Ajándék ...

 

 

 

Szuhanics Albert: Nőnapi köszöntő

 

Lágy szellők hangját hallgatom

a nőnapon, a nőnapon.

most néhány szót kell mondanom,

ez alkalom, ez alkalom...

 

Mert nincs annál szebb álomkép,

úgy gondolom, úgy gondolom.

Ha kezünk fogja női kéz,

ezt jól tudom, ezt jól tudom...

 

Ők a férfi örök társa,

nagyon-nagyon, nagyon-nagyon.

Testünk, lelkünk tükörmása,

minden napon, minden napon...

 

Élet nélkülük nem lenne,

semmi olyan, semmi olyan.

Elhullnánk a végtelenbe

otthontalan, otthontalan...

 

Nem ismernénk soha szépet,

oly édesen, oly édesen.

Szív szerelmet, boldog éltet,

mi sohasem, mi sohasem...

 

Nőinket sosem feledjük,

bizony-bizony, bizony-bizony...

S nem csak nőnapon szeretjük,

nagyon-nagyon, nagyon-nagyon! 

 

 

 

 

Jancsik Pál: Köszöntő

 

Úgy vártam már a meleget, 

vártalak Március,

Hogy bontson selymeket

ibolya és cicus.

 

Simogasson arcon a nap, 

fogjon kézen a szél,

Láthassam: ragyog a patak 

és zöldell a levél.

 

Úgy vártam már a meleget, 

mint még soha talán, 

Hogy virággal köszöntselek 

e szép napon anyám.

 

 

 

 

 

 

 

Majtényi Erik: Március 8.

 

Napsugár szól: itt vagyok!

Olvadnak a jégcsapok.

Megtelik a malomárok

Kinyílnak a hóvirágok.

 

Hóvirágok, ibolyák, 

Mennyi kedves kis virág!

Telik egy szép csokrocskára,

A lányoknak - Nők napjára.

 

 

 

 

 

Mezei Zoltán: Nők napjára

 

Ha a nőnap nyáron volna,

Rózsát kötnék egy csokorba.

Szegfűt vagy búzavirágot.

Megérdemlik azt a lányok!

 

Ha a nőnap ősszel volna

Lombot kötném szép csokorba

Tarkát, sárgát, pirosat,

Köszöntse a lányokat!

 

Hideg télben fenyőágat,

Bogyót szednék minden lánynak.

Piros láncot fűznék össze,

A lányokat hadd köszöntse!

 

Tavasszal nem telik másra,

Csak néhány szál ibolyára,

És ha az nincs, fogadjátok 

szívesen a hóvirágot!

 

 

 

 

 

Szalai Borbála: Meglepetés

 

Jó ideje azon törtem buksimat,

Nők napjára mit is mondjak anyunak!

Megvettem én egy nagy csokor virágot,

Boldog leszel anyu, hogy ha meglátod.

 

De örömöd akkor lesz még nagyobb,

Ha ehhez egy szép képet is rajzolok.

Nagy betűkkel azt írom rá "Anyukám",

Kicsi lányod köszönt Téged Nőknapján.

 

És mikor ma átadom a virágot,

Képzeljétek gyerekek, hogy mit látok,

Jó nagy doboz csoki van az asztalon,

 

Nekem szól a meglepetés Nőnapon.

 

 

 

 

 

Kéri János: Nőnapi köszöntő

 

Tavasz hajnalán

Róluk emlékezünk,

A nőkről, kiknek

Életünk köszönhetjük.

 

Ki mindent

Megtesz értünk, a nő,

Dajkál, ápol,

És felnevel ő.

 

Hálánk szálljon

Lányra, anyára,

Ki a családot

Összetartja.

 

Szépséges nők,

Jó asszonyok,

Kívánunk boldog,

Víg nőnapot.

 

 

 

Garai Gábor : Nők

 

Szemünkben megnézik maguk, 

megnézik futtában a nők; 

alkalmi tükreik vagyunk, 

fényünkön átrebbennek ők. 

És büntelen mennek tovább, 

ha elkapták tekintetünk, 

s mi - villogok s fakók, simák - 

szilánkjainkra széttörünk. 

Végül homokká porladunk 

bontó sugaraik alatt, 

testünkből csak keret: a csont 

s a fekete foncsor marad. 

S a fekete foncsorban is 

gyilkos tekintetük ragyog, 

mely földre vont és sírba vitt 

és mindhalálig ringatott. 

 

 

 

 

Kosztolányi Dezső : Nők

Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallok, nõk, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más, s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekbõl aranyat mostam, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazabbak a meddõ gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, ijesztõ, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel, rettenetesen cikázó tétovaságommal, ha nem volnátok ti, megértõk, megbocsátók, elvtelen szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hû sáfárjai. Ha varrtok, vagy vajat mértek, kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel, s hócipõben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok, fölkacagok az örömtõl, hogy vagytok, és én is vagyok mellettetek. Hozzátok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, azután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé, s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnõm, rejtélyes kedvesem.  Mindegyik anyám.. 

 

 

 

 

Antóni Sándor: Nőnapi Köszöntő

 

"Nőnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket, 

Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen. 

Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni, 

De szívből tudunk mindezért szeretni, 

Köszönet és hála nektek mindenért, 

A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért."

 

 

 

 

 

Pál Sándor: Nőkről, avagy amiről nem beszélünk

 

 Amiről nem beszélünk  

pedig nagyon is létezik,  

amiről nem regélünk,  

de lemossa férfi vétkeit!   

 

A nők: - az Isten áldotta nők,  

a nők ha kell  

az életünket adják értünk!  

 

Nem kell tőlük mindig kérni 

szép szót, egy mosolyt,

egy aprócska simogatást.

 

Ők adnak. Folyton adnak, 

de úgy, hogy mégis mindig  

a felhők között a Földön maradnak. 

 

Pedig angyalok,

angyalok szárnyak nélkül.  

A férfinak vágyat adnak 

örök emlékül.   

 

Mellettük az élet csodálatos, 

mert a nő mindig állhatatos. 

 

Állhatatos a családért,

állhatatos a világért.

 

Szívük, mint egy drága gyémánt 

most hadd köszönjük meg nekik

 

könnycseppel szemünkben... némán!"  

 

 

 

 

 

365  BOLDOG  

 

    NŐNAPOT !