E két költő verseit én is örömmel olvasom,mert a nehezen megfogalmazható érzéseinket, annyira egyszerűen képesek megfogalmazni.

Előzmény

Válasz

Köszönöm Idus, hogy kommentelted mindkét verset, ez a két kortárs költő a kedvencem.:-))
Annyira egyszerűen, tisztán, érthetően írnak!
Egy hasonlattal tudnám érzékeltetni: azt mondják, hogy az az igazi sláger, amit egy-két nap után, a suszterinas fütyül az utcán, mert olyan fülbemászó a dallama.
Kun Magdolna, és Aranyosi Ervin versei meg "szívbemászóak"! :-))

Előzmény

Válasz

Köszönöm Anna ezt a gyönyörű versét Aranyosi Ervinnek!Mindig szivet melengető élmény a verseit olvasni.

Előzmény

Válasz

Ez az az a hely,ahová bármennyire is nincs kedvünk,egyszer menni kell,s ezt Kun Magdolna költőnő csodálatos egyszerűséggel fogalmazza meg.Köszi Anna,hogy megosztottad velünk!!

Előzmény

Válasz

Adj jelet Uram!

Adj jelet Uram, merre induljak,
ha már éjsötétbe borul a kelő pirkadat,
s nem lelem azt a kitaposott ösvényt,
melynek ismeretlen fénye elvezetne feléd

Adj biztatást is, hogy ne féljek, ha majd
végtelennek tűnik az a másik túlsó part,
ahová egy nem várt napon útnak indulok,
hogy megleljem fényes csillag-otthonod.

Nehéz Uram e világtól könnyes búcsút venni,
mindent és mindenkit végképp elfeledni,
és kitörölni szívemből mindazon emléket,
ami egy emberöltőn át élni késztetett..

Kun Magdolna

Válasz

Aranyosi Ervin:

Imádkozom érted...

Összeteszem két kezemet,
imádkozom érted!
Azt kívánom, minden jóval
lásson el az élet!

Teljesüljön minden vágyad,
váljon mind valóra!
Örömteli szép percekkel
múljon minden óra!

Legyen mosoly szájad szélén,
ez díszítse arcod!
Siker kísérje a lépted,
sose vallj kudarcot!

Érzéseid vezessenek,
hallgass a szívedre!
Legyél más szívek lakója,
s ne légy számkivetve!

A szeretet vezéreljen,
segíts gyakran máson.
Az életen járjon eszed,
ne az elmúláson!

Ne ítélkezz mások felett,
légy inkább elnéző!
Ne vedd át a mások baját,
de légy együtt érző!

Emeld fel az elesettet,
ne hagyd lent a porban!
Jó ember próbálj maradni,
mindig, minden korban!

Válasz

Erdélyi József:

Nyári emlék

Kútágasra futott fel és buján
zöldelt a trombitavirág,
lehelt a nyár, lengett az ág s peregtek
a tűzpiros kistrombiták,
torkukban arany porral, - olyakat
fúhatnak fenn az angyalok
s olyanok hullnak szívemre, ha gyermek-
koromra gondolok.

A földre, a kávára, le a kútba,
hová a nap nem süt soha,
mégis egy kékebb ég ragyog ha nyugton
áll a kút géme-ostora, -
a nagy, mohos öntözőkádba is,
melynek vizét a napmeleg
meglanyhította, hullt s örült neki
négy fürdő kis gyerek.

Belefúttak, nem szólt. Beleharaptak,
a csalfa mézillat miatt,
keserü volt, kiköpték, de a szájuk
egy kicsit keserü maradt,
keserü mint a réztrombita hangja,
mikor takarodóra zeng,
hazagondol a katona s pilláján
titkonsirt könny rezeg...

Lubickoltak tovább, kacagtak
és kacagott rájuk a nap,
majd versenyeztek: ki marad tovább lenn,
a víz alatt - a víz alatt.
Igy játsztak a nemléttel, a halállal,
hogy a lélekzős életet
annál jobban szeressék, tágranyitva
szájukat-szemüket...

Oly jó megállni, visszanézni rájuk,
mig az idő tovább rohan,
lebukni, mintegy víz alá, a multba
s ott élni vígan, boldogan,
mint egy kútbeli, szebb világban...
Üdíts, te hűvös, tiszta ár,
csodaforrás, letünt kor, ébren álom
és életben halál!...

Oly jó megállni, emlékezni rájuk,
látni közöttük magamat!
Ó, ha tudnám, hogy olyan lessz az is,
majd a sötét sirhant alatt, -
ha is haboznék, mint mikor először
víz alá buktam, szememet
s orromat zárva, nem tartana vissza
senkisem engemet...

Majd megtudom, ha meg, valaha. Mostan
csak azt tudom hogy jó igen:
nem tudni semmit, csak azt ami rég volt,
az élet anyaméhiben:
a gyermekkorban, - hogy ragyog a nap,
locsog a víz és hull reánk,
torkában aranysárga porral, némán,
a trombitavirág.

Válasz

Pénzár Miklós
Égi fény...

A csodás égi fény
Ragyogjon rád
Mutassa az utadat
Erősítse lelkedet
Jó felé fut az utad
Az ég felé haladsz
Vár rád Urad
És ajándékot ad
Kegyes lesz
Megbocsát neked
Élsz boldogan
Aztán megteheted
Add neki életed
És ha teheted
Nevét ne feledd

Válasz

Ebben a versben a költő a földünket egy csillogó kőhöz hasonlitja ,melyet ha nem védelmezünk ......

Drágakövet vettünk kézbe,
Érte nyitottuk markunk.
Felelőtlenségünk miatt
Ma már kavicsot tartunk.

Válasz

Kustra Gábor: Drágakő

Szépen csillog, fénye tiszta,
Színes, mint a kikelet.
Varázsa magával ragad,
Csábítja tekinteted.

Úgy érzed, ha tiéd a kő,
Kivételes ember vagy.
Pedig a kincs nincsen nálad,
Csak a hiúságod nagy.

Van egy drágakő, sokkal szebb,
Csillog a kékes fénye,
De ha tudsz is rá vigyázni,
Ezt csak úgy veszed észre.

Ha nem tudod értékelni,
A kő neked nem ragyog.
Szürke, kopott kaviccsá lesz,
Fakóbb, mint a csillagok.

Nemcsak azért szép, mert csillog,
Nem is azért, mert drága,
Hanem azért, mert élőként
Született e világra.

Nagy testével megóv minket,
Nekünk adja életét.
Jó szülőként etet, itat,
Mint anya a gyermekét.

De mi hálátlan gyerekből
Önző felnőtté váltunk,
Elpusztítanánk a Földet,
Mert már nem a barátunk.

Pedig mi voltunk azok, kik
Előbb hagytuk őt cserben.
Méltatlanul viselkedtünk
A barátunkkal szemben.

Tapostuk a drágakövet,
Mintha egy kavics lenne.
Bármit is tettünk mi vele,
Nincsen köszönet benne.

Megmérgeztük, mint egy patkányt,
Ostobán beszennyeztük.
Paraziták vagyunk ma már,
A testét is megesszük.

Drágakövet vettünk kézbe,
Érte nyitottuk markunk.
Felelőtlenségünk miatt
Ma már kavicsot tartunk.

2013. július 22.

Válasz