Juhászné Bérces Anikó
Hála Istennek

Földi létem minden percét,
Őseimnek értékrendjét,
A rám szabott rögös utam
Megköszönöm Neked Uram.

Ép testemben ép a tudat,
Mi mutatja a kiutat,
Mikor gáncsot vet az élet,
Talpra állok, hála Néked.

Hogy hajnalban felkel a Nap,
fénye simítja arcomat,
madártorokból szól skála,
Hála Neked Uram, hála.

A munkáért, a kenyérért,
tisztánlátás öröméért,
hogy segít'nek, segíthetek,
Uram, hálát adok Neked.

A holdfényes éjszakáért,
meg a csillagragyogásért,
hogy szeretnek, s szerethetek,
ezekért is hála Neked.

Megköszönöm a kudarcot,
Mi akaraterőt adott,
Kitűzött célt, mit elértem,
S utadról ha félreléptem,

Akkor is jöttél elébem,
Segítettél visszatérnem.
Gondviselőm, hogy vagy nékem,
Hálásan köszönöm szépen.

Válasz

Hiányunk van!

Hiányunk van, mert szívünkből,
hiányzik az alázat.
Különbé tesz a másiknál,
hírnév, erő, ruházat.

Jómódúak: kevély szemmel
néznek le, a szegényre,
eszükbe sem jut az nekik,
lesz - e szerény ebédje.

Nagy vagyonnal rendelkező,
vígan dúskál a jóban,
de ott belül, sír a lelke,
s ő a koldus, valóban.

Olyan gazdag, senki sem volt,
mint Jézus, hű Mesterünk,
mennyben hagyta gazdagságát,
és osztozott, mivelünk!

Ő leült a koldus mellé,
kit a kevély, lenézett,
s az üdvösség ajándéka,
kegyelemből, övé lett!

Áldott Urunk, megszánt minket,
nem nézett el felettünk,
a ránk szabott ítéletet,
elszenvedte, helyettünk!

Az új honban, együtt élünk,
kegyelmet nyert egyének,
abba: soha be nem jutnak,
se büszkék, se kevélyek.

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2015. VI.

Válasz

Szőllősy István:

Ajándék...

Ajándék mindegyik napod,
az élet, egyre teljesebben.
Úton vezérlő csillagod
s az árnyék, mely nyomomban rebben.

Ajándék gond, kudarc, remény
nehéz próbák dús áradatja
s végzésed tisztuló színe,
amely életem Feléd ragadja.

Gyermekmosoly, cirogató kéz,
május derűje, őszi pára
s ha fárasztó nap végivel
halk álmot küldesz éjszakára.

Ajándék mind a múlt s jövő:
lehet - napok, lehet, csak órák
s ajándékod mindegyre nő,
ha gondolok s nem gondolok Rád,

mert gondolsz rám Te szüntelen,
bár nem kérlek, hogy megsegíts,
kegyosztó kedved végtelen
s ajándék vagy Te is.

Válasz

Aranyosi Ervin:

Így gondolj a múltra...


A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, - bár azt akarja.

Ha megbántottál valakit,
s lélekben most már bánod,
ne fokozd lelked kínjait,
legjobb ha megbocsátod!

Bocsásd meg régi tettedet,
Bocsásd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

Kínoz a lelkiismeret,
mert szavad egykor sértett,
a múltnak árnyát élteted,
pedig az csak kísértet.

Amikor megtörtént veled,
a tetted jónak látszott.
Ezt diktálta a "szellemed",
- s ma már tudod, hibázott!

A múltad rossz döntéseit,
bocsásd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, - bár azt akarja.

Haragszol, gyűlölsz valakit?
Ez csak magadnak árthat!
Amit Ő tett, az csak tanít,
s jelenben már nem bánthat.

Amikor tette, - jól tudod -
pont ennyi tellett tőle.
Legjobb volt, amit adhatott,
ezt tanuld meg belőle.

Bocsáss meg neki kedvesen,
- ne hagyd, hogy újra fájjon!
Engedd el tehermentesen,
utadba már ne álljon.

Bocsáss meg néki jó szívvel,
legyen lelkedben béke,
s bensőd szeretet tölti fel,
és mindez már megérte.

Maradjon meg a szép emlék,
- örömöt hozó percek.
Erőt meríts belőlük még,
legyél nagy, boldog gyermek.

Mosoly ragyogjon arcodon,
kerüljön bú, és bánat.
Derülj a régi harcokon,
és kérlek, élj a mának!

Válasz

Aranyosi Ervin: Szeretni jöttem

Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Hát itt vagyok!
Leszülettem, hogy itt legyek,
hogy jó legyek és jót tegyek.

Az arcomon mosoly ragyog,
amit neked tovább adok!
Kérlek, Te is add majd tovább,
hadd mosolyogjon a világ.

Lelkem örömmel van teli,
s legyen vidám, ki megleli,
minden szép mosoly üzenet,
mely lángra gyújtja tüzemet.

Én szeretettel bélelem,
s nem ronthat rajta félelem.
Ne taníts hát félni engem,
hadd maradjon béke bennem!

Élni és szeretni jöttem,
alig pár nap van mögöttem,
Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Boldog vagyok!

Válasz

Reggeli üdvözlet

"Isten nem ígért
Örökké kék eget,
Életünket átszövő
Virágosnövényeket.

Isten nem ígért
Napot eső nélkül,
Gond nélkül örömöt,
Békét jajszó nélkül.

De Isten erőt
Ígért a napra,
Munkára pihenést,
Fényt az utunkra,

Kegyelmet bajunkban,
Égi segítséget,
Nem múló részvétet,
Örök szeretetet."

Annie Johnson Flint

1.jpg

Válasz

Ismét egy gyönyörű, érzelmektől gazdag Aranyosi Ervin vers!
Köszönjük szépen Máriám édes!
puszim:Anna

Előzmény

Válasz

Aranyosi Ervin: A szeretet felmelegít
Tudod, ha a világ kihűlt körülötted,
s nem találod helyed, csak játszod szereped.
Úgy érzed a létből valami hiányzik?
Létezik egy gyógyír, s az, a szeretet!
Ha találsz egy társat, ki képes szeretni,
aki felolvasztja fagyos szívedet,
talán el tudod a fájdalmat feledni,
s visszanyered végre régi hitedet.
Egy ölelés képes melegséget adni,
néhány kedves, jó szó csodát is tehet.
Csupán meg kell nyílnod, hogy el tudd fogadni,
csak az lehet boldog, ki őszintén szeret!
Aranyosi Ervin © 2015-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Válasz

Gáspár Gyöngyi:
Mikor gyermek voltam

Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy a virágos rét mesél s angyalok járnak
És Isten szeme mindenütt ránk figyel
És jó emberek jót tesznek mindenkivel.

Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy a fák, ahogy egymás mellett állnak
Beszélgetnek, ahogyan levelük susog
És hogy kitartó céllal messze jutok.

Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy sóhaja van a reggeli tájnak
És az alkony, amikor leszáll felénk
Valahol meglassul az időkerék.

Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy Jézus a pásztora minden nyájnak
S az üstökös kívánságot hordoz
És az imánk, ha tiszta, feloldoz.

Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy a háztetőkre, ha madarak szállnak
Üzenetet hoznak messzi helyekről
És könnycseppek sírnak a patakkövekről.

Ma már sok mindent tudok, de hitben látok,
És hiszem, hogy Isten ezt a világot
Úgy formálta, hogy színes legyen
És az anyák meséiben tanítás legyen.

Játékkal készülve a felnőtt létre
A gyermek az anyaszívben érik készre
Majd a gondos, gondoskodó évek alatt
Lelkében az intés, okítás megmarad.

És viszi tovább, építi magasra
Az új anya képzeletet fest a falakra
És a gyermeke azt mind magába issza,
Majd felnőve az övéinek adja vissza.

Elhittem anyámnak a jót és a szépet
És ma is hiszem még a virágos rétet
Ahol már az unokái lelnek mesét és virágot…
…Köszönöm Anyám ezt a világot!

Válasz

Nyári emlék ......
Ebben a versében a költő visszaemlékezik ,felidézi a gyerekkori emlékeit ,a patak tiszta vizét ,ahól alámerűlve , lebukni a viz alá ott élni vigan ,boldogan ,,,,köszönöm

Válasz