Farsangi fánk 

Nem farsang a farsang fánk nélkül... A frissen sütött farsangi fánk házi levárral leöntve ellenállhatatlan finomság.

A fánk európai elterjedésének történetéről két híres legenda él a köztudatban.

Az egyik, a francia beignets nevű sütemény körül alakult ki, amelyet Marie Antoinette királyné (1755-1793), XVI. Lajos hitvese, egy kalandos karneváli éjszakán ismert meg. A királyné a Tuilleriákban rendezett farsangi álarcosbálról megszökött, és álöltözetében elvegyült a tömegben, amely az utcákon kavargott. A sétálás közben megéhezett a királyné, így egy mézeskalácsos mestertől vásárolt egy fánkot. A fánk rendkívül megízlett neki, ezért az őt kísérő lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosár tartalmát. A karnevál elmúltával a fánksütőt a palotába rendeltette. A mézeskalácsos elmesélte a fánk receptjét és elkészítési módját a királyné cukrászának. A cukrász finomította, és egy kicsit módosította a receptet, és ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomságává vált a fánk.
Mivel az emberek hamar megkedvelték a finom, laktató, olcsó tésztafélét, hamar divatos süteménnyé és a farsang kísérőételévé vált.

Egy másik forrás szerint a fánk bécsi eredetű édesség."Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek.
Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott.., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, valakinek a fejéhez akarta vágni.

Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.”(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)

Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el széles körben, de egy korabeli feljegyzés szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában egy lakomán - hetedik fogásként - már fánkot szolgáltak fel.

A fánksütés szokása a Dunántúlról terjedt el, és vált egyre több helyen szokássá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság.

Fánk recept...

A fánkhoz:

500 g liszt

200 ml tej

40 g élesztő

50 g porcukor

60 g olvasztott vaj

5 db tojássárga

A sütéshez:

olaj

A díszítéshez:

baracklekvár

porcukor 

A lisztet egy edénybe tesszük.  A langyos tejet, a porcukrot, az élesztőt pedig egy másik edénybe kimérjük, és hagyjuk 10 percig pihenni, hogy felfusson. A lisztre öntsük rá az élesztős tejet, az olvasztott vajat, és a tojások sárgáját, majd az asztalra kivéve addig gyúrjuk, míg teljesen sima nem lesz. Kelesszük míg duplája nem lesz, vagy gőzpárolóban 30 percig 40 fokon. Kb 2 cm vastagságúra nyújtva egy szaggatóval kiszúrjuk majd 15 percig pihentessük. Forró olajas serpenyőben mindkét oldalát aranybarnára sütjük. A fánk jobban felduzzad, ha sütés közben a serpenyőt betakarjuk a fedővel. Tálaláskor porcukorral és baracklekvárral ízesítjük

.

JÓ     FARSANGOLÁST !