Pál fordulása...

"Pálnak fordulása, fél tél elmúlása!" - sóhajtották ilyenkor már több bizakodással a tavaszra is gondolva, a kalendáriumot böngészve a régi öregek. Január 25-e - az őskeresztényeket üldöző Saulból lett Szent Pál apostol megtérésének az ünnepe - találóan kapcsolódott össze a népi időjóslással. Hogy tudniillik ezen a napon a tél is ellenkezőjébe fordul, és kifelé ballagva jeget tör, vagy csinál. Se szeri, se száma az erre utaló hajdani jövendöléseknek.

A valamikori veszedelmes járványok szülték a vészjósló megfigyelést is: "Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel." A nyugtalanabb időjárás sem ígért jobb kilátásokat: "Hogyha szeles Pál-fordulás, akkor lészen hadakozás." Babonásabb helyeken nem elégedtek meg a regulák jóslataival, a kíváncsi mámikák úgynevezett Pál-pogácsát sütöttek. Annyi darabot, ahány tagja volt a családnak. Mindegyik pogácsába egy-egy lúdtollat tűztek, és akinek a pogácsáján sütés közben a toll-életjel megégett, az bizony - legalábbis a kíméletlenebb vénasszonyok szerint - még abban az évben búcsút mondhatott az árnyékvilágnak. A jó termést elősegítendő ajánlatos ilyenkor a hagymadugványos tarisznyát leemelni a fogasról, és megfordítva visszaakasztani, mert akkor nem magzik fel a hagyma, és a ludak fenekét is illik megpiszkálni, hogy szaporábban tojjanak.

Kevésbé közismert tény, hogy a gyertyaszentelő napjához fűződő "medvejóslat" eredetileg szintén Pál napjához kapcsolódott. "Ha Pál-fordulókor a medve kijön téli menedékéből - állították Baranyában a múlt század közepén is - és meglátja, hogy süt a nap, akkor még visszasomfordál, mert annyi hideg nap lesz a kitavaszodásig, mint amennyi az esztendőből már elmúlt." A délvidéken a régi öregek így fohászkodtak jórafordító Pálhoz: "Inkább farkas ordítson be, mint hogy jó idő legyen." Mert akkor, a tapasztalások szerint, akár meg is számlálhatták a kivénhedt tél utolsó napjait. 

Petőfi Sándor: Pálnapkor  

Itt van a tél, a hideg tél

Közepe,

Zúgolódik az idő kinn

Ízibe.

Zúgolódjék! egyéb dolga

Nincs neki;

Úgy akarja, hagyjuk kedvét

Tölteni.

Hisz nekünk ez úgysem árthat,

Igaz-e?

Meg nem fázunk - jó meleg van

Idebe.

A kandallón pattog a fa,

Ég a tűz,

S a kulacsnak kotyogása

Fagyot űz.

Hát a csók piros menyecskék

Ajakán?

Az hevíti ám az embert

Igazán.

Háborogj hát, istenadta

Ideje!

Föl sem vesszük... víg barátim,

Igaz-e?