Téli napforduló

A legtöbb ősi vallás, hit egyik legalapvetőbb ünnepe a téli napforduló, a Nap "visszatérése". Ezen a napon a leghosszabb az éjszaka, azonban ettől a pillanattól kezdve egészen a nyári napfordulóig növekszik a nappalok időtartama. A fény újjászületése őseink által is nagyra tartott ünnep volt, a téli napforduló örökké hirdetni fogja, hogy a sötétség felett mindig úrrá lesz a világosság: a Nap fénye örök és legyőzhetetlen!

A téli napforduló általában december 21-re esik. Ekkor a leghosszabb az éjszaka, a legnagyobb a külső világban a sötétség – de ekkor a legnagyobb a fényesség a belső világban.

A Természet belekezd a téli, látszólag halott időszakába, ámde az Ember ekkor tudja véghezvinni a legnagyobb belső munkáit. Nem véletlen, hogy minden ősi nép emlékezetében él a Napforduló ünnepe, a "Fény születésének ünnepe".

A napfordulók által kettéosztott év szimbolikusan kifejezi számunkra az élet ritmusát, annak legmélyebb misztériumait. A természet körforgása az élet körforgása egyben. A téli napforduló idején eljut a Nap a legalacsonyabb pontjára, s belép a Bak csillagkép előterébe. Ezen a ponton látszólag még a sötétség uralkodik. Ugyanakkor a Fény a Napkirály, mint az élet, - pszichológiailag a tudat kifejeződése - a legmélyebb ponton átbillenve ismét átveszi az uralmat.

Kozmikus ünnep, kiemelt időszak ez számunkra. Ismét elkezdünk közeledni a Fény, a világosság felé!

A mai világ embere kezdi újra felfedezni ennek a napnak a spirituális jelentőségét. Érdemes hát megismerkedni ennek az ünnepnek a jelképeivel, és újra megérteni őket, mert az elmúlt évszázadok során kiforgatták azokat igaz jelentésükből.

...

Karácsony és a téli napforduló

Jézus születésének napja időszámításunk szerint 137 körül keveredett a napfordul óünnepekhez, legalábbis a keresztények római vezetője ugyanis ekkor rendelte el a neves nap köszöntését, akkor még független ünnepként. A fény megújulásáról a Sol Invictus, azaz a legyőzhetetlen nap ünnepén továbbra is megemlékeztek a pogány rómaiak, méghozzá pontosan december 25-én, hitük szerint ugyanis ekkor született újjá Mithrász napisten. Valószínűleg emiatt az ünnep miatt került Jézus születésnapja is december 25-re. Hogy a vallási kultúrák közti keveredés miatt történt ez, vagy a keresztények tudatosan megpróbálták elnyomni Sol Invictus ünnepét, nem tudni pontosan.

Mindenesetre a 325-ös niceai zsinaton már szó esett arról, hogy jézus születésének ünnepe elváljon a január 6-án tartott Vízkereszttől, és 350-ben I. (Szent) Gyula pápa elrendelte, hogy Jézus születésének ünnepe december 25. legyen. A döntés a keresztények körében sem aratott osztatlan tetszést, fellángolt a vita a Megváltó születésének időpontjáról: addig legtöbben január elején ünnepelték Jézus születését, az egyiptomi koptok pedig tavasszal. A bibliai leírásokban szereplő történelmi adatokból és utalásokból egyébként a történészek szerint az következik, hogy még az év sem stimmel, Jézus valójában az időszámítás kezdete előtt hét évvel született.

Jézus születésének ünnepe csak a 4. században került december végére, előtte az ókori népek évezredeken keresztül ekkor ünnepelték azt, hogy a leghosszabb éjszaka véget érésével újra hosszabbodni kezdtek a nappalok. A karácsony szó is a téli napfordulót őrzi, de néhány magyar népszokás is ebben a csillagászati jelenségben gyökerezik. I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította "Jézus születésének napjává", így a kereszténység beemelte saját ünnepei közé az ősi szokást - a téli napforduló ünnepét is keresztény tartalommal töltötték fel. (Hasonló okokból lett például a tavasz ünnepéből húsvét, a nyári napfordulóból pedig Szent Iván éj.)

Fontos megjegyezni, hogy a Sol Invictus fesztivál első napja a mai naptár szerint december 21-re esett, csak ez az akkor használatos Julián naptár szerint december 25. volt. Amikor évszázadokkal később Európa átváltott a Gergely-naptárra, az ünnep dátuma december 25. maradt annak ellenére, hogy a téli napforduló nem erre a napra esik.