Luca napi népszokások...

Luca napjához (december 13.) több népszokás is kapcsolódik. Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja (eltérően a mai téli napfordulótól, ami december 21-re, esetenként 22-ére esik). 

Ezen a napon Szent Lúciára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett.

A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták. 

Mivel a Lucia név a latin lux, azaz a „fényesség“ szóból származik, nem véletlen, hogy fényhozó Szent Lucáról beszélünk. Hozzá imádkoztak a vakok, a szembetegségben szenvedők, de a földművesek, kézművesek, párnakészítők és varrónők is, mivel mind hegyes szerszámokkal dolgozott.

Mivel az év legsötétebb időszakára esik Luca napja, amikor a néphit szerint a gonosz, alantas szellemek visszajárnak, a fény és vidámság mellett negatív hozadékai is lehetnek – így tartották vidéken egészen a 20. század közepéig. A keresztény világban tisztelt Szent Lúcia mellett ugyanis az ősi hiedelemvilágban élt egy ártó, rontó nőalak is, mégpedig Luca asszony.

Németországban kedvelt szent. Északon a Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával 1780-ban említik először, a szokást újraélesztették Svédországban Nobel Alfréd halála évfordulójával összefüggésben. Nevezetesen a Nobel-ünnepségek zárónapja december 13., és e nap reggelén gyertyás-koronás lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat.  Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.

Luca széke

Luca boszorkányos jellegéhez kapcsolódik az ötszög alakú lucaszék készítése is, melyet ezen a napon kezdtek faragni. Készítéséhez kilencféle fát (kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát) kellett használni, s karácsonyig el kellett készülnie. Mivel a lucaszék lassan készült, minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni, innen ered a mondás is, miszerint „Lassan készül mint a Luca széke“.

A szék készítője magával vitte a széket december 24-én az éjféli misére, s ekkor a székre ráülvén megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok. Miután a szék készítője a boszorkákat felismerte, gyorsan szaladnia kellett, s maga mögé mákot szórva biztosítania, hogy leleplezett üldözője ne érjen a nyomába. Az otthon már biztonságot nyújtott, de a lucaszéket mindenképpen el kellett égetni.

Luca-napi búzaültetés és Luca kalendáriuma 

Luca napjához köthető a búzaültetés. Ezen a napon kis tálkába búzát szórt a háziasszony, amit karácsony napjáig öntözgetett, s minél magasabbra hajtott ki, s minél jobban kizöldült addigra, annál bővebb termést jósoltak a következő esztendőre. Belsejébe mécsest, gyertyát volt szokás helyezni.

A búza zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.

A Luca naptól karácsonyig terjedő időszakban időjárásjóslásra alkalmas praktikákat űztek,(hagyma kalendárium...) ennek a tizenkét napnak az időjárásából következtettek ugyanis az elkövetkező egy évre. Úgy vélték, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának

Luca-napi kotyolás

A termékenység bebiztosításában szerencsésen besegítettek a Luca-napi alakoskodók/kotyolók, akik házról-házra járva mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A kotyolásnak nevezett szokás segítette az eljövendő bő termést és a jószágok megfelelő szaporulatát.

A kotyolók – akik a néphagyomány szerint fiúk voltak – lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el a köszöntőjüket. A szalmát, amit a térdük alá tettek, a gazdasszony a tyúkok alá vitte. Amennyiben a kotyoló legények nem kaptak adományt, így fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen“!

Egy másik néphagyomány szerint a háziasszony vízzel fröcskölte le és kukoricával öntötte le a kotyoló fiúkat, majd libáival, tyúkjaival etette-itatta fel a „maradékot“. Maga a köszöntő kezdősora „Luca, Luca kitty-kotty“ volt, innen ered a kotyolás kifejezés is.

Luca-napi jóslás

Luca napján készítették el a hajadon lányok azokat a jóslási cédulákat, melyeket 12 férfi nevével láttak el. Minden nap a tűzbe vetettek egyet, s akinek a neve az utolsó, megmaradt papírdarabon szerepelt, vőlegény lehetett.

 Luca-nap – dologtiltó nap

Az asszonyoknak biztosítani kellett a következő évre is a sok tojást, ezért be kellett segíteniük tyúkjaiknak, hogy jó kotlósok legyenek, ezért egykor hasznosnak tartották, ha az asszony sokat ült ezen a napon. Emellett hagyományosan dologtiltó napként tartották számon Luca napját. Tilos volt ilyenkor minden asszonyi tevékenység, így például a fonás és a varrás, mert bevarrták volna a tyúk fenekét, a mosás, befőzés, kenyérsütés stb. Akit pedig Luca tilalomszegésen kapott, akár kővé is válhatott.

Luca-napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.....