De  jó  a  dió!...

" ...talán a természet akarja úgy, hogy egy kis fáradságba kerüljön a gyümölcs megszerzése. Ott van például a dió, maga is szereti, ha felnyitják, és mégis két héjat, két páncélt vesz föl magára, egy zöldet és egy keményet, csontosat, pedig ez az utóbbi már úgy is nő meg, kétfelé osztott kagylónak, tehát akarja, hogy felnyissák, és mégse enged, szét kell feszegetni, sőt a feszegetésnek se mindig enged, össze kell néha törni. Ilyen bohó gyümölcs a dió."

                                     (Mikszáth Kálmán)

A dió latin neve azt jelenti: "Jupiter makkja", azaz isteneknek való eledel. 

A diófa pedig a kertek olyan dísze, melyet köztudottan az ember az unokájának ültet. Szinte minden része hasznosítható: fája bútorok alapanyaga, a levele és zöld burka pedig gyógynövények.

A dió olyan kényeztető  csemege  ami nemcsak finom, hanem még egészséges is.

De jó a dió… de mire is?

Főként finom, ez már magában elég lenne, de a dió ennél sokkal többet " tud".  A memória megőrzését segíti,  csökkenti a depresszió kialakulását. – a dió ugyanis melatonint tartalmaz,  ezért  a jó álmot is elősegíti Tudományosan bizonyított, hogy napi 1-2 szem  dió rendkívül hatékonyan segíti a szellemi frissesség megőrzését.  Rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk azért, hogy vérnyomásunkat egészséges szinten tartsuk.

Székrekedésre nem csak az áztatott aszalt szilva ajánlott, hanem néhány gerezd darabolt dió is, reggelire.

Különféle bőrbetegségek, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma  kezelésében hatásos. A dió főzetével lemossák, borogatják a problémás területet.

Azoknak érdemes visszafogottan, megfontoltan  csemegézni a dióbélből, akiknek a bőrén a dió magas zsírtartalmai miatt pattanások alakulnak ki.

A  napi  néhány szem- de nem több - diót tartalmazó étrend megelőzi az elhízást.

A népgyógyászat  többnyire külsőleg használja. A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják. A dió  gyógyítja az anyagcserezavarokat, jó hatással van a székrekedésre és a májműködésre.

Nagyon sok  „jó” zsírsavat tartalmaz, ezért aztán a dió fogyasztása jótékony hatású. A dió magában is csemege, legtöbbször mégis süteményekben fordul elő, a karácsony sem érvényes dió nélkül.

A népi gyógyászatban a növény gyakorlatilag minden részét felhasználják. Ez jelenti a levelét, termésének külső húsos burkát(diókopács), és a terméseket elválasztó hártyát.  A diótea fertőtlenít, összehúzza a gyulladásban lévő nyálkahártyát elöli a kórokozó baktériumokat. A teához a leveleket akkor érdemes leszedni, amikor a diók már fele nagyságukat elérték. Szellős helyen, lazán szétterítve A levelét nyáron a fáról kell gyűjteni, csak az ép és egészséges felel meg!

A diókopácsot a dióverés idején tudjuk gyűjteni. A kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, csak az ép és egészséges használható fel!

A levélből készült tea vérnyomáscsökkentő, vértisztító, nyugtató hatású: jó idegesség, álmatlanság, kimerültség, vagy túlhajszoltság kezelésére. Amíg maga a dióbél koleszterincsökkentő hatású, addig a dióbeleket elválasztó lágy héjból készült tea a koszorúér betegséget segít megelőzni. A népi gyógyászatban teáját főleg bőrkiütés, bőrgyulladás  esetén isszák, de gyakrabban borogatásként alkalmazzák.

Tea diólevélből: 2 teáskanálnyi levélre 1 deciliter vizet öntünk. Ezt összefőzzük, és negyed óra állást követően leszűrjük. 

Festő tulajdonságát is ősidőktől fogva felhasználja az ember, s ma is kihasználják  ezt az adottságot. A régi ismeretek  szerencsére nem mentek feledésbe, és ma is születnek módszerek.

Sárgásbarnától a barnás feketéig tart a választék. A festékkészítési eljárástól, és a festék sűrűségétől függ az eredmény. Szép, meleg színeket kapunk.

A szín  intenzitása főként a festékanyag mennyiségétől függ, de attól is, hogy a diófa mely részéből nyert a festék. Főként  a dióburkot főzik ki.  A dió leveléből világosabb színt kapunk. A diófa kérgéből barna festék nyerhető, a kifőzött dióhéjból pedig drapp színhez jutunk.  

Bármilyen textilanyagot, fonalat,  leginkább gyapjút festenek diófestékkel, de pamutra, lenvászonra ugyanolyan jó, bőrárut is, faanyagot is színezhetünk vele.

A dió természetes alapanyagú, vegyszermentes hajszínező, hajöblítő a barna hajúak számára. Nemcsak színezi a hajat, hanem fényessé és   csillogóvá is teszi. Igen olcsó is, mondhatni ingyen van. A dióval barnított haj nem mai találmány. A diókopáncs festő-hatása régóta ismert. Már a római korban is használták hajfestésre.

Hajszinező  dióból házilag:

Két evőkanál diólevelet tegyünk egy csésze vízbe, forraljuk fel,   majd hagyjuk állni egy napig.  Közben egy másik csésze forró vízbe tegyünk világos színű tealevelet. Ezt is  hagyjuk állni egy napig. Másnap öntsük össze a két levet, és forraljunk rajta egyet!  Hűtőben tárolható, ha nem használjuk fel azonnal, ott kivárja az idejét. A beáztatott hajat  egy régi törülközőbe bugyoláljuk, és a diófőzettel hagyjuk a hajon legalább 40 percig.  Ezután öblítsük le és szárítsuk meg a hajunkat. Csillogó gesztenyebarna árnyalathoz jutunk.

A dió szimbolikája is érdekes, a népművészetben sűrűn felbukkan. A dió a bölcsesség szimbóluma, a "kemény dió" nehezen megoldható feladatot jelent vagy nehéz természetű emberre utal, a "diófa alatt kötött házasság" pedig a titkos kapcsolat megnevezése. 

 Osvát Erzsébet: Diódáridó

Reggel diódáridó!

Harsogja a rádió.

Hírül viszi hét rigó:

– mind megérett a dió!

Kezdődik a dióverés,

van dió – és nem is kevés!

Potyognak már, pörögnek,

koppannak és görögnek.

Bekerülnek zsebbe, zsákba,

a köténybe, a kosárba.

Hű, micsoda ricsaj támad!

Búcsút mond a diófának

a hét rigó, s elszáll messze –

és egy körtefára lelve,

vígan fütyül a dióra

meg a diódáridóra.

Nagy László: Dióverés 

Elsuhogott az a füttyös 

sárgarigó délre. 

Sárgul az árva diófa 

zöld terebélye. 

Levelek lengnek, akár a 

színarany rigó-szárnyak, 

elszállnak ők is a szélben 

puszta határnak. 

Áll a diófa, és érett 

kincsei válnak tőle: 

szellő ha bántja az ágat, 

buknak a földre. 

Szaporább kopogás, csörgés 

támad, ha jön az ember, 

s bottal az ágak bogára 

boldogan ráver. 

Földre, fejekre, kosárba 

kopog a dió-zápor, 

burkos dióra a gyermek 

kővel kopácsol. 

Már, mintha álmodnék, hallom 

zaját a jó örömnek, 

darálók forognak, diós 

mozsarak döngnek. 

Fagyban és nagy havazásban 

meg kell maradnunk jónak 

s tisztának is, hogy örüljünk 

csörgő diónak. 

Majd csorgó hó levén ring a 

picike dió-csónak, 

s lomb zöldül újra a füttyös 

sárgarigónak.

Egészségünkre...