,,Az emberek többsége nem éli át ezt a pillanatot. A pillanatot, azt a csodát, amikor két szív, két lélek egymásra talál. Nem úgy, ahogyan azt általában értik, amikor ezt kimondják. Hanem valóságosan. Ebben a pillanatban megéreznek valamit, egy tökéletes összhangot, egy nagyon mély, már-már valószerűtlen szeretetet a másik iránt. Azt a szeretetet, ami sokak számára csak a tündérmesékben, a romantikus történetekben létezik. Pedig ez a szeretet valóban élő. És a történet az erdőről, ahol nő és férfi lelke összeér, és olyan érzést élnek meg, amit legtöbb embertársuk soha nem, bizony, igaz. Ezt a pillanatot csak azok kapják meg, akik feltétel nélkül bíznak a másikban. A másik szeretetében. Rá merik bízni magukat, engedik szeretni magukat, és feltétel nélkül adják saját szeretetüket, szívüket, lelküket. Megkeresik, felkutatják őt a világban, és szeretik. Csendesen, szelíden, pont úgy, ahogy arra a másik lelke vágyik. És akkor elérkezik a pillanat."

Mert létezik ez a pillanat.
(Csitáry-Hock Tamás)

,,Képzeld el: egy kiváló mester készít két teljesen egyforma kristálypoharat. Csodálatosan megformázza, megmetszi őket. Aztán mindkettőt eladja. Másnak. A poharak bekerülnek a vitrinbe, sokáig senki nem használja őket, csak várnak. Arra, hogy teljesítsék küldetésüket. Hogy egy napon kézbe vegyék, csordultig megtöltsék őket, és koccintsanak velük. Az évek telnek, és látszólag nem történik semmi. Csak várnak, várnak, várnak, úgy tűnik, hiába. Ám egy napon történik valami. Gazdáik megunják őket, és próbálnak szabadulni tőlük. A két pohár így egy aukción egymásra talál. Még nem történik semmi, csak találkoznak. Már tudják, hogy valami történt, ami nem véletlen. Már reménykedhetnek, hogy nem várakoztak hiába. És itt, az aukción van valaki, aki keres valamit. Valamit, ami szépségével, tisztaságával, rendkívüliségével megragadja őt, és amiről érzi, hogy eddigi sorsánál többre hivatott. Keres. Aztán egy pillantás elég, hogy felfedezze a két poharat, és már tudja, hogy ezért van itt, értük van itt, éppen erre a két pohárra vágyik. A licit megkezdődik, és ő harcolni kezd. Harcol a két pohárért. Végül nagy áron, de megszerzi őket. Hazaviszi, és ünnepséget rendez. Meghívja barátait, hogy megossza velük örömét, megmutassa, hogy milyen kincsekre lelt. És ezen az estén a poharak életre kelnek. Mert a házigazda csodát tesz velük. Igen, a házigazda, aki nem más, mint maga az Élet. Ő akarta, hogy ez a két pohár találkozzon, és létezésük értelmet nyerjen. És most kézbe veszi őket, megtölti, egyiküket legkedvesebb barátjának nyújtja, és elérkezik a nagy pillanat: a két pohár most először összecsendül. Csodálatos a hang, olyan, amilyet még senki nem hallott. Ez a gyönyörű, tiszta hang csak ennek a két pohárnak a találkozásából születhetett meg. Mert egymásnak készítette őket a mester. És most a két pohár az Élet segítségével egymásra talált."

Léteznek ilyen poharak.
(Csitáry-Hock Tamás)