Húshagyó kedd...

Húshagyó kedd  farsang utolsó napja. A farsangi szokások csúcspontja a hagyományosan ezen a napon van.

Ekkor  zajlik a téltemetés a sokacoknál és másutt is. Ekkor máglya épül (Mohácson új a vasárnapi, turistáknak szóló  helyén). Máglyára kerül a híres farsangi koporsó és az esti sötétben együtt ég el a tűzzel.

Gonoszűző, tisztító, termésvarázsló a farsang farkának minden szokása. A zajos kongózás, hajnalozás, az állatlakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, mely  a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél „elhantolása” , a sardózás, a busó és a kuka (dőre) járás  csak néhány a farsangfarki szokásokból.

Régen  ekkor volt  legény- és leányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok és leányok életvesszővel való „megütögetése” és az állatok körülfüstölése is. A hajdan volt farsangon „elszabadult a pokol”, a régi törvény ekkor érdeklődés hiányában  szünetelt...

Időjóslás

Húshagyó kedden a gazdák próbáltak az eljövendő időszak időjárására is következtetni.  Megfigyelték, hogyha húshagyókedden csillagos az ég, akkor sok tojást tojnak a tyúkok  egész évben.  A húshagyókeddi napsugár a bő esztendőt jelentett.  Disznófej lyukas csontján keresztül nézték a csibéket és ráolvasással akarták biztosítani a szaporaságot. Székelyföldön a gazda este fűzfavesszőt kötött nyalábba, hogy egész évben távol tartsa a kártevőket.

Mulatság, házasság

A farsangi táncmulatság az őszi házasságok előkészítője is volt . Aki húshagyó keddig nem kelt el, annak az adott farsangi szezonban már nem is volt esélye. Ki is énekelték, csúfolták őket, mintha nem lenne amúgy elég bajuk. Az a lány, akinek farsang idején nem kötötték be a fejét, végleg  pártában marad, a régiek szerint legalább is.

A legények a hoppon maradt lány ablaka alatt fazekakkal, vasakkal nagy zajt csaptak, és közben kiabálták:

„Húshagyó, itt maradt az eladó!”

Farsang farkán nem dolgoztak. Az volt a magyarázat, hogy  nehogy betegek legyenek. A mulatozás három  napig tartott. Kedden reggel a fiatalok dudaszóval, táncolva járták végig a falut nyársakkal kezükben, s a házakba betérve verset mondtak.

Húshagyó kedd a "bakkuszok" napja is volt. A legények maskarákban - álarcban, táncolva, mulatozva járták be a falu utcáit.

Végül a fonóházba mentek, ahol a kapott tojást megsütötték.

Az ünneprontás hiedelemvilága, mondaköre is a húshagyóhoz fűződik. Néha a féktelen ifjúság beletáncol a nagyböjti csendes szent időbe, pedig akkor már muzsikának, táncnak helye nincs. A mesélők szerint egyszer húshagyókedden  a fiatalok báloztak. Éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot. Egy pár azonban csak nem akarta abbahagyni a táncot. Hamvazószerda reggelén a földbe süllyedtek  a csárdával együtt.

Nem szerencsés ilyenkor meghalni, mert a hiedelem szerint, aki farsang utolsó napján hal meg, az prózai okokból a pokolba jut, mivel ezen a napon zárva van a mennyország.

Szokások, babonák

Hogy a kártékony szárnyasok el ne vigyék az első ízben kieresztett csibéket, húshagyókor főtt disznófej lyukas csontján keresztül néztek rájuk, és mondták ezt a nem túl empatikus  mondást:

"Csóka, kánya, varjú, szarka mind vakok legyetek,

csak az én csibéim legyenek szemesek." (Nagylengyel)

A húshagyó név is a böjt kezdetére utal, azaz ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani. Mind Magyarországon, mind a világ számos más pontján különféle ünnepségek és népszokások kapcsolódnak naphoz, sok helyütt karneválnak vagy fesztiváloknak ad helyet Magyarországon 'maskurázás' a szokás: a gyerekek maskurának öltöznek, különféle házi készítésű jelmezeket öltenek magukra és járják a falu házait. Az őket fogadó házaktól apró ajándékokat, cukorkát, édességet, pénzt kapnak. Este a felnőttek öltöznek be, olyan módon, hogy függönydarabbal, ronggyal az arcukat eltakarják. A fogadó házaknál igyekeznek kitalálni, kit rejt a 'maskura', kérdezgetik, ugratják.

A házasságban élést egyetlen helyes életformának ismerő falusi közösségek gúnyoló  szokása a házasságra érett, de farsangig, vagyis a házasságkötési szezon végéig férjhez nem ment  személyek ellen szólt. A tuskóhúzás húshagyó kedden volt szokás: ekkor a legények a tuskót nagy zajjal végighúzták az utcán, majd a vénlányok ajtajára kötötték, kapujához támasztották. 

Húshagyó, húshagyó, 

A lányokat itt hagyó,

Húshagyó, húshagyó,

Itt maradt az eladó!

A vénlegényeket  így nógatták: 

Házasodj meg vén kappan,

Vedd el ezt a mosdatlant!

A vénlánycsúfolás másik módja a „kongózás. Ez zajcsapással és rigmusok bekiabálásával járt. A farsangban el nem kelt  lányok háza előtt kolompoltak, tepsikkel, fazekakkal nagy zajt csaptak a legények. A kongózás változata a „bakfazékdobás, ciberefazék-hordás”. A legények a lányos házak udvarára szeméttel teli rossz fazekakat dobtak, miközben azt kiáltották – Szűrd a ciberét! 

A magyar nyelvterület észak-keleti részén ugyancsak nagy zajcsapással járó vénlánycsúfoló szokás volt a "szűzgulyahajtás". Csengővel, ostorral, kolomppal fülsiketítő lármát csaptak a legények, miközben kiabálták – Kinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűzgulyába! – A lányok visszafeleseltek – Rönköt emelj, szakadj meg, miért nem házasodtál meg! –  Néhol a  pártában maradt lányoknak ki kellett jönniük a házukból s ostorpattogtatással hajtották őket végig a falun, na ez sem egy empatikus szokás.

Iskolás fiúk is jártak házról házra, ők a sárdózók. Megálltak a házak előtt, vagy bementek az udvarra.

Énekük a telet űző, meleget hozó:

Sárdó gyűjjön, 

hozzon meleget!

Micsodai meleget?

Nyári meleget.