Szuhanics Albert: Szeretem az őszirózsát

Szeretem az őszirózsák,
késő virágzását.
Csodálom a hamvas szirmok,
színes ragyogását.

Már a határ deres nagyon,
drága őszirózsa.
Megcsillan szép virágodon,
talán végső szóra.

Te hozod a hírt a nyárról,
lesz még virágnyílás.
Velünk maradsz vigaszt adni,
ne legyen könny, sírás.

Szeretteink sírhalmára,
viszünk mi ki téged.
Köszönjük, hogy nem hervadsz még,
talán a mi szeretetünk éltet.

Angyali szép szirmaidat
ragyogtasd az őszi napsütésben.
Hogy ha jönnek szürke ködök,
maradjon meg reményünk a fényben.

Szeretem az őszirózsát,
ő az évnek utolsó csodája.
Szirmaival reményt ébreszt,
simogatván sápadt napunk áldja.

Válasz

"Árvácska, árvácska,
Csüggedt szívek biztatója,
Elsüllyedt múlt takarója,
Szelíd színed szívünk óvja,
Bánatunk csitítgatója.

Árvácska, árvácska,
Csak keringünk körbelépve,
Körbe-körbe megigézve,
S úgy nézünk fel a kék égre,
Mint elforgó messzeségre"

(Csuka Zoltán)

Válasz

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor

A vadvirág megterem
úton, mezőn, réteken,
hegyek közt már, aki járt
érezhette illatát,
annyi szín, szag, forma vonz,
ha házadból kiosonsz -
járd be a szabad vadont,
hogy mivel vár, megtudod.

..........................................................................

Várnai Zseni: Rózsa

Rózsa vagyok, rózsa,
szerelem virága,
vadrózsából lettem
kertek rózsaszála,
sziromruhám, kelyhem
illatárját szórja,
de tüskés az ágam,
le ne téphess róla,
le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!

Égő piros rózsa,
rózsaszínű rózsa,
hófehér, halovány,
sárga tearózsa.
Ahányféle rózsa,
mind a világ szépe,
annyifélék vagyunk,
mint a világ népe,
mint a világ népe!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna.

Válasz

Szép Ernő:Pitypang


Nótába nem írnak
Gomblyukba nem tűznek
Nem tesz kirakatba
A virágos üzlet
Mert te nem vagy ritka
Mert te nem vagy drága
Csak az árokpartról
Nézel a világba
Mintha kis nap sütne
Orcád oly szép sárga
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Az urak, a dámák
Ugye rád se néznek
Tán le is tagadnák
Az ismeretséget
Pedig hogy meggyúrtunk
Hogy agyontépáztunk
Te kezes, te kedves
Falusi pajtásunk
Hófehér lelkedet
Szétfújtuk a nyárba
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Ezennel én tőled
Bocsánatot kérek
Köszönöm azt a kis
Könnyű gyermekséget
Köszönöm hogy itt vagy
Lehajlok utánad
Gyere bemutatlak
A kaméliának
Csak nevess rá bátran
Mezítlábos árva
Te pitypang,
Te pitypang virágja.

Válasz

Hej, tulipán, tulipán,
Teljes szekfű szarkaláb,
Tele kertem zsályával,
Szerelemnek lángjával.

2
Nyisd ki rózsám kapudat,
Hadd kerüljem váradat!
Rózsafának illatja,
Az én szívem biztatja!

Válasz

Gulyás Pál: Egy ibolyáról

Egy ibolyát vittem haza
s most is itt él az illata.
Belepréseltem egy füzetbe,
hideg lapjára dideregve
lehullt a kis kerti virág,
siratva teste hajnalát.
Arcának bársony hamva vissza -
repült az égbe, mint a rab...

De könnyét a papír beitta,
égi illata itt maradt!
S most ez az illat a világom,
két karom esdve ráborul,
ő felé vonz az esti álom,
őt látom láthatatlanul.

Válasz

Kovács István: ŐSZI KRIZANTÉMOK HERVADNAK A KERTBEN

Őszi krizantémok, hervadnak a kertben
Színes leveleket festett az ősz csendben.
Sepregeti a szél az átfestett tájat,
A sok színes levél búcsút int az ágnak,
Szelek szárnyán szálnak a színes levelek,
Messze viszik újra az üzeneteket.
Madarak az égen kiáltozva szállnak,
Vége van a nyári tündérszép világnak!
Vándormadár elszállt, messze új hazába,
Őszi dalra táncol a fa minden ága.
Fújja a szél sípját, sápadó határban,
Dér harmat csepp csillog őszi a napsugárban.
Vitorlázva lehull a sok színes levél,
A múltnak emléke sok szívben újra él.
Sepregeti a szél, sápadt őszi tájat,
Befed hulló lombbal sok kis öreg házat.
Színes falevelek zizegő hullása,
Megfáradt öregek búcsúzó nótája.
Néma kerti utat befedi a levél,
Nem jár rajta senki, sepregeti a szél.

Válasz

Szuhanics Albert: Szeretem az őszirózsát

Szeretem az őszirózsák,
késő virágzását.
Csodálom a hamvas szirmok,
színes ragyogását.

Már a határ deres nagyon,
drága őszirózsa.
Megcsillan szép virágodon,
talán végső szóra.

Te hozod a hírt a nyárról,
lesz még virágnyílás.
Velünk maradsz vigaszt adni,
ne legyen könny, sírás.

Szeretteink sírhalmára,
viszünk mi ki téged.
Köszönjük, hogy nem hervadsz még,
talán a mi szeretetünk éltet.

Angyali szép szirmaidat
ragyogtasd az őszi napsütésben.
Hogy ha jönnek szürke ködök,
maradjon meg reményünk a fényben.

Szeretem az őszirózsát,
ő az évnek utolsó csodája.
Szirmaival reményt ébreszt,
simogatván sápadt napunk áldja.

Válasz

Halász István:Őszirózsa

Őszirózsa az ősz hírhozója.
Élénk szint visz a gyengülő Napba.
Fejét kénytelen-kelletlen ingatja,
mivel azt az őszi szél ringatja.

Egy percig sincsen a széltől nyugta!
Szépségét mégis töretlen nyújtja!
Szerényen húzódik meg a sarokban
több, már elnyílt virág szomszédságában.

Válasz

Halvány őszi rózsa...

De szomorú, ha nyár után
Sárga levél zizeg a fán.
A fülemben az őszi szél
Édes emlékekről mesél.
Kis szobámban minden olyan kihalt, üres,
Találok bent egy bús szívet?
Felnyitom a vén zongorát,
Eljátszom bús szívem dalát:

Halvány őszi rózsa,
Mondd el, hogy imádom őt.
Halvány őszi rózsa,
Mért nem jön sosem felém?
[:Mondd el, hogy rab vagyok,
Azt is, hogy meghalok,
Ha mást szeret.
Halvány őszi rózsa,
Gyógyítsd meg a szívemet!:]


Majd, ha újra eljön a nyár
,A boldogság reánk talál.
Visszahozza egy perc alatt
Mindazt, ami úgy elszaladt.
Virág nyílik kis szobámnak kis ablakán,
Eljön hozzám az én babám.
Virág lesz majd a fájdalom,
Virág lesz majd a buzgalom:

Válasz