80 éve hunyt el...

MÓRA  FERENC 

(Kiskunfélegyháza, 1879.július 19--Szeged, 1934. február 8.)

Író, újságíró, muzeológus. Szegényparaszt családból származott. Édesapja Márton, foltozó szűcs. Anyja Juhász Anna, kenyérsütő asszony.
Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A Budapesti Egyetemen földrajz – természetrajz szakos tanár diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított, mint segédtanár, a Vas megyei Felsőlövőn. Innen még a század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre.
A lapnak 1913-tól 1919-ig főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. 1904-től a város Somogyi Könyvtárának és a Városi Múzeumnak őre, majd 1917-től a múzeum igazgatója. Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai.

Hírlapi cikkei, pontosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái, a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. Tagja volt a Petőfi és a Kisfaludy társaságnak. Pályáját versírással kezdte, de később is irogatott verseket. Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi.
1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. Az „Én újságom” című gyereklapban több mint 1000 írása jelent meg. Ifjúsági műveinek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták és a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették.
Jó  barátság fűzte Juhász Gyulához.

 Múvei több idegen nyelven olvashatók.

MŰVEI: 

Rab ember fiai (Budapest, 1909)

Mindenki Jánoskája (Budapest, 1911)

Csilicsali Csalavári Csalavér (Budapest, 1912)

Filkó meg én (Budapest, 1915)

Kincskereső kisködmön (Budapest, 1918)

Dióbél királyfi (Budapest, 1922)

A festő halála (regény, Budapest, 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent meg)

Georgikon (Budapest, 1925)

Nádihegedű (Budapest, 1927)

Ének a búzamezőkről (regény, Budapest, 1927)

Beszélgetés a ferde toronnyal (Budapest, 1927)

Véreim (Budapest, 1927)

Sokféle (Budapest, 1927)

Egy cár, akit várnak (Budapest, 1930)

Aranykoporsó (történelmi regény, Budapest, 1932)

Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi regény, Budapest, 1934)

Utazás a föld alatti Magyarországon (Budapest, 1935)

Parasztjaim (Budapest, 1935)

Dióbél királykisasszony (Budapest, 1935)

Napok, holdak elmúlt csillagok (Budapest, 1935);

Titulász bankója (Történelmi elbeszélések, mesék)

Az Aranyszőrű bárány

A cinege cipője

Az égbelátó

Hannibál föltámasztása

A hatrongyosi kakasok

Hol volt, hol nem volt

Zengő ABC

Írások Csókáról (szerk: Olajos Laura), Bába Kiadó, Szeged 2004. ISBN 963-9511-92-7

 KORTÁRSAI:    

- Ady Endre

- Babits Mihály

- Csáth Géza

- Déry Tibor

- Füst Milán

- Gárdonyi Géza

- Illyés Gyula

- Jókai Mór

- József Attila

- Juhász Gyula

- Karinthy Frigyes

- Kassák Lajos

- Kosztolányi Dezső

- Krúdy Gyula

- Márai Sándor

- Mikszáth Kálmán

- Móricz Zsigmond

- Németh László

- Örkény István

- Ottlik Géza

- Szabó Lőrinc

- Radnóti Miklós

- Tóth Árpád

- Vajda János

- Weöres Sándor

Móra Ferenc: Este

Este van, este van,

édesapa fáradt -

aranyhajú lányom,

te bonts nekem ágyat.

Szelíden te simítsd

puhára a vánkost,

ágyam szélire is

te ülj ide mármost.

Homlokomon a bú

nagyon elborongott,

kicsi száddal róla

leheld el a gondot.

Virágfejecskédet

hajtsd szívem fölébe,

nevess éjszakára

csillagot beléje.

Mesélj is majd egyet

szegény apukádnak,

úgy mintha mesélnél

a hajasbabának:

"Volt egy szegény ember

nagy Meseországban,

nem volt mása csak egy

aranyhajú lánya..." 

Móra Ferenc:RÓZSÁK MELLÉ

Ha én lehetnék az idő,

De jó is lenne néked!

Én téged, szépséges szivem,

Szépséged teljességiben

Jaj, hogy megőrzenélek!

Ha én lehetnék az idő,

Fejed fölött megállnák,

Hogy nyarad sohse múljon el,

Hogy hozzád sohse jusson el

Az ősz, a tél, az árnyék.

Ha én lehetnék az idő,

Virág virágra kelne,

Ahol a lábad földet ér

S az örök ifjúságodér'

Mind téged írigyelne.

Ha én lehetnék az idő,

Ó, éltem rózsaszála,

Tisztán, fehéren és üdén

Röpítenélek által én

A halhatatlanságba!

"A  SZERETET  AZ  ÉLET."