Itt van már a farsang hava,
mulatságok időszaka.
Végre megint vigadhatunk,
más bőrébe bebújhatunk.
Elfeledjük rossz napunkat,
feltesszük az álarcunkat,
feledve a gátlásokat,
vígan játszunk el másokat.
Maszkunk mögé elrejtőzve
hahotázunk kergetőzve,
bohóckodunk, csibészkedünk,
boldog szívvel színészkedünk.
Elmegyünk a mulatságba,
jelmezes farsangi bálba,
elővesszük jókedvünket,
kitáncoljuk a lelkünket.
Velencei karneválra
kivonul sok díszes dáma,
előkelő környezetbe,
ékes-fényes bálterembe.
Álarc rejt el csúnya arcot,
szépség visel gonosz maszkot,
mindenki más akar lenni,
gondját, baját elfeledni.
Iskolákban, óvodákban,
féktelen nagy vidámságban
gyermekeink versenyeznek,
díjáért legjobb jelmeznek.
Itt egy király, ott egy törpe,
boszorkánynak háta görbe,
menyasszonnyal medve táncol,
amott egy manó viháncol.
Busójárás lesz Mohácson,
tűznél sok rút alak táncol,
telet űznek önfeledten
csontig hatoló hidegben.
Ízes fánkkal telik hasunk,
forralt bor lesz az italunk,
felmelegíti testünket,
felpezsdíti a vérünket.
Elég volt már a zord télből,
a sok didergő emberből,
hisszük, elűzzük a telet,
jöjjön végre a kikelet !
(forras:net)
Kommentáld!