Aranyosi Ervin : Hála Istennek
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Istenem, köszönöm,
hogy megteremtettél!
Köszönöm, hogy rajtam kívül
ennyi teremtett él!
Köszönöm a növényeket,
a sok szép virágot.
Köszönöm a fát a bokrot.
Neved legyen áldott!
Köszönöm az állatokat,
hálás vagyok értük,
köszönöm, hogy életemet
színesíti éltük.
Köszönöm az embereket,
jót is, és a rosszat.
Kik szépítik életemet,
s akik rám bajt hoztak.
Mindannyian tanítottak,
világom megélni.
Köszönöm, hogy megmutattad,
miért nem kell félni.
Köszönöm, hogy itt vagy velem,
tudom, itt élsz bennem.
Köszönöm, hogy segítettél
jó emberré lennem.
Köszönöm, hogy utat mutatsz,
lábam merre menjen.
Köszönöm, hogy szívem hagyod,
szeretettel teljen.
Köszönöm, hogy hálás vagyok,
köszönöm, hogy élek.
Köszönöm, hogy megáldottál,
s én áldalak téged...

Válasz

Virágos kertben

Virágos kertben jár az én babám
száz virág nyílik léptei nyomán.
Alkonyat tájban szerelmesen én
légyottra várom kertem rejtekén,
Piros az ajka, mint rózsaszirom,
kitikkadt számnak csókja irgalom.
Hangja csilingel, sóhaja vigasz,
szemében látom, a szíve igaz.
Virágos kertben megfogom kezét,
magamhoz vonom karcsú termetét.
Érzem a mennybe röpít engemet,
ott várnak ránk a rózsafellegek.

Szuhanics Albert

Válasz

Szabó Lőrinc: MÁJUSI ORGONASZAG

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyűlt a roppant
éj tavába, a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég: nehéz
volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz,
de mint tündér meglepetés
lengett körül, mint álmodott hang
vagy holdfényfátylas csillagok.


Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt,
mint alvó agyban a túlvilág,
vagy halk izzása a testi kéjnek,
amit hajnalban szít a vágy.
Az kezdte, az orgona! A mai! De
félszáz tűnt május hozta vele,
jázmin, rózsa s akác özöne
ringatta vele, lidérc, kísértet,
a rég s a nemrég illatát.


Káprázva álltam a kapum előtt, és
ópiumittas szellemek
kaszaboltak, mint zene a levegőt és
ahogy a fény az üveget:
csókolva, belül, selymesen,
mint mikor mélyen, a meztelen
szív alján zsong a szerelem
s lobbanni gyűjtenek új erőt
és csendülni a lankadt idegek.


S a rácsnak dőltem, az édes égig
tágulva, nyílva, ahogy soha még,
és ittam az orgonaízt, a régit,
az újat, a zenénél zenébb
mérget, emlékek és tavaszok
szeszét, és amit a jelen adott,
a visszatért nagy pillanatot,
mely a betegen ím újra végig-
borzongta az élet gyönyörét...


Öt napja, öt éje... Az orgona kezdte,
s azóta csupa fölszakadt
sajgás vagyok, álom és csupa zsenge
sóvárgás, néma indulat,
s az hangot követel, éneket,
zengőt, emberit, édeset,
mintha enélkül - így fenyeget -
nyomtalan halnék szét az egekbe,
ahogy a májusi orgonaszag.

Válasz

Szebenyi Judit: Barátság!

Oly gyönyörű érzés
Mely szívet melengető parázs
Szívünk legmélyéből jövő, igazi boldogság
Amely mindörökre ott marad

Ha szomorú vagy, vagy bánatos
Sír a lelked
Úgy érzed, nincs tovább
Simogat, átölel, vigasztal

Még ha messze is vagy, Ő ott van veled
Akkor is, amikor nem gondolod
Együtt érez, segít
Letörli könnyeidet arcodról

Az igazi, őszinte barátság nem álom
Nem fogy el soha
Oltalmazó szeretete, segítsége
Örökre megmarad

A barátság olyan tűz
Amely nem alszik el soha
Minden pillanatban veled van
S a szív értük dobban

Az igazi barátság
Minden kincsnél többet ér
Őszinte szeretete
Melegíti szíved, amely ajándék

Vigyázz az igazi parázsra
Ne aludjon el soha
Mert ha elalszik
Soha többé nem éleszted fel!

Válasz

Vass János:Ne szégyelld kimondani

Ember, ne szégyelld kimondani: SZERETLEK,
Ne csak dajkádnak, kedvesednek mondd, szeretlek. . .
De mondd a Holdnak, a Napnak is, hogy szeretlek,
És mondd a szélnek, a fellegeknek, szeretlek, szeretlek!

Mondd a forrásnak, a csermelynek, szeretlek,
A tavaknak és a tengereknek, szeretlek. . .
Mondd a hegyeknek, a fenyveseknek, szeretlek,
És a virágoknak, a mezőknek, szeretlek, szeretlek!

Mondd a delfinnek, a kismadárnak, szeretlek,
A pillangóknak, az őzikéknek, szeretlek. . .
Mondd a Földnek, Égnek, csillagoknak, hogy szeretlek,
Minden népnek, összes gyermekének, szeretlek, szeretlek!

Ám, ha szégyellnéd kimondani, hogy szeretlek,
Hát kiáltsák világgá tetteid, szeretlek. . .
E szócskától megszépül a világ, szeretlek,
És akkor meglátod, visszakiált, szeretlek, szeretlek!

Meglátod, visszakiált.

Válasz

József Attila: Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton-
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

Válasz

Tegnapokkal KÖZÖSBE!!!
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
Az esti nap mikor lenyugszik,
Egyuttal fölkel valahol.
Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan,
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassan.
Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királykisasszony libeg
Még a halál is a csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.
Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum
S a végtelen körül forog.
Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyton-folyvást
A mának arca tűn elő.
A csillogó,s a változó táj,
Az elszáguldó föld kerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.
Eminescu

Válasz

Szép Ernő: Pitypang


Nótába nem írnak
Gomblyukba nem tűznek
Nem tesz kirakatba
A virágos üzlet
Mert te nem vagy ritka
Mert te nem vagy drága
Csak az árokpartról
Nézel a világba
Mintha kis nap sütne
Orcád oly szép sárga
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Az urak, a dámák
Úgye rád se néznek
Tán le is tagadnák
Az ismeretséget
Pedig hogy meggyúrtunk
Hogy agyontépáztunk
Te kezes, te kedves
Falusi pajtásunk
Hófehér lelkedet
Szétfujtuk a nyárba
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Ezennel én tőled
Bocsánatot kérek
Köszönöm azt a kis
Könnyű gyermekséget
Köszönöm hogy itt vagy
Lehajlok utánad
Gyere bemutatlak
A kaméliának
Csak nevess rá bátran
Mezítlábos árva
Te pitypang,
Te pitypang virágja.

pitypang-001_1452784_5402_n.jpg

Válasz

Vörös Judit: Méhecske

Repül a méhecske,
zümmögően száll,
virágról virágra
nektár után jár.

Ragyog a napsugár,
minden oly vidám,
sok kis tarka kehely
mind mézet kínál.

Egyik virág piros,
a másik meg kék,
sárga is van köztük
pompázatos szép.

Boldog a méhecske,
telik már a zsák,
ez a sok finomság
mind őreá vár.

Tele a tarisznya
mire jő az est.
Tudja minden társa,
ő bizony nem rest.

Megjár a dicséret
a kicsi méhnek,
de jön már az éjjel
s pihenni térnek.

1240264983.jpg

www.tvn.hu_10c6c3262a16b4c878e166f5a7d25965.jpg

Válasz

Remy Bellau: Április


Április, te évek éke,
fák reménye,
bolyhos bimbók szoptatója:
fényed jár a fák fölött,
ág között -
s búvó zsengéinket ójja.

Április, ha jössz, a rét
sok színét,
új virágát szórod, sárga,
piros, kék s kékeslila
bomlik a
feltündöklő szép világra.

Április, Zefíreid
lesnek itt,
fák alatt vidám szövetség:
hűvös hálót bontanak
hallgatag,
hogy a szép Flórát elejtsék.

Április, szelíd kezed
hinteget
szerteszét, bokorra, fára,
könnyű szirmot, harmatot,
s illatod
leng fölöttünk, mint a pára.

Április, te kedvesem
kedvesen
bomlószőke varkocsán is
ott lebegsz, nevetve rám,
s telt nyakán
úgy ragyogsz, akár a kláris.

Április, te Cypria
illata,
teste édes szusszanása:
rétjeid fölött remeg
istenek
jószagának földi mása.

Jössz, te hívó, jó idő,
s visszajő
mind, ki messze járt a télen,
s visszatér a lenge, szép
fecskenép, -
villan és fecseg ledéren.

A patakok partjain
kankalin
forgolódik s a vadrózsák,
liliomok táncosan,
rangosan, -
új ruháikat kibontják.

Ifjú lomb közt, fenn a fán
csalogány
ring az ágon és egyszerre
rápereg a szerelem
s hirtelen
dalra dobban borzas melle.

Visszatérsz s kényeskedőn, -
téli tőn,
rajtunk vágy fakad s a fáradt
tűz erünkben lángra kap,
szétszalad -
és szerelmünk újra árad.

Láthatod, hogy száll a méh
százfelé,
a virágról rabló kedve
új virágra lopja át
hímporát,
combocskáin rejtegetve.

Május fú majd el, te friss
Április,
csordul méz és sűrű gyanta,
érik mind a sok gyümölcs,
s önti bölcs
kellemét szétfútt hajadba.

S mégis téged zengelek
gyermeteg.
Gytheréa legszebb éke,
fák között és bokrokon
átoson
pillantásod égi fénye.

/Ford.: Radnóti Miklós/

Válasz