Szabó Lőrinc: Séta közben

Jó volna csöndben, egymagam,

úgy élni, békén, boldogan,

mint a pipacs vagy ott alább

a margaréta, a szarkaláb, -

jó volna egy kis tanyai ház

előtt őrt állani, nyurga akác,

és megborzongani, szótlanúl,

ha az égre éji vihar vonul,

és reggel a fénybe kéjesen

belemosni millió levelem.

Jó volna szállni, ameddig a szem,

kék fátyol lenni a hegyeken,

felelőtlen, kóbor szelek

módján futkosni, egyre szebb

és távolibb országokon át,

jó volna, mint a kis kacsák,

fürödni, patakban, szitakötők

fia lenni, vagy malacok között,

akiket nem kínoz öntudat,

heverni a sárban a nap alatt.

Jó volna, – óh, de nehéz a szivem! -

átszűrni magam az elemeken,

hisz csoda-balzsam a puha sár,

mit esőből s porból kever a nyár:

óh, elaludni a föld vegyész

kezében, úgy, hogy az ébredés

kihagyja a bűnt, embert, – s virág

lenni csak, pipacs, szarkaláb,

vagy legfeljebb a tanyai ház.

Válasz

Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?

183934.jpg

Válasz

Weöres Sándor: Barangolók


Gyöngy az idő, vándoroljunk,

Nincs szekerünk, bandukoljunk,

Lassu folyó ága mellett

Járjuk a halk fűzfa-berket.



Este a láb gyönge, fáradt,

Lombok alatt nézünk ágyat.

Szöcske-bokán jő az álom,

Száll a világ lepke-szárnyon.

Válasz

Szép vers ,a gyermekek örömére .

Válasz

Szép Ernő: Gyermekjáték

Mikor én kisfiú voltam,
kis lovon nem lovagolgoltamm
nem volt nékem ponnilovam,
ponnilovam,
ponnilovam,
pedig de szép, mikor rohan.

Ponnilovon sose űltem,
kis biciklin se repűltem,
nem volt fényes kerékpárom,
kerékpárom,
kerékpárom,
pedig de jó rajta nyáron.

Nem volt nékem mesés könyvem,
nem volt, csak iskolás könyvem,
pedig de jó otthon este
otthon este,
otthon este,
lapozni ábrát keresve.

Sohase volt cifra kockám,
kis kastélyom, meg tornyocskám,
kishajóm meg kisvasutam,
kisvasutam,
kisvasutam,
elútazni sosem tudtam.

Én nem kaptam kardot, csákót,
sárgarézből messzilátót,
sosem vittek hippodromba,
hippodromba,
hippodromba,
jó, hogy lyukas volt a ponyva.

Az a ponyva szétment régen,
elmúlt az én gyermekségem,
én már régen felserdűltem,
felserdűltem,
felserdültem,
a nagyok közé kerültem.

Én játékot már nem kérek,
a sok gondtól rá se érek,
de meghalok én is egyszer,
én is egyszer,
én is egyszer,
S a menyországba megyek fel.
kiállok majd tejútra,
arra visz az isten útja.
az ujjamat majd felnyújtom,
majd felnyújtom,
majd felnyújtom,
ha elsétál a tejúton.

Észrevesz az isten engem,
megszólalok a nagy csendben:
„kérem, én még nem játszottam,
nem játszottam,
nem játszottam,
játszani szeretnék mostan.”

Megfogja majd a kezemet,
angylok közt maga vezet
szegény gyerek otthonába,
otthonába,
otthonába,
mennyei gyerekszobába.

Megkapom ott kardom, csákóm,
sárgarézből messzilátóm,
képeskönyvem, cifra kockám,
cifra kockám,
cifra kockám.
lesz kastélyom , meg tornyocskám.

Ami nem volt, lesz ott jócskán,
kis vasútam, meg hajócskám,
beültetnek hippodromba,
hippodromba,
hippodromba,
én élvezem azt magamba.

Hogyha kedvem abba telik,
ponnilovam megnyergelik,
kis biciklim előhozzák,
előhozzák,
előhozzák,
úgy járom a mező hosszát.

Égmezőben, alkonyatban
szép pillangót fogol ottan,
ullamon lesz arany pora,
arany pora,
arany pora,
le nem mosom róla soha.

letöltés.jpg

Válasz

Ez a vers vidáman indult ,a vége szomorkásan végződik .azért megfog a mondanivalója .Gizike .

Válasz

Petőfi Sándor: Fa leszek....

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

Válasz

Petőfi Sándor: Honfidal


Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?

Szentegyház keblem belseje,
Oltára képed.
Te állj, s ha kell: a templomot
Eldöntöm érted;

S az összeroskadó kebel
Végső imája:
Áldás a honra, istenem
Áldása rája! -

De én nem mondom senkinek,
Ki nem kiáltom:
Legkedvesebbem hogy te vagy
A nagy világon.

Titkon kisérem lépteid,
S mindegyre híven;
Nem, mint az árny az útazót,
Csak jó időben.

De mint az árnyék nő, midőn
Az est közelget:
Nő búm, ha sötétedni kezd,
Hazám, fölötted.

És elmegyek, hol híveid
Pohárt emelve
A sorstól új fényt esdenek
Szent életedre;

S kihajtom egy cseppig borát
A telt üvegnek,
Bár keserű... mert könnyeim
Beléperegnek!

Válasz

Köszönöm kedves Gizike a hozzászólásod.
Szeretettel: Erzsike.

Előzmény

Válasz

Mindig felidézik a versek a bennünk megfogalmazott érzéseket ,és megmutatják hogy kik is vagyunk valójában ,szeretettel Gizike.

Válasz