Kisslaki László: Emma néni karácsonya

Emma cukros volt, mégis örült, mikor kihalászta a tortát a kukából. Igaz, lapos volt a cukrászdoboz, mert valaki ráülhetett a metrón, de jó lesz majd Bandinak. Az öreg mikor még koldult, el se fogadta volna Emma meghívását Szentestére, csakhogy időközben talált egy hólapátot, ami visszaadta a tartását. Vállalkozó lett. Igaz, még nem esett hó, de mivel szorgalmasan járta a környéket lapáttal a vállán, egyre több boltos bízta meg egy kis munkával.

Hálás volt Emmának, mert karácsonykor a legkínzóbb az egyedüllét. A néni is maga volt, de azért derűsen jártkelt a mindennapi betevőért. Néha már unta a hideg pizza darabokat meg az amerikai gyorsmoslék gyár termékeit, de még ezért is rengeteget kellett talpalnia. Na, azért nem kell arra gondolni, hogy Emma hajléktalan volt. A mosókonyhából lett otthont, ahová minden este hazatérhetett és kulcsra zárhatta az ajtót, még az édesapja hagyta rá örökbe; meg azt a mondást is, hogy a rendszeres testmozgás és a spártai életmód a hosszú élet titka.
Ő maga szegény nem tudta bizonyítani igazát, mert sírba vitte a lakásmaffia. Ám ha ma látná a lányát, meg lenne elégedve.

Bandi is csodálta Emma derűs kedvét, és a szabályos életrendjét.
A néni úgy kezdte a napot, hogy hidegvízzel megmosdott a csapnál. Más nem is volt, mert a kazánt már akkor leszerelték, mikor megroggyant a ház. Később a villanyt is kikapcsolták, mert a szigetelés szétrohadt a falban.
Mielőtt Emma elindult otthonról, ellenőrizte magát a tükörben. Az utcán nem különbözött a többi nyugdíjastól, talán csak annyiban, hogy ő aggodalom nélkül tekintett a nap elé. A Bocskai úti piacon evett egy kis péksüteményt a büfében, aztán kávét vagy kólát ivott rá, ahogy éppen megkívánta; - na meg, hogy mi maradt a poharakban, s mikor szedte le a kínai a pultot. Később kényelmesen elindult a Calvin tér felé, hogy odaérjen délre. Útközben elég eledelt találhat a szeméttartókban.
Az ünnep előtt beugrott Idához a Vásárcsarnokba egy kis gyümölcsért. Arrébb meg a libás Leipzigertől kapott egy tyúkot karácsonyra. Mire kiért a Calvin térre, megtelt a kerekes kocsija. Emma néni ott szokott ebédelni egy finom állóbüfében. Neki aztán felesleges lett volna változatos étrendet ajánlani, hiszen mindig mást talált a tányérokon. De ha csak Jolika volt ott a főnök helyett, kapott egy nagyadag főzeléket. És még egy fasírtot is dobott rá az aranyoskám.
Télidőben korán sötétedik. Hazafelé hiába villogtak a karácsonyi kirakatok pazar fényei, ő már csak azt várta, hogy kinyújthassa otthon fáradt lábait.

Szenteste napján Emma ki se mozdult a lakásból. Egy kicsit izgatott volt, mert már nem is emlékszik rá, hogy mikor járt nála vendég. Feltette a tyúkot a sparhertre főni, majd nekiállt szorgoskodni, hogy a szoba is érezze az ünnepet. A rádió zenélt hozzá, mert elemet adott a trafikos. Később felállította a hokedlire a térdnyi fácskát. Gyönyörködve nézte, s nem bánta, hogy hiányzott a felső harmada, hiszen a kertész jó szívvel adta. Aztán egy gyermek örömével rakta a fa alá a betlehemi figurákat. Igazán szívderítő látvány volt a Kisded, ahogy körbetérdelik az ájtatos pásztorok. A tehén a hokedli széléről hódolt, mert túl nagy volt ahhoz, hogy ő is odaférjen.

A birka persze ott volt a jászolnál; lehelete szinte melegítette a Kisjézust. Egyedül ő maradt a nyájból a Megváltó mellett, mert társai az idők során szétszéledtek.
Emmának régfelejtett zsoltárral köszöntött szentesték jutottak eszébe, miközben a vattás dobozban talált hópelyhekkel díszítette az ágakat.

Estefelé megérkezett Bandi. Kezet csókolt Emmának, s olyan gráciával nyújtotta át a mikulásvirágot, ahogy azt csak az urak szokták. A frissen gőzölt öltönye is jól mutatott; megérte a napszámot, meg az üveg bort, amit ráadásul kapott. Elvégre mégse hozhat lőrét, amit ő iszik. Emma meghatódott, mikor Bandi megdicsérte a frizuráját. Még kisasszonyként hallott ilyesmit, csak akkor nem mondták, hogy jól áll szeméhez a szürke hajszín.
Később mikor már vacsoráztak, lassan elhalkult közöttük a szó. Hajdani karácsonyok emléke éledt újra, s a család árnyai együtt kanalazták velük a tyúklevest.
Emma érezte, többé nem lesz egyedül, mert a szeretet kegyelme nem csak Betlehem fölött leng. Bandi meg kamasz módra közös jövőről álmodozott; eddig se volt rossz, de ha egymásért élnek csak szebb lehet.
A gyertya közben békésen nézte lángja táncát a borosüveg falán.
Aztán megették a diótortát; - tényleg finom volt.