A. J. Christian :
Ha lenne egy új életem

Ha lenne egy új életem akkor
arra figyelnék, aki hallgat
s nem törődnék azzal, aki beszél;
akkor
hallgatnék, amikor te megszólalsz,
s csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz.

Ha lenne egy új életem, akkor
megélném azt, mi szívemben táncol,
s lenyelném azt, mi fejemben tombol;
akkor
őszintén kimutatnám az érzéseimet,
s nem szégyellném megélni a tieidet.

Ha lenne egy új életem, akkor
megtenném azt, mit félek megtenni,
s elfelejteném azt, mit meg akarok tenni;
akkor
nem szégyellnék tőled tanulni,
s nem akarnék neked papolni.

Ha lenne egy új életem, akkor
sosem várnék, azonnal cselekednék,
s nem aggódnék a következmények miatt;
akkor
elfogadnám azt, mit az élet ad,
s enyém lenne a pillanat.

Válasz

Köszi Anna!Ez a vers amilyen egyszerű,annyira tartalmas!Rengeteg csillag!

Előzmény

Válasz

Receptet írt az élet

Receptet írt az élet,
minden napra ölelést.
Közgyógyra kaptam, mert
ez drága gyógyszerelés.
Felhívták a figyelmemet
az adagolás fontos.
Életmentő lehet, ha
a betartása gondos.
Ha többször alkalmazom,
a gyógyulás garantált,
szigorúan ajánlatos
naponta: egyszer legalább!
Azt írják vigyázzak,
mert függő is lehetek,
és van mellékhatása,
égető, lázas szeretet.
A gyógyszer ismertetőnek
van ám apró betűs része,
bárkit nem ölelgethetek,
csak azt, ki életem része.
Gyorsan el is kezdtem,
kárba ne vesszen egy csepp se.
Tetszik, mert boldogság íze van
ölelek:reggel, délben, este!!

Alkony

Válasz

Alagi Szilárd: Az emberek

Mikor megszületsz, sírva jössz a világra
s feletted nevetnek az emberek.
De ha a föld magához hív, mosolyogva távozol
s a kereszt mellett sírnak a szemek.
Hát nem furcsák az emberek?

Ha a kezedet nyújtod, a karodat akarják,
de ha neked kell a kéz, a fejüket lehajtják.
Ha rájuk nézel, elfordulnak,
de ha elfordulsz, utánad futnak.
Hát nem furcsák az emberek?

Ha szereted, őket bemocskolják a lelkedet,
de ha nem érzel semmit, szégyentől telve, de szeretnek.
Ha hallgatni kell, szólnak gőgösen,
de ha tenni kell, eltűnnek a ködben.
Hát nem furcsák az emberek?

Mikor simogat a nap, bátrak és kemények,
de ha sötét lesz az ég, megcsonkulnak az erények.
Ha igazat mondasz, keresztre feszítenek,
de ha Júdás vagy, Istenként szeretnek.
Hát nem furcsák az emberek?

Ezért legyünk mi másak, de nem különbek,
legyünk csöndesen nagyok, s nemesen egyszerűek.
És szeressünk, hogy szeressenek.
Hát ilyenek legyünk mi, mi emberek...

Válasz

Egy gyönyörű sorok,
a benne lévő érzelmek.
Ami sokkal, sokkal mélyebb minden más emberi érzésnél, így a barátságnál is.
Drága Annám ennél szebbet nem is kaphatunk volna tőled! De a szeretet örök.
....És ez a fontos….
Nagyon köszönöm: mindenki nevében.
Áldott új hetet kívánok sok - sok szeretettel.
Mária.

Előzmény

Válasz

Úgy kellene...

Úgy kellene minden percet élni,
úgy szeretni, olyan lelkesen,
mintha félnél minden egyes percben
mit szerettél, elveszítheted.

Úgy kellene, oly forrón szeretni,
hogy szívünkből ne múljon sosem
a szeretet, amely összeláncol,
s megszépíti minden percedet.

Úgy kellene félteni, és óvni
egymást, mint a drága kincseket,
mely ott ragyog szíved legmélyében,
s nem pótolja többé semmi sem.

Úgy kellene minden percet élni
Olyan féltve, oly türelmesen,
mintha minden az utolsó volna,
mit az élet megadott neked.

Úgy kellene mindenkit szeretni,
hogy érezze mily fontos neked,
s ne engedjem soha messze menni,
ha valaki őszintén szeret.

S úgy kellene minden percet élni,
hogy talán az utolsó lehet,
s szeretni a legutolsó percig,
míg érzed, hogy dobban a szíved.

Éva Meggyesi

Válasz

Markó Béla: Second hand

Hol volt, hol nem volt ez az ország,
mindig a múlt s jövő között,
ám bárhogy is volt, állandóan
csak másodkézből öltözött,

mert emlékszem jól, igazított
anyám a csendőrköpenyen,
és egy viseltes síbakancsot
vásárolt télire nekem,

bár nem voltunk nagyon szegények,
ilyen egy second hand világ,
ahol szidollal tisztították
Krisztus fején a glóriát,

de ezt inkább csak kitaláltam,
mert akkor még a templomot
nem illett sűrűn látogatni,
s hazudni most már nem fogok,

ha eddig így-úgy elkerültem,
túl hosszú volt a nagykabát,
s a könnyeimet visszafojtva
hordtam a másodkéz-hazát,

mivelhogy ezt is örököltük,
úgy értem: gyűrött, de örök,
s nagynéném mellől elbujdostak
a kakastollas csendőrök,

vagyis csak egy tulajdonképpen,
néhány évig a férje volt,
majd később írt Magyarországról,
ennyi volt, s ezzel vége volt,

és mindhiába melegített
ez a rézgombos cifraság,
könnyek közt szégyelltem miatta
a láthatatlan nincs-hazát,

amely olyan volt akkor is, mint
egy újnak mondott ócskasor,
beszédhibás a szónok, s mégsem
dadog, hanem csak: szótagol,

minden darabja foltozott már,
s belőle így is jön haszon,
kakastoll vagy tán árvalányhaj,
vitézkötés a sörhason,

hol volt, hol nem volt az az ország,
meg sem születtem s itt hagyott,
de testált mégis rám egy nyelvet,
amelyen verset írhatok.

Marosvásárhely, 2012. december 7.

Válasz

Fodor Ákos: Sose bánd…

a hang... a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved...
a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk, s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész...
a csend... a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

Válasz

Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt...

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.
Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

Válasz

Gligorics Teréz:
AMÍG ÉLEK...


Ki tudja hány perc vagy hány nap az élet?
De mielőtt életem véget ér,
lesz-e még alkalmam szeretni Téged,
eljössz-e egy nap majd szívemért?

Semmit sem várok, és semmit sem kérek.
Ha rólam álmodsz, megérzem Én,
de szívemben örökké várok, remélek
míg az órán a mutató mendegél.

S ha már nincs holnap, én attól sem félek.
Nem fáj a szív, ha már nem dobog,
de ma még itt vagyok... s ameddig élek,
szeretlek... míg a nap elrobog.

Válasz