Zelk Zoltán: Ez már az ősz


Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök,
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közelg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit.-
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelenül.

Őszi vers.jpg

Válasz

Wass Albert: Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet!

Válasz

FÉSŰS ÉVA: Őszi bújócska

A nap az égen hunyni ment,
Árnyékba bújt a tarka kert,
Magára húzott hűs avart,
Bogarat, lepkét eltakart.

Ugrott a huncut gesztenye,
A kosaramba ült bele.
Aztán a dión volt a sor,
Sötét pincébe bújt a bor.

A vakond elásta magát,
Kaptárba tért a méhcsalád,
A jó kis pók meg színezüst
Fonálon gyorsan elröpült.

Tücsök nem szól a fű között
Kemencelyukba költözött.
S mire a nap kikandikált
Egy szál virágot sem talált.

Válasz

Köszönöm a szép őszi verset ,szeretettel Gizike

Válasz

Reményik Sándor: Őszi erdőn hamvadó parázs

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,

Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.

Avarszín....jpg

Válasz

Kányádi Sándor:Ősz

Reszket a Küküllő,

sovány, hórihorgas;

félő, hogy egy kortyra

kiinná a szarvas.



Kiálló kövek közt

kering, citerázgat;

üggyel-bajjal tudja

átfolyni a gátat.



Biztatja a nap,

régi jó barátja:

sugarait olykor

belé-belémártja.



S mikor elfárad,

szíves vontatónak

a fürge halacskák

elébe fogóznak.



S a parti fűzfák is

mind előredőlnek,

mutatják az utat

a vén Küküllőnek.

SZI-LE~1.jpg

Válasz

Aradi őszi dal

Figyel az Isten árván,
nem áll magyar a srtázsán.

Kinek volt ez az átka?
Néma a börtön rácsa.

Amikor bátrak halnak,
ki kezd új forradalmat?

Gyilkol idegen horda,
s Petőfi kardja rozsda.

Ősz van, dermed a lélek,
aradi gyertyák égnek.

Tábornok-tizenhármak,
rájuk angyalok várnak.

Hant kortyolja a könnyet,
s csöndek, iszonyúk jönnek.
Balogh József

Válasz

Juhász Gyula :Vértanúink

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:

E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!

Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!

A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.

Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;

Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:

Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,

Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.

Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.

Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog

Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,

Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.

A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.

470_Aradi13.jpg

Válasz

Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?

Mondd, szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat: a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek?
Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled õket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek,
vagy mirõl hallgatnak, mikor komor
csöndjükbe burkolózva ülnek,
és titokzatos, hallgatag
külön világukba merülnek?

Én szeretem az állatokat.
Elnézem õket,
ha játszanak, alszanak vagy tûnõdnek
titkaikon és a világon.
Hidd meg, barátom,
nekik is vannak titkaik,
s csak annál nehezebb talán
számukra ez a sok talány,
mert nincsenek rá szavaik.

Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg
a bennük szorongó miértet;
segíts nekik, mond ki helyettük
azt, ami ott ködlik a testük
vaksi lelkében - vidd közelebb
az állatokhoz az embereket,
hogy megértsenek végre minket.

S mi is õket, kissebb testvéreinket.

43142.w.jpg

Válasz

Devecseri Gábor: Intelem

"Hát te mit jársz itt egyedül?" - kiált rám,
rázva üstökét, a királyi tölgyfa,
zöldje sárgul már s puha rozsdalombot
hullat a földre.

"Láttalak többször, de nem egymagadban,
nemcsak árnyékod követett a fűben,
nemcsak így nappal, nem is eggyel újra
s újra e tájon.

Ősz borít fátylat koronámra, friss fagy
marja majd törzsem, de a nap feléled
újra és csipkés levelemre fényét
szórja az új nyár.

Majd ha megvénülsz s nehezedve lábad
nem hoz el többé a hegyekbe hozzám,
új urad lesz majd: a podagra, köszvény
s nem te parancsolsz,

akkor is víg légy. Legyen akkor édes
ülnöd esténként boraid között és
kályhatűz mellett egyedül mulatnod
Krúdy Gyulával.

Addig év és hold zeneszóra perdül,
szél süvít, erdők szaga száll, a perc jön
s mint a hó, forró tenyeredben olvad.
Élj szabadabban."

Válasz