Dsida Jenő - Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Válasz

Dsida Jenő - Itt van a szép karácsony Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép. Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Válasz

Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már négy kis gyertyaláng.
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor Föld és Ég.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!

Válasz

"Adventi hírnök, friss fenyő ág.
Lobog már három gyertyaláng.
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr."

Válasz

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám!
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr.

Válasz

Linn Márton: Sz. Erzsike névnapjára

Erzsébet, mily szép nevet adtak néked,
Ez a név a kedvencem, elvakít a fényed.
Ma van a névnapod, repeső az örömöm,
Szívből köszöntelek, virággal a küszöbödön.

Légy boldog Te is, azt kívánom ma én,
Kerüljön a bánat, legyen sok sütemény.
Neked süssön a nap, s világítson a hold.
Legyen oly a napod, amily még sosem volt.

Válasz

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Idegen népek állnak vállainkon,
saját hazánkban rabként tartanak.
S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon,
hiába tankok, gyilkos vad hadak.

Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz,
de mindez gyenge, míg lelkünk szabad!
Hazug világ, ma tőlünk messze költözz!
Igaz magyar, hát mutasd meg magad!

Megannyi nép már átgázolt felettünk,
s uralt minket. Hát ebből már elég!
Tatár, Török, Habsburg csicskása lettünk,
Trianont, nácit is nyögött-e nép.

“Felszabadítók” rabolták hazánkat,
és vittek mindent, mi mozdítható.
Hagytak tengődni, mert ez volt a látszat,
de szívta vérünk, a tolvaj hódító.

És jött egy nap, október huszonhárom,
hitet hozott a hűvös őszi szél:
Szabaddá válunk, végre, minden áron,
a bátor szív egy szebb jövőt remél.

Igaz szívek a nemzetért dobognak,
s elárult lelkek mernek hinni már.
Barikádon lyukas zászlók lobognak,
szabadság nélkül, az életünk sivár!

Áldott a hős, ki kiáll a hazáért,
s minden áruló legyen átkozott!
Szeresd hazád, felelős vagy a máért,
amely reményt, s szabadságot hozott…

Válasz

Halász István:Őszirózsa

Őszirózsa az ősz hírhozója.
Élénk szint visz a gyengülő Napba.
Fejét kénytelen-kelletlen ingatja,
mivel azt az őszi szél ringatja.

Egy percig sincsen a széltől nyugta!
Szépségét mégis töretlen nyújtja!
Szerényen húzódik meg a sarokban
több, már elnyílt virág szomszédságában.

images.jpg

Válasz

Moretti Gemma
Elköszön a nyár

A felgyulladó, bíbor hajnalok,
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.
Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.
Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.
Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.
Könnyszitáló ködök, lombottépő szelek,
ott leselkednek már a kertünk alatt.

Válasz

Szuhanics Albert: Államiságunk ünnepe



Ím a nyarat koronázza augusztus hava.

Királyságot hirdet nekünk, mint a korona.

Magasztos király a nyárban, benne ős erő.

Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő.



Államiságunk ünnepe, legnagyobb ünnep,

Ezer éves királyságunk, megtart bennünket.

Magyaroknak koronája, népünket jelenti,

Megszentelt tárgy, jogi személy, időknek feletti!



Azt hirdeti, országunknak léte földön, égen,

Örökkön az Istennél van, ahogy egykor régen.

Új kenyér az új búzából, szalagdíszben áll,

Piros-fehér-zöld e szalag, s éhezőkre vár.



Éhezzük mi szép és igaz, az emberi szót,

Magyar létnek biztonságát, és a földi jót.

Mivé lettünk, István király, tekints végre ránk!

Ugye zokogsz, fáj a szíved országod iránt!



Legyen bőség, jövőnk nekünk, legyen sok gyerek.

Legyen kenyér, legyen gyümölcs amit egyenek!

Legyen bor, békesség, búza, erény, szeretet,

Legyen munka, megbecsülés, s boldog emberek!



Ím augusztus üzenete, s huszadika vár.

Ünnepeljünk újra ismét, István a király!

Nemzedékről-nemzedékre mindig így legyen.

Áradjon ránk áldás, erő, bőség, kegyelem!

Válasz