Várakozás, eljövetel...

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele". A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot. 

Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.

Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja mindig november 27. és december 3. közé esik.

Egyházi szertartások és szokások :

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (rorate) misét tartani.

E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.

Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek.

A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak

Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.

Advent hagyományai:

Az adventi koszorú hagyománya

Az első karácsony, amikor a koszorú az áhítatos várakozás részévé vált, 1860-ban volt, amikor a berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátra lévő idő múlását...  

A koszorúkészítés előtt azonban ismerni kell az advent és a koszorú jelképvilágát.

A koszorút uraló négyes szám a karácsonyt megelőző négy hetet jelzi. Vasárnaponként eggyel több gyertyát kell meggyújtani, s karácsony estéjén az egész fenyőfa fénybe borul. A koszorú fenyőágból készült, amelynek zöld színe az eljövendő reményt szimbolizálja. Az adventi dísz azért koszorú, mert a kerekség az örökkévalóság szimbóluma. Nem mindegy az sem, hogy milyen a koszorú díszítésének színvilága.

A keresztény tanítás szerint az advent hagyományos színe a lila a bűnbánat és a megtérés jelképe miatt. A koszorú négy gyertyája közül - a meggyújtás sorrendjében - az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva rózsaszín.   

Létezik egy másik színmagyarázat is, e szerint a gyertyák színe - a meggyújtás sorrendjében - kék, piros, fehér és lila. A gyertyák egy-egy, vasárnaponként érkező angyalt szimbolizálnak. A karácsony előtti negyedik vasárnap érkezik egy kék köpenybe öltözött angyal, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A következő vasárnap piros palástú angyala már a tiszta szeretetet sugárzó embereket keresi. A harmadik vasárnap fehér angyal jön, kezében fénysugarat tartva. Megérinti a sugárral azt, akinek tiszta szeretet lakik a szívében. A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, s a béke dalát énekli. E daltól a földben szunnyadó valamennyi mag felébred, így újul meg tavasszal az élet.

Az igazi koszorúra illik fagyöngyöt tűzni és kék szalaggal átkötni. A gyertyák a világosságot és az idő múlását, a fagyöngy a levegőt, s a kék szalag a lélek gondjait elmosó vizet jelképezi. A rituálé szerint ha elkészül otthon a koszorú, akkor alkotóinak egy-egy pohár vizet kell inniuk a koszorú jelképeinek a sikerére.

Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején. Majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni. Különös izgalma az adventi vasárnapoknak: először egy, majd két, három, végül négy gyertya gyulladhat meg rajta... 

A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél.

Az adventi naptár története:

Az adventi naptár december 1-től számolja a napokat karácsonyig, amely a gyerekeknek az advent hagyományos időmérője.

Segít a gyerekeknek az idő múlását érzékelni, így nem teszik fel oly gyakran a kérdést "Hányat kell még aludni, hogy megjöjjön a Jézuska?". 

Az adventi naptár megszületését is ez a gyermeki várakozásból fakadó kérdés ihlette meg a 19. században. 

-Egy kisfiú Gerhard kérdezgette édesanyjától, hogy hányat kell még aludjon karácsonyig. Az édesanya nagyon megsajnálta kisfiát és egy kartonlapot 24 részre osztott, amelynek rekeszeibe 1-1 édességet fűzött fel. A kisfiú minden nap egy csokit levett és amikor már csak egy csoki volt a táblán, tudta,hogy mikor jön a Jézuska.

Gerhard idő múlásával felnőtté válva üzleti vállalkozásba kezdett, az édesanyja ötlete alapján adventi naptárak gyártásba kezdett. Az első csokoládét rejtő adventi naptárnak nagy sikere lett, azóta is folyamatosan készítenek adventi naptárakat a gyerekek számára, megédesítve a várakozás időszakát.

Boldog adventi várakozást!