Az adventi koszorú hagyománya a pogány időkre nyúlik vissza, amikor is a
szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból font "szent
" koszorúkkal a gonosz szellemek elől védelmezték a házat. A kör
alakú, vagyis az örökkévalóságot jelképező koszorúkat zöld, vörös
és aranyszínű szalagokkal díszítették; a zöld volt a termés, a piros
az élet, az arany pedig a fény színe. Az ősi pogány varázslat
idővel feledésbe merült, csak 1838-ban újította fel egy német
protestáns lelkész, aki a gyermekotthon egyik termébe fából hatalmas,
kocsikerék méretű csillárt készíttetett, és minden istentiszteleten egy
újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Néhány évtizeddel később
a fakarika helyébe ismét az ősi fonott fenyőkoszorú lépett, és
a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűztek rá.
A koszorút
uraló négyes szám a karácsonyt megelőző négy hetet jelzi. Vasárnaponként
eggyel több gyertyát kell meggyújtani, s karácsony estéjén az egész
fenyőfa fénybe borul. A koszorú fenyőágból készült, amelynek zöld színe
az eljövendő reményt szimbolizálja. Az adventi dísz azért koszorú, mert a
kerekség az örökkévalóság szimbóluma. Nem mindegy az sem, hogy milyen a
koszorú díszítésének színvilága. A keresztény tanítás szerint az advent
hagyományos színe a lila a bűnbánat és a megtérés jelképe miatt. A
koszorú négy gyertyája közül - a meggyújtás sorrendjében - az első, a
második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet
szimbolizálva: rózsaszín.
Kommentáld!