emléktábláját.

"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az aztán Ember legyen!"

Szeretettel, tisztelettel emlékezünk !