Fodor Ákos: Sose bánd…

a hang... a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved...
a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk, s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész...
a csend... a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

Válasz

Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt...

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.
Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

Válasz

Gligorics Teréz:
AMÍG ÉLEK...


Ki tudja hány perc vagy hány nap az élet?
De mielőtt életem véget ér,
lesz-e még alkalmam szeretni Téged,
eljössz-e egy nap majd szívemért?

Semmit sem várok, és semmit sem kérek.
Ha rólam álmodsz, megérzem Én,
de szívemben örökké várok, remélek
míg az órán a mutató mendegél.

S ha már nincs holnap, én attól sem félek.
Nem fáj a szív, ha már nem dobog,
de ma még itt vagyok... s ameddig élek,
szeretlek... míg a nap elrobog.

Válasz

Köszönöm drága Máriám, örömmel olvastam kedvenc költőm versét!
Legyen áldott szép estéd.
puszim:Anna

Előzmény

Válasz

Aranyosi Ervin: Mindennapi útmutató

Csodálkozz rá a nagy világra!
Arcodra fess vidám mosolyt!
Szíved és szemed nyisd ki tágra!
Kerüld a fájót, a komolyt!
Lásd meg a szépet a világban,
álmodj merészet és nagyot!
Teremtés van a puszta vágyban,
amiben hiszel, megkapod.

Engedd a szívedet szeretni!
Mindenki titkolt vágya ez.
Csupán így tudod felfedezni,
hogy léted örömöt szerez.
Ne vágyj sikerre, gazdagságra!
Harcolni, hidd el nincs miért!
Figyelmedet irányítsd másra,
s tegyél a még jobb kedvedért!

Álmodj mindennap új világot!
Mindennap új kezdet legyen!
Figyeld a nyíló, kis virágot,
engedd, hogy boldoggá tegyen!
Legyen a Nap világod része,
fénye vidítsa lelkedet!
Legyen tiéd a lét egésze,
mit által sző a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2014-04-11.

Köszönöm a szép verset Annám!
Neked is küldöm......Sok sok szeretettel.
Mária.

Előzmény

Válasz

Aranyosi Ervin: Szeretni jöttem

Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Hát itt vagyok!
Leszülettem, hogy itt legyek,
hogy jó legyek és jót tegyek.

Az arcomon mosoly ragyog,
amit neked tovább adok!
Kérlek, Te is add majd tovább,
hadd mosolyogjon a világ.

Lelkem örömmel van teli,
s legyen vidám, ki megleli,
minden szép mosoly üzenet,
mely lángra gyújtja tüzemet.

Én szeretettel bélelem,
s nem ronthat rajta félelem.
Ne taníts hát félni engem,
hadd maradjon béke bennem!

Élni és szeretni jöttem,
alig pár nap van mögöttem,
Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Boldog vagyok!

Forrás: www.facebook.com

Válasz

Garai Gábor :
JÚNIUS

Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...
Meghalok itt is - : a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene,
s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.

Válasz

Szabó Irma Éva - Hónapok fussatok
A kísérleti nyúl nem szalad,
a fába szorult féreg nem halad,
az augusztus kalapot vesz fel,
így lesz szeptember:
szeptemberben
az ember terméseket betermel,
lesz október:
október
szeles, esős lesz, a novemberbe kerget
november:
deret enged, legyen már december!
december:
süvít, hűsít, havat ejt,
szánkóval jár, gyere már január!
a mackó mélyen alszik, barlangba elbújik,
jeges medve bundát ráz... jöjj február!!!
február:
kurta napos, napokat kerget,
márciusba tekergetett.
március:
rügyeket fejlesztett, életeket mentett,
bolondos hónapra mindent átmentett...
sebtében, áprilisi tréfákat szerkesztett,
áprilisban minden kizöldült,
májusi mámorba pezsdült,
szinte mindenki táncra perdült,
június hónapnak oly nagyon örült,
júniusban:
új termés éledt, kalászos lett, az "élet",
sok-sok minden kedves emlék lett,
dörrent nagyot június,
hol vagy? gyere, vár a gyereksereg!
záporozott a július:
szerelmek kötődtek...
családok napoztak, pihegtek,
nyaralni mentek,
erdőkben bolyongtak, folyókban elbújtak
kicsit lubickoltak, tunyultak.

Nyári hónapokban, perzselő
napocska,
mártsd magad habokba, lucskos harmatokba,
fürdőzzél te is, picit rejtsd el önmagad,
felhők mögött hűsítő takaróra lelsz,
augusztusban újból hőre termelsz!!!
sütteted nagy sárga
basa hasad,
hevíted magad és másokat,
perzseled,
felégeted a drága kedves zöld természetet...
Vége az évnek!
nyárral kezdődött, nyárral végződött.
vagy télbe lódulsz, nyárba fordulsz,
hm?
Édes Istenem TE akarod!
Embereknek átadod,
hónapok, fussatok!
(Forrás:Poet.hu)

Válasz

ADY ENDRE - SZENT JÚNIUS HÍVÁSA


Öreg és hűvös az én ajkam
S fejem körül lángol a Nyár
És Léda csügg az ajkamon.
Szent Június, könyörülj rajtam.

Napszúrásként küldd rám a Vágyat,
Szájam friss gyermek-száj legyen,
Szamóca-ízű, illatos
Szája boldog, szép, szűz leánynak.

Öntözzem e szájjal csak egyszer
A Léda őszi szemeit:
Kigyúl majd lelkünkben a Nyár
S jön az Óra nagy üdv-sereggel.

Becsókolnék Léda szívébe
Egy ékes nárcisz-ligetet
S mint kaland-útján egy Zeusz,
Befeküdnék a közepébe.

Válasz

ADY ENDRE - SZENT JÚNIUS HÍVÁSA


Öreg és hűvös az én ajkam
S fejem körül lángol a Nyár
És Léda csügg az ajkamon.
Szent Június, könyörülj rajtam.

Napszúrásként küldd rám a Vágyat,
Szájam friss gyermek-száj legyen,
Szamóca-ízű, illatos
Szája boldog, szép, szűz leánynak.

Öntözzem e szájjal csak egyszer
A Léda őszi szemeit:
Kigyúl majd lelkünkben a Nyár
S jön az Óra nagy üdv-sereggel.

Becsókolnék Léda szívébe
Egy ékes nárcisz-ligetet
S mint kaland-útján egy Zeusz,
Befeküdnék a közepébe.

Válasz