Kányádi Sándor 88 éves...

 (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – ) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.

Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.

Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.

Írói álneve Kónya Gábor.

A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja. 1950-től Kolozsvárott, jelenleg pedig Budapesten él.

1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.

A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.

Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg. 

Meséskötetei :

Fából vaskarika (1969)

Kenyérmadár (1980)

Virágon vett vitéz (2002)

Meddig ér a rigófütty (2005)

Az elveszett követ; Cartaphilus, Bp., 2010

Világlátott egérke (2011)

Talpas történetek (2011)

Jeremiás és a gépsárkány; Helikon, Bp., 2011

Kecskemesék; Cartaphilus, Bp., 2012

Virágon vett vitéz; Holnap, Bp., 2012

Ein Held zum Blumenpreis (Virágon vett vitéz); németre ford. Paul Kárpáti; Holnap, Bp., 2012

Lehel vezér lova. Kányádi Sándor meséi; Helikon, Bp., 2013

Küküllő kalendárium (lapozó); Holnap, Bp., 2013

Verseskötetei: 

Virágzik a cseresznyefa (1955)

Sirálytánc (1957)

Kicsi legény, nagy tarisznya (1961)

Harmat a csillagon (1964)

Fényes nap, nyári nap (ill. Szász Dórián, 1964)

Három bárány (1965)

Kikapcsolódás (1966)

Függőleges lovak (1968)

Fától fáig (1970)

A bánatos királylány kútja (1972)

Szürkület (1979)

Farkasűző furulya (1979)

Tavaszi tarisznya (1982)

Madármarasztaló (1986)

Küküllő kalendárium (1988)

Sörény és koponya (1989)

Valaki jár a fák hegyén (1997)

Csipkebokor az alkonyatban (műfordítások, 1999)

Felemás őszi versek (2002)

Ünnepek háza. Két dráma és két forgatókönyv; Helikon, Bp., 2010

Volt egyszer egy kis zsidó. Erdélyi jiddis népköltészet; vál., ford. Kányádi Sándor; Koinónia, Cluj [Kolozsvár], 2010

Válogatott versek; vál., szerk. Fekete Vince; Hargita, Csíkszereda, 2012 (Székely könyvtár)

Válogatott versek; vál. Tarján Tamás; Holnap, Bp., 2013

Corcovado Krisztusa. Válogatott versek és műfordítások; szerk., utószó Zsille Gábor; Szent István Társulat, Bp., 2015

Kaláka–Kányádi: Kicsiknek és nagyoknak; Gryllus Kft., Bp., 2015 (Hangzó Helikon + CD)

Díjak, kitüntetések:

1968 – Utunk-díj

1971 – A Romániai Írószövetség Díja (Fától fáig)

1978 – A Romániai Írószövetség Díja (Szürkület)

1979 – Alföld-díj

1986 – Déry Tibor-díj

1989 – Az Év Könyve Díj (Sörény és koponya)

1989 – Az Év Hanglemeze (Vannak vidékek)

1990 – MSZOSZ-díj

1990 – A Castren Társaság díja

1992, 1994, 1995 – Látó-nívódíj

1993 – Kossuth-díj

1993 – Magyar Művészetért díj

1994 – Herder-díj

1997 – Kölcsey-emlékplakett

1998 – Magyar Örökség díj

2000 – a C.E.T. Millenniumi díja

2001 – Kölcsey Ferenc millenniumi díj

2002 – a Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja

2004 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal

2004 – Mecénás-díj

2005 – Hazám-díj

2008 – A Magyar Kultúra Követei Díj

2008 – Győri Könyvszalon alkotói díj (2008)

2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje

2009 – I. kerület díszpolgára

2009 – Nagygalambfalva díszpolgára

2009 – Babits Mihály alkotói emlékdíj

2010 – Bethlen Gábor-díj

2011 – Aphelandra-díj 

2014 – Széll Kálmán-díj 

2014 – A Nemzet Művésze

2014 – Budapestért díj

Tagságai, tisztségei 

Az 1960-as évektől 1987-es kilépéséig tagja a Romániai Írószövetségnek.

1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.

A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.

Dugja fejét a sok pipevirág.

Tavasz van megint, tavasz újra,

s az ember, az ember messzebbre lát.

Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!

Annyi, de annyi bús napon át

Tebenned bíztam, Tetőled vártam

keserű szívem szép igazát.

Bontsd ki a kedvem,

bontsd ki: lobogtasd!

Halovány arcom

fényedhez szoktasd.

Simogasson meg

barkáid bolyha

sápatag vérem

fesd meg pirosra,

kemény emlődből

öröm tejével

szoptass meg engem -

igaz igékkel.

Szépíts, erősíts,

beszélj hozzám,

Tavasz-virágom,

Tavasz-anyám.

Te szültél, te nevelj:

fiaddal ne perelj!

Elestem, emelj föl:

ne hagyj el, meg ne ölj.

Apaszd el bánatom

könnyeim töröld le.

Ékesítsd fejemet,

ragyogjon fölötte

örökzöld május-ág.

S ringassák álmaim

illatos orgonák.

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.

Dugja fejét a sok-sok pipevirág.

Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,

keserű szívem szép igazát.

Szeretettel...Köszöntésül...