Mentovics Éva: Tavasztündér


Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

Válasz

Nagyon szép verset hoztál nekünk kedves Anna.
Köszönöm.
Szeretettel: Erzsike.

Előzmény

Válasz

Tóth Anett
Nézz és láss

Ha szíved gondoktól terhelt,
ha segítségre szorulsz,
s nem segítenek...
Nézz és láss meg engem,
én segítek, ha akarod,
mert...

Ha a világból semmit sem értesz,
hogy mikor, miért kegyetlen s kegyes,
s nem tudod elmondani kinek...
Nézz és láss meg engem,
én meghallgatom,
mert...

Ha fáj az élet,
s erőt vesz rajtad a félelem,
ne félj, az megöli lényed...
Nézz, láss és érezz,
én biztonságot adok,
mert...

Ha úgy érzed, nem szeretnek,
ha egyedül vagy,
nem vesznek észre...
Nézz és láss meg engem!
Igaz barátod vagyok,
mert... én szeretlek!

Válasz

Gyárfás Endre: Förgeteges ez a bál

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.

Kéménykürtőn hosszan kürtöl,
nagybőgőzik pincemélyből,
cimbalmozik betongerendáin,
gitározik tévéantennáin.
Az eresze csikorgató,
az ajtaja tárogató,

Ég a kisze, lánggal ég,
bodor füstje felszáll,
tavaszodik kék az ég,
meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétfoszlik,
egész kitavaszodik.

Válasz

"Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,

hogy éreztessem, ahogy érezem

ez illatot, e fényt, e nagy zenét,

e tavaszi varázslat ihletét,

mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés… tavasz!"


Nagyon szép verset hoztál nekünk kedves Anna.
Várjuk már a tavaszt...
Köszönöm.
Szeretettel: Erzsike.

Válasz

Csodák csodája /Várnai Zseni/


Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.



A tél nekik csak álom, semmi más,

minden tavasz csodás megújhodás,

a fajta él, s örökre megmarad,

a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:

fű, fa, virág, bogár és falevél.



Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rámragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.



Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,

hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,

s a holnapom? Azt meg kell érni még,

csillag mécsem ki tudja meddig ég?!

de most, de most e tündöklő sugár

még rám ragyog, s ölel az illatár!



Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,

hogy éreztessem, ahogy érezem

ez illatot, e fényt, e nagy zenét,

e tavaszi varázslat ihletét,

mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés… tavasz!

Válasz

Köszönöm ezt a szép szerelmes verset az ünnep örömére ,,szeretettel

Válasz

Szilágyi Domokos: Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már valódi,
mert fölismert s el nem téveszthető,
tiszta, elérhető,
mint a friss levegő -
igen, a holnapról akartam szólni,
s szóltam a szerelemről, szerelmünkről, hiszen
ő éreztette meg velem,
milyen lesz:
szívem szelídítette a boldogsághoz, rendhez -
és akkor, amint ránk hajnalodott,
megpihent bennünk - új csókra gyűjtve erejét -
a csók.

Válasz

Köszönöm a farsangi szép verset mely a telet szeretné elüzni ....
Gyertek busók, maskarások,
járjunk el egy vidám táncot,
rázzunk csengőt, nagy kolompot,
fusson a tél hanyatt-homlok!

Válasz

Mentovics Éva: Közeleg már farsang farka

Közeleg már farsang farka,
vigadj velünk, nosza, rajta!
Öltözz te is maskarába,
siessünk a maszkabálra!

Maszkot véve, jelmezt húzva
bocsássuk a telet útra!
Ha nem menne jószerével,
kergessük el dobpergéssel!

Úgy, mint mindig ilyentájban,
hideg, fagyos februárban.
Uralkodott itt eleget,
havat szitált, deret vetett.

Hóbuckákon átszáguldva
jeget szórt az országútra,
süvöltött, majd rákontrázott,
fázós, kopár ágon táncolt.

Tavak fagyos tükrén járva
deret fújt a parti nádra.
Ha épp cudar kedve támadt,
megtépte a szederfákat,

eltemetett utat, járdát,
erdőn, mezőn hetykén járt át.
Nálunk trónolt negyed évet
zord uralma érjen véget!

Gyertek busók, maskarások,
járjunk el egy vidám táncot,
rázzunk csengőt, nagy kolompot,
fusson a tél hanyatt-homlok!

vidam_bohoc_1610957_6137_n.jpg

farsang1 (1).jpg

Válasz