Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Válasz

Zsíros kenyér - Mihály Böröczki

Még emlékszem a nagy ívű karajra,
a béle fehér volt, a héja barna,
jó roppanós, kemencetűz sütötte,
csak zsír, kenyér és semmi más fölötte,
már hunyt szemmel is megleltem a vindőt,
s az adakozó disznó úgyis itt nőtt,
a sietségben sóval nem vesződtem,
lót-futva ettem, mégis nagyra nőttem,
ez adott erőt, iramot a lábnak,
s én része lettem az egész világnak,
mert fölmásztam a nyárfa tetejére,
hogy közelebbről bámuljak az égre,
az öreg fejszén én húzgáltam ráspolyt,
mert az a zsíros kenyér egész más volt,
később, mikor már kertig ért a léptem,
szelt paprikával tetéztem az étkem,
és friss, roppanós, meleg, napfény-sárga
fényt csurgott rá a nyári harapásra,
most is nyelek, bár vágyam visszafojtom,
a régi ízről álmodik a torkom,
jaj, én botor, miért nem hagytam abból,
a megismételhetetlen falatból.

Válasz

Új élet



Új élet vár rám, a régit itt hagyom most én.
A hitem erőt ad hozzá, hogy bátran induljak felé,
Most fontos bízni magamban, és Jézus mindig megsegít.
Te fogd meg a kezemet szorosan, és ne hagyj el,
Ígérem hitemet én sohase veszítem el,
A fontos mindig az hogy erőt adjál én nekem,
Érezzem szereteted Te jóságos Istenem,
Kérlek légy velem.

Legfontosabb most, amikor új élet vár rám,
Te legyél én mellettem majd, amikor szükségem van Rád,
Segítsél megteremteni, az élet újabb kincseit.
Te fogd meg a kezemet szorosan, és ne hagyj el,
Ígérem hitemet én sohase veszítem el,
A fontos mindig az hogy erőt adjál én nekem,

Érezzem szereteted,
Te jóságos Istenem,
Kérlek légy velem,
S fogd a két kezem,
Köszönöm Istenem.

/Löffler Mariann/

Válasz

Jobbágy Károly verse

Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját , mert könnyen
meglehet, hogy felvarrja más.
Aki szeret , annak hallgasd meg baját, gondját, mert könnyen
meglehet, hogy meghallgatja más.
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert könnyen meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret, szeresd, s öleld meg naponta, mert könnyen meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor hidd el! - nem ő a hibás!

Válasz

Kántor B. Péter
Tárd ki szíved!

A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni!
Titkos ösvényekre térni.
Bátornak lenni, kicsit félni,
Mosolyogni, néha sírni.
Menni az úton, mit adott a Sors,
Mely néha gyönyörű, néha torz.
Élményözön, emlékek,
Vágyak, tűnő remények,
Tiszta szívek barátsága,
Percnyi évek boldogsága.
Szerelem és harc,
Száz és ezer arc.
Elhagyott az út, min jársz,
De menned kell,
Mert így lehetsz csak
Ember!
Menj csak tovább,
Valahol Rád várnak,
Tárd ki hát szíved
A végtelen határnak!

Válasz

Ebben a versben benne az életúti küzdelem ,mely végén megtalálja azt a szerető két kart mely oltalmazni kész a végső óráiban ,,köszönöm

Válasz

Én már kijártam

Én már kijártam az élet-iskolát,
ahol tengernyi a könny, és tengernyi a gyász.
S megtanultam benne mily fontos dolog az,
ha megbecsülést kap, ki szeretet ad.

Mert a szeretet nyújt erőt akkor is, ha majd
vérrel megírt sorsunk rossz irányba hajt,
s elveszítjük mindazt, mi értelmet adott
ahhoz, hogy ne valljunk könnyes-kudarcot.

Én már megtaláltam az élet szépségét,
s benne két óvó kart is, mely oltalmazni kész.
S megleltem mindazt mi elég lesz akkor,
ha már előttem, lebeg a menny, vagy a pokol

Kun Magdolna

Válasz

Új nap......

Ezek csodás gondolatok ,köszönöm......

Egy új napra ébredve
A szellők szárnyán lebegve,
Séttárni két kezünket
Átölelni a szeretteinket
Ez egy új nap kezdete ....

Válasz

Szabolcsi Erzsébet: Új nap

Rámkopogott a hajnal,
gyöngéden megérintett,
súgott egy-két szép szót,
s én félálomban követtem,
még duruzsolt fülemben álmom,
még pilláim mögött képek vonultak,
még lüktetett bennem valami túlvilági zene,
még nehezen szakadtam el a varázslattól,
még félig-meddig visszahulltam az öntudatlanságba,
s akkor megéreztem az új nap illatát,
akkor hűs friss szelek cirógattak,
akkor felcsendült egy új dallam,
akkor résnyire nyílt szemem
felfedezte a felszökő fényt,
a valóság színes felhőit,
s jó volt megéreznem
az új nap csodáit...

Válasz

Szabolcsi Erzsébet: Sóhajokba kapaszkodva

... mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamubasült fájdalommal,
friss idővel, vagy a múlttal,
ezerarcú szép titokkal...

Válasz